50 év – 50 dal! Különleges koncert előtt áll a kizárólag Motörhead-repertoárban utazó Mürderhead. A legendás brit heavy metal / rock’n’roll banda emlékét ápoló csapat egy minden szempontból egyedi, eddig sosem hallott-látott műsorral készül a december 29-i, akváriumos bulira. Tóth Ákos énekes/basszusgitárossal Cselőtei László beszélgetett.
Ha azt mondom, Motörhead, akkor mindenki tudja, miről beszélek. Ez az a csapat, amelyet egyetlen heavy metal rajongónak sem kell bemutatni. Lemmy Kilmister énekes/basszer maga volt a megtestesült rock’n’roll, aki a munkásságával örökre beírta magát a rockzene történelemkönyvébe. A banda alapításának 50. évfordulója alkalmából nemsokára egy nagyszabású koncertre kerül sor a budapesti Akvárium Klubban. A Mürderhead zenekar alapítója, az abszolút Motörhead-fanatikus Tóth Ákos a fejébe vette, hogy összehozza mindazokat a zenészeket, akik Lemmy tisztelői, és velük együtt színpadra állítja az abszolút Motörhead-élményt.
Ákost egy videóhívás keretében faggattam a részletekről. És az első pillanatban kiderült, stílusban nincs hiány! Ákos bajusza és szakálla akár csak Lemmyé, a fekete motoros dzsekijén piros farmermellény, tele Motörhead- és Mürderhead-felvarrókkal, és persze egy gitárokkal teleaggatott fal előtt állva jelentkezett be.
Látom, stílusos környezetben fogunk beszélgetni!
„Ez itt az én próbatermem, ami egyben a lakásom is. Nemsokára jönnek a srácok, próba lesz, készülünk a koncertre.”
Talán nem vagyok egyedül, aki – hozzáteszem, sajnos – még nem volt Mürderhead-koncerten. Mik az alapvető tudnivalók a csapatról?
„Öt éve határoztam el, hogy megalapítom ezt a Motörhead tribute zenekart. Volt már korábban is csapatom, ahol saját dalokkal is próbálkoztunk. Aztán jött egy felkérés az S8 Underground Klub tulajától, hogy a szülinapi koncertjén szeretné, ha kizárólag Motörhead-dalokat játszanánk. Annyira jól sikerült a buli, hogy úgy határoztunk, így maradunk, ezen a vonalon folytatjuk. A korábbi zenekaraim valahogy mindig bukdácsoltak, nem volt bennük az a húzás, mint amit ezúttal éreztem.”
Gondolom, eleve nem kellett a szomszédba menned egy kis Motörhead-rajongásért.
„Nekem a Motörhead volt az első nagy zenei flash az életemben. Ezen a zenekaron nőttem fel, sőt az első nagy koncert, amire eljutottam, szintén egy Motörhead-buli volt. Zenélni alapvetően szólógitáron kezdtem, de éppen fél évtizeddel ezelőtt átnyergeltem a basszusgitárra. Nyilván Lemmy hatására mindig vágytam arra, hogy kipróbáljak egy Rickenbacker basszusgitárt. Találtam egy, velem pontosan egyidős, 1978-as évjáratú, csodálatos hangszert. Hazavittem, bedugtam a normál Marshall stackembe, és abban a pillanatban elkezdtek dőlni az erősítőből a motörheades riffek, megjött a sound! Nagy egymásra találás volt ez, úgy éreztem, megérkeztem, hazaértem.”
És akkor Lemmy torka is egyből beléd költözött?
„Ez érdekes, mert a beszédhangom egyáltalán nem lemmys, de ahogy beleénekeltem a mikrofonba, valahogy ösztönösen rátaláltam arra az útra. Nem nagyon hallottam még panaszt, azt mondják, eléggé autentikus, ahogy Lemmy hangját hozom.”
Fontos kérdés: melyik a kedvenc Motörhead-albumod, mi számodra az etalon lemezük?
„A Bastards volt az első, amit hallottam tőlük. Egyből beleszerettem a zenekarba, elkezdtem habzsolni az anyagaikat. Most már, hogy kívülről-belülről ismerem a repertoárt, azt mondom, a Sacrifice album a legnagyobb kedvencem.”
Meg tudod indokolni, hogy miért gondolod így?
„Ebben az időszakban már a zenekarban játszott Mikkey Dee dobos és Phil Campbell gitáros is. Az ő játékuk olyan finomságokat hozott a csapatba, ami nekem nagyon tetszett, szimpatikus volt. A dob szaklapok annak idején nagyon dicsérték Mikkey teljesítményét a címadó, Sacrifice című dalban, ami rám is nagy hatással volt. Az egész albumnak van egy különlegesen erős karaktere, nagyon húz, és a szövegek is jól sikerültek.”
A többiek is olyan Motörhead-fanatikusok, mint te?
„Természetesen őket is mélyen átitatta a zenekar szelleme. Talán én vagyok a »legfertőzöttebb«, de mindenki nagy Motörhead-rajongó. Érdekes módon abban is egyetértünk, hogy a Bastards album kiemelkedik a zenekar lemezei közül, számukra is az jelentette a nagy áttörést, talán azért is, mert ők is ekkor ismerkedtek meg a bandával. De minden lemezről vannak kedvenceink, és mindegyikről játszunk is dalokat.”
A decemberi buli mottója: 50 év – 50 dal! Tényleg ennyi nótát fogtok eljátszani aznap este?
„Konkrétan ez a terv! Különleges felállásban toljuk majd ezt a koncertet. Két vendégzenekart is hívtunk, akik egy-egy blokkal támogatnak minket. Nyolc dalonként cserélünk a színpadon. De a saját csapatomban is cserélődnek a tagok. Ugyanis a Mürderhead három gitárossal és három dobossal működik, akikkel felváltva szoktam együtt játszani. Azért alakult ez így, hogy a zenekar mindig mozgásban lehessen, minden adódó fellépést el tudjunk vállalni. Mindannyian egyenrangúként veszünk részt a munkában, együtt gondolkodunk, tervezünk.”
Hogyan állt össze az est programja?
„Nem volt könnyű az ötven dalt kiválogatni. Egy brutális best of műsorra lehet számítani. Minden korszakból emeltünk ki nótákat. Érdekesség, hogy lesz olyan album, mégpedig az Ace of Spades, amelyről az összes dalt eljátsszuk, ha nem is az eredeti sorrendben. Egy nagyon pörgős három órát tervezünk, ahol szinte nem is lesz megállás. A két vendégzenekarunk közül az egyik az Ace of Bass, akik szintén kizárólag Motörheadben utaznak, valamint a Sister Big, amelyben csak csajok játszanak. Talán sokan tudják, hogy annak idején Lemmy felkarolta a Girlschool zenekart, egy csak csajokból álló brit rockbandát. Így az ő blokkjukba olyan nótákat válogattunk, amelyek valahogy kapcsolódnak a Girlschoolhoz, vagy amelyeket duóban lehet énekelni, így például az egyetlen lírai nótát, a Love Me Forevert és a Hellraisert, amit eredetileg Ozzyval közösen adott elő Lemmy. Két sztárvendégünk pedig Scholtz Attila énekes, a Cry Free frontembere és Szíjártó Zsolti, a Mobilmánia gitárosa lesz.”
A színpadi látvány tekintetében is lesznek érdekességek?
„Abszolút, sok finom részlettel készülünk. Egyrészt, amennyire csak lehet, autentikus lesz a hangszer- és erősítőpark. Tehát Rickenbacker basszusgitár, a háttérben pedig a jól ismert Marshall-hegyek. Velünk lesz egy életnagyságú Lemmy-figura is. Persze csak kinyomtatva, de akkor is: az erősítők mellett állva figyel majd minket, vigyáz ránk! És természetesen erős lesz a ledfalas vizuál is. Megidézzük a zenekart, vetítünk fotókat, kliprészleteket.”
A koncertlátogatók milyen tárgyi emlékeket tudnak majd beszerezni a helyszínen?
„Különleges merch felhozatallal készülünk. Természetesen lesz eseménypóló, pulcsi és ehhez kapcsolódó felvarrók is. Öngyújtó, bögre és egyéb apróságok. Olyan cuccokat álmodtunk meg, amelyeket magunk is szívesen viselnénk.”
Találkoztál Lemmyvel személyesen?
„Igen, 1997-ben, amikor a Szigeten játszottak. Akkor bejutottam a backstage-be, és dedikált nekem lemezeket. Sajnos nem tudtam vele úgy beszédbe elegyedni, ahogy szerettem volna, mert nagy volt a kavalkád, de azért elmondhatom, hogy szemtől szemben állhattam vele, és kezet fogtunk.”
Van esetleg valami érdekes Motörhead-sztorid, amire szívesen emlékszel?
„Bizony, nagy élmény volt, amikor ugyanezen alkalommal, a backstage-ben a mellettem álló Mikkey Dee-vel szeretett volna egy tévés stáb egy néhány mondatos interjút készíteni. Beleegyezett, de jelezte, közben melegítenie kell, mert mindjárt kezdődik a buli. Fogott öt vagy hat dobverőt, és mint egy artista, elkezdte ezeket úgy a levegőbe dobálni körbe-körbe, hogy egyik sem esett le. És ezt nem csupán egyhelyben állva produkálta, miközben beszélt, hanem az interjú végén így is ment fel a színpadra!”
__
A legek és különlegességek top 10 listája – Tóth Ákos szerint:
- A legpocsékabb gitárszóló: Eat the Rich (mintha az agyvelődet húznák ki a füleden)
- A legpengébb dobolás: Sacrifice (a függetlenítés művészete by Mikkey Dee)
- Minden DJ rémálma: Overkill (mert háromrészes a dal, és soha nem akar befejeződni)
- A szerelmes dal, amiből csak egyet írtak: Love Me Forever (és mégis nagyon jó lett)
- A gitáros, akit meg akartak ölni, mert „nem illett a képbe”, mégis fantasztikus dalokat írt: Brian Robertson, „Robbo” (az Another Perfect Day albumon)
- A legtöbb szó, ami Motörhead-dalszövegekben felmerül: war, speed, rock, fire, girl
- A legbénább Motörhead-lemezborító: Overnight Sensation
- A legrövidebb Motörhead-dal: Rock Out (2:06)
- A legérzékenyebb, legkevésbé szokásos dalszövegtéma: Don’t Let Daddy Kiss Me
- Grammy-díj: egy Metallica-feldolgozásért (Whiplash), ami szerintem jobb is lett, mint az eredeti
__
Motörhead 50 koncert
Helyszín: Akvárium KisHall, Budapest
Időpont: 2025. december 29. hétfő
Kapunyitás: 18:00
Facebook event itt!
További információ ide kattintva érhető el!
__
