(04/04 – Effenaar, Eindhoven, The Netherlands. Photo by Bryan Taylor)

Hogy érzed magad most, hogy hazatértél az első TC Európa turnéról?

„Rengeteg tennivaló akadt így, hogy másfél hétig nem tudtam foglalkozni a napi dolgokkal, felhalmozódtak a feladatok a civil munkában, a lemezkiadós ügyekben és a magánéletben is, ezért aztán gyorsan visszarázódtam. Jól érzem magam, minden oké.”

Hogy alakult ki a turné menetrendje, min múlott, hogy hova mentek?

„Két dátum volt adott: a müncheni Dark Easter Metal Meeting, illetve az eindhoveni koncert az Effenaarban. Végül ez a kettő is lett a legfontosabb fellépés, ezek köré kellett felhúzni egy turnét, lehetőleg nulla day-offal.”

Az első, bécsi koncertre olyan busszal mentetek, melyre felfért jó pár rajongó is. Ez hogy alakult, és milyen volt így az út?

„Azért alakult így, mert a turnébuszt Bécsben kaptuk meg, ezért oda eleve magunknak kellett szervezni valamilyen transzportot a teljes cuccal együtt, és ésszerűnek tűnt megosztani ezt olyanokkal, akik valamiért nem jöttek volna el Bécsig, de ezzel a lehetőséggel együtt el tudtak utazni a zenekarral a koncertre, ahonnan a magyar busz haza is hozta őket. Jóval olcsóbban meg lehetett járni így az utat, mint saját autóval vagy tömegközlekedéssel. Nem tudom, pontosan hányan jöttek végül, harminc és negyven között valahol, de a busz tele lett és mind a zenekarok, mind a rajongók számára jó megoldásnak bizonyult ez a kis kirándulás.”

És milyenek voltak a koncertek az egyes állomásokon?

„Mindegyik kicsit másmilyen volt persze, emiatt is izgalmas volt minden egyes helyszín. A legtöbbünk még sosem járt előtte egyikben sem. A prágai klub például vadonatúj volt, a rotterdami Baroegban viszont mi adtuk az egyik utolsó koncertet az épület bezárása előtt. Voltak apróbb helyek és voltak óriási épületek is, vagy például a müncheni Backstage, ami szintén hatalmas komplexum és ugye az egy teltházas black/death metal fesztivál volt, egész más atmoszférával, mint például a másnapi Le Grillen Colmarban. Szóval nagyon színes élmény volt ebből a szempontból is a túra.”

Mit tapasztaltál, a nem magyar ajkú közönség hogy reagált így élőben a zenédre-szövegeidre?

„Hasonló volt minden, mint itthon. Annyit biztosan nem énekelték a szövegeket, de magyarok minden állomáson voltak, ha csak 3-4 ember is helyenként. És szerintem csak Hamburgban nem ordibálták be, hogy Ossian, Akela vagy Acélszív. Köszi, Hamburg!”

Láttatok bármit az adott helyekből, vagy ez most nettó utazás-zenélés-utazás módon ment?

„Szerencsére nagyon fegyelmezetten tudtunk utazni, így a legtöbb helyen maradt pár óra a beállások előtt, amit ki-ki a maga tempójával használt ki. Nekem Oberhausenben sikerült úszni egyet és Koppenhágában is volt egy fürdőházas kitérő a fél társaságnak. Colmarban az óváros elképesztő volt, ott órákig bolyongtunk, Kortrijk Belgiumban is aranyos kisváros. Olyan is volt ugyanakkor, hogy 13 órát kellett utazni két helyszín között (Rotterdam-Koppenhága), de az is nagy élmény, mert komppal keltünk át a Balti-tengeren Németország és Dánia között.”

Mik voltak a legjobb, ill. legrosszabb pillanatok?

„A legemlékezetesebb nekem Colmar Franciaországban, illetve az eindhoveni Effenaar, ami olyan szintű létesítmény mindenféle szempontból, amitől leesett az áll. A színpad is tökéletes volt, de ez egyébként minden állomásra elmondható, a legkisebb klubokban sem volt technikai para és mindenhol nagyon kedvesen vártak minket. De Eindhoven ebben is kiemelkedő volt, ezen kívül rengetegen eljöttek, például a Season Of Misttől is a teljes hollandiai iroda a tulajdonossal és a produkciós igazgatóval együtt, szóval az egy nagyon fontos állomás volt és jól is játszottunk. Két nappal később Koppenhágában sikerült valamit beszopnom, mert ott alig álltam a lábamon a színpadon, akkor is csorgott rólam a víz ha csak ültem, de az is meg lett és szerencsére más nem lett beteg a teljes turné alatt.”

A friss tapasztalatok alapján ismét belevágnál egy ilyesmi túrába? Min változtatnál?

„Sokkal nehezebb menetre számítottam. Meglepően könnyedén ment úgymond szakmailag és emberileg is, nagyon örülök neki, hogy ennyire jól sikerült. Illetve annak is, hogy ilyen jó társasággal osztottuk meg az élményeket, mint a The Answer Lies In The Black Void, ahol ugye szintén Martina énekel, így ő duplaturnét tolt, de mindenki ismert már mindenkit korábbról, sőt, többen játszottak is már valamilyen közös formációban korábban, szóval tényleg végig osztálykirándulás-hangulat volt. Most így pár nappal később simán benne lennék még egy körben ezek után, azt viszont hozzá kell tenni, hogy korántsem lett volna ennyire jó móka, ha a mikrobusz-hotel kombót választjuk. Sőt, akkor biztosan nem így jöttünk volna haza.”

Van bármi (ha nem korai még ilyet kérdezni), amit a külföldi élmények nyomán a jövőbeli magyar koncertjeiteken szeretnél megoldani / belevenni, ilyesmik?

„Egy dologra tudok gondolni, de ez merőben technikai kérdés. A The Answernek van egy jó megoldása a vizuál/backing track problémára, amit valószínűleg mi is fogunk használni azok után, hogy láttuk, milyen jól működik. A szervezéssel kapcsolatban Balázsék is biztosan gyűjtöttek új tapasztalatot. Ja, és nem szabad visszatenni a gitárhevedert a tokba koncert után, mert nem szárad meg a másnapi fellépésig.”

És hogyan tovább TC vonalon, mi fog történni az év hátralévő részében?

„A Campus fesztiválon játszunk július 26-án, illetve lesz még biztosan három koncertünk idén, ami még nem publikus. Év vége felé pedig megjelenik a következő album. Sok minden történik a háttérben, kezd sűrű lenni kicsit.”