Kiadó: Razorbleed Production / Írta: Kánya Ferenc / 8
Emlékszel a kisújszállási Toxic Terror zenekarra? A ’90-es évek első felében voltak aktívak, azt hiszem, ezt már a második thrash hullámnak nevezzük. Egy alkalommal én is zenélhettem velük a zenekarommal egy bulin az Ifiházban, ahol a fiatal Ektomorf és a Remorse is színpadra lépett. Jó banda voltak, kár, hogy csak néhány évet meg egyetlen demót élt meg a karrierjük. A huszadik meg a huszonötödik szülinapjukra csináltak egy-egy bulit, de nem üzemelnek már. Na, ez az írás nem róluk szól.
Ez a Toxic Terror görög, egészen pontosan krétai és cirka 2008 óta működik, azonban a közelmúltig mint cover band evickéltek a görög undergroundban, Sodom-, Kreator-, Coroner-, Annihilator-, Slayer-, Exodus- stb. feldolgozásokkal szórakoztatva a nagyérdeműt. Saját dalaik is alakulgattak az utóbbi években, de csak most, 2025-ben nyílt lehetőségük, hogy kiadják első teljes albumukat. A nem túl sokatmondó című Isolation az elsősorban a görög extrém undergroundot támogató Razorbleed Productions kiadásában jelent meg, erősen limitált számban, tehát nagy disztribúció nem lesz.
A nyolctételes anyag amolyan Exodus/Overkill/Nuclear Assault/Sacred Reich-vonalon mozgó old school amcsi thrash, annak minden fontos alapértékével: sok tempóval és erőszakkal, harapós riffekkel, röfögő basszussal, intenzív dobjátékkal, hangsúlyos szólókkal és ráspolyos kiabálással. A dalok nem túl bonyolultak, a szerkezetek lineárisak, a tempóváltások ritkák, kompromisszumok nincsenek. A hangzás a stílusnak megfelelően nyers, már-már azt is mondhatnánk, hogy demós. A produkciós minőség valóban nem túl magas, de ezt egyfelől tudjuk be a szűküs büdzsének, másfelől pedig a cél itt nyilván nem a perfekció volt, hanem a hangulati, a műfaji autentika, azt meg adja rendesen. A nótákkal úgy vagyok, hogy minél többet hallgatom őket, annál inkább érzem az erősségeiket. Elsőre a címadó és az Imprisonment párosát találtam meggyőzőnek – azt hiszen pont ez a két toxikus talpalávaló a legrégebben csiszolgatott dalok.
Az Isolation album nem egy műalkotás, inkább egyfajta dokumentum, de ezt értsük jól: ez a zene nem stadionba való, hanem kis klubokba, ahol a falak is izzadnak. Itt őszinte és hiteles. Ha szereted a polírozatlan, rozsdás thrash metalt és nem várod el a technikai bravúrokat meg a produkciós finomságokat, akkor ez a lemez a tied is.
