Régi adósságomat törlesztve látogattam el a koncertre, hogy egy 2017-es (kisebb, vidéki) Pokolgép-koncert után meghallgassam a másik felet is, és egyben az új Barba Negra máris sokat emlegetett hangzását.
A csarnok bal hátsó részén, a többezres tömeg már szellősebb szakaszában álltam. Nos, ott nem szólt igazán jól a buli. De volt már rosszabb élményem, és ilyenről talán éppen az a korosztály tudna sokat mesélni, aki ott volt ezen a koncerten. Az általam hallottak alapján „Steve Harris állt a keverő mögött” – megröffent a dob és a basszus, de a gitárokat és főleg a szólókat már kevéssé lehetett érteni. Sajnos az ének is jött-ment… Ráadásul sem Kalapács Józsit, sem Joe-t nem hallottam igazán jó formában. A koncert előrehaladtával javult némileg a helyzet.
Az első lemez kissé lapos(an előadott) dalai után érkező Kár minden szó már osztatlan sikert aratott a közönség körében. Ezután Joe „hozta” a legnagyobb favoritokat az Adj új erőt albumról. (A Hol van a szó csöpögős balladájának ily mértékű sikerét továbbra sem tudom hová tenni..) A Tökfejtől kezdve a két énekes közösen adta elő a dalokat. Ez legtöbbször sajnos egyszerű együtténeklést jelentett, ami közel sem volt ideális… Nekem – és úgy vettem ki, sokunknak – a Pokoli színjáték és az Éjszakai bevetés klasszikusai adták ezen az estén is a legtöbbet. A Metal az ész albumról vártam volna a címadót, de mindhiába.
A látványt tekintve a ‘pálcikás’ TM logót inkább felejtsük el! Döbbenet… Az albumokhoz kapcsolódó képek a Totális Metal logóval váltakozva korrekt hátteret adtak. A fényekben nem volt semmi extra. Emellett időnként feltört néhány gyengécske láng- és füstoszlop a színpad elején. Talán elég lett volna egy old school füstgép is…
A Red Stage csarnokot teljesen megtöltő közönség átlagéletkora – nyilván a műsor erős nosztalgiafaktora okán – ötven körül volt, ám ez cseppet sem látszott az aktivitáson. Nagyon jó volt a hangulat! Azt kell mondjam, a refréneket – többször teljes dalokat – éneklő tömeg adott igazán nívót az egyébként kissé hakniszagú előadásnak.
Az alkalomra újra megjelentek a klasszikus albumok (először digipak formában!) és pólók is készültek a mintákkal. Kiváló alkalom volt sokaknak a gyűjtemény pótlására, felfrissítésére. Magam a Koncertlemez beszerzése mellett döntöttem.
Az italpultot kerültem és így a mellékhelyiséget sem kellett meglátogassam – ezek színvonaláról és hozzáférhetőségéről nem tudok véleményt mondani. A parkolás viszont kötelező gyakorlat volt és későn érkezőként (elnézést az előzenekaroktól!) meglehetősen fájdalmas. Szomorú, hogy mennyire nem megoldott a kényelmes autótárolás egy ilyen koncerthelyszín környékén…
Mivel notórius vége-előtt-hazainduló vagyok, ezért a koncertet záró Mindhalálig rock’n’roll-t már az autó felé sétálva hallgattam. A hangzás védelmében elmondhatom, hogy a csarnoktól kb. 2-300 méterre kiválóan szólt a dal.
A műsor dalai (talán végig) lejátszási sorrendben:
Maszk (Kalapács)
Mennyit érsz? (Kalapács)
Totális metal (Kalapács)
Tovább (Kalapács)
Átkozott nemzedék (Kalapács)
Kár minden szó (Kalapács)
A harang értünk szól (Joe)
Győzd le a gonoszt (Joe)
Hol van a szó? (Joe)
Tökfej (innen közösen)
Pokoli színjáték
Újra születnék
Tépett madár
Vallomás
A háború gyermeke
Gép-induló
Itt és most
A jel
Éjféli harang
Ítélet helyett
Mindhalálig rock’n’roll
És hogy milyen volt az említett 2017-es Pokolgép-koncerthez képest? Kissé poros és kevésbé feszes, de ezekkel a dalokkal nem lehet nagyot hibázni, így végső soron nem okozott csalódást az előadás.
