A Thy Catafalque Vadak című lemezének teljes hosszúságú lemezkritkája Uzseka Norberttől. A szerkesztett változat a HammerWorld Magazin 2021 július-augusztusi számában jelent meg.
THY CATAFALQUE: Vadak (Season Of Mist)
Több, mint húsz évvel indulása után itt a tizedik Thy Catafalque album, s csak azt írhatom, mint az eddigiekről: ugyanaz, és megint más. Kátai Tamás billentyűs már korábban a Gire-ben és a Darklight nevű projektjében is azt az ezer közül is felismerhető atmoszférát, hangulatot, tartalmat hozta zenében és szövegekben is, amely máig jellemzi. Mégis gyönyörű íve van a zenéinek, így távlatokból szemlélve is. Persze most még nem tudhatom, hogy évek múltán hogyan látom majd a Vadakat, úgy biztosan nem fog beépülni, mint a Róka hasa rádió vagy a Rengeteg, de most az egyik leggazdagabb, s biztosan legszínesebb albumának tűnik.
Tamás már jó ideje hív vendégeket egyes dalokba, de ilyen sokan még sosem szerepeltek nála. Sem pedig ilyen színes társaság, ha azt nézem, ki mit tett hozzá. Gitárszóló alig volt korábban, ám a brazil Breno Machado nem pusztán klassz dolgokat játszott fel négy dalhoz is, de pont oda illőket is. A leginkább meglepő nem is az ő szereplése, vagy a több helyen előforduló jazzes témák, sem a korai időket idézően karcoló black részek. Hanem a román Andrei Oltean (Solomonar) elektromos dudajátéka (sőt szólója!) a Köszöntsd a hajnaltban. De ez is akkor és úgy jön, ahogy kell, már belefér egy „nyíltan” népzenei téma is a T.C. világába, mely úgy tágult az évtizedek során, hogy mindvégig önmaga maradt.
Mintha csak egy hatalmas országot fedeznénk fel a ’99-es Sublunary Tragedies óta, s bár utunk gyászos-zordon földön indult, ezeken az akár napsütötte tájakon is még mindig ugyanazt a nyelvet beszélik. Horváth Martina csodaszép éneke mellett egy szinte Pink Floyd-os gitárrész is katartikus élménnyé teszi ezt a dalt. Ám az előtte lévő, lemeznyitó Szarvas sem kevésbé emlékezetes, sőt, Tamás valaha írt egyik legnagyobb slágere a refrénje, mely simán lehetne F.O. System vagy bármi dark rock csapat dísze, még akár Paradise Lost is. Itt a Reasonből Dudás Gábor énekel, de a kraftwerkes gépi nyitás után olyan blastbeat és korai black károgás jön, hogy akár az Emperor is eszembe juthat, ám egy ponton a Gire emléke is felsejlik.
Az instrumentális Gömböcben a zorkó metal aprítás közé-köré szövődnek a tipikus Kátai-szintitémák. Az energiamegmaradás törvénye thrash, szinte Slayer módra, retrofuturisztikus témákkal és némi Sólstafir-rokon szépséggel vegyítve. Az, hogy valójában gépi női hang mondja fel a szöveget, egyenest hátborzongató. Tamás sorai most is gyakran kanyarodnak az elmúlás felé, ahogy az elveszett múlt, a gyermekkor is megjelenik, de ezen a téren is látni a változás ívét. Ugyanaz vagy, aki voltál, és sosem lehetsz ugyanaz.
A 10 perces Móló a ’80-as évek hangulatát idézve kezdődik, majd iparias, brutális riffre vált, s ehhez tökéletesen passzolón megszólal Veres Gábor, a Watch My Dying énekese. De vannak olyan szinti és gitártémák is, melyekről még a magyar prog rock egyik legjobbja, az East is eszembe jut. Katartikus darab. De nálam a következő A kupolaváros titka hallatán szakad el végképp a cérna, és adom fel a bármiféle kritikusságomat, s csak örülök, hogy ebben a korban él Kátai is. Jazzes, szaxofonszólóval dúsított dal, nyilván a szövege ráz meg leginkább, de az is mesteri, ahogy Tamás a saját világába képes beleszőni ezt a fajta zenét is. Ezt a dalt egyébként Juhász János gitárossal együtt írta, amikor még ő is tagja volt a T.C.-nek.
A Kiscsikó (Irénke dala) címe szinte mindent elmond, vagy nem, mert épp úgy punkos, mint játékos, egy pontján régi meselemezek zenéjére emlékeztet, de ebben is van tipikus kátais folk dallam. Majd jön a Vörös András (Ørdøg) által énekelt Piros-sárga, ütőhangszeres, fúvós, közel-keleties varázzsal, melybe remekül illik András éneke. S ennyi szín után a legjobbkor érkezik a bő 12 perces Vadak (Az átváltozás rítusai) kíméletlen black/thrash metalja, de persze nem végig az, érkezik hegedű, perkák, Martina kissé The Moon And The Nightspirit-rokon éneke, világzenévé válik az egész, nincsenek határok, minden úgy van, ahogy van: halál és vigasz, pusztulás és belső kiút.
Komplett zenemű ez; még sosem sajnáltam ennyire, hogy Tamás nem akarja színpadra állítani a T.C.-t.
A lemezt aztán a Zúzmara zárja Martina énekével, mely Kátai szólólemezén (Erika szobája) már szerepelt kissé máshogy. Olyan intim és szép, mint a Makám egyes dalai, szövege meg Radnóti is lehetne, s gyönyörű. Arra emlékeztet, amit jó volt élni.
Nem tudom, aki később vagy jóval korábban, netán máshol érkezett e világra, mint Tamás, hogy tudja érteni, átérezni ezt a zenét, de a nemzetközi sikerek jelzik, hogy így, magyar nyelven, megannyi, a gyermekkorára tett utalással együtt is megérinti az emberek szívét szerte a planétán. Nekem viszont – hiszen én is többé-kevésbé abban nőttem fel, mint ő, hasonlókat gondolok is – ez a zene az otthonom, a hazám. Áldás, hogy végigkísér az utamon.
10/10
Uzseka Norbert
THY CATAFALQUE – Szarvas (a 2021-es Vadak albumról)
THY CATAFALQUE: Vadak (Season Of Mist)
01. Szarvas (05:39)
02. Köszöntsd a hajnalt (04:27)
03. Gömböc (05:06)
04. Az energiamegmaradás törvénye (06:51)
05. Móló (10:05)
06. A kupolaváros titka (03:19)
07. Kiscsikó (Irénke dala) (03:46)
08. Piros-sárga (05:06)
09. Vadak (Az átváltozás rítusai) (12:25)
10. Zúzmara (05:34)
