A Thy Catafalque 12. stúdióalbuma A gyönyörű álmok ezután jönnek címmel jelent meg november közepén. A minden korábbinál több vendéget felvonultató, TC mércével mérve is igen gazdag albumról Uzseka Norbert kérdezte ki Kátai Tamást.

(szöveg: Uzseka Norbert · fotó: Karancz Orsolya)

–

Mondhatni, hogy ez az első album, amit már a 2021-es Mezolit-koncert után írtál, ill. hogy kialakult a TC koncertfelállása. Változtatott ez bármin?

„Igen, az Alföld nagyjából kész volt a Mezolit idején az éneksávok kivételével. De nem változott semmi, ugyanúgy álltam hozzá most is mindenhez: a koncertezésnek nincs befolyása erre, az album album, a koncert pedig koncert. Fontos a kettőt különválasztani, hogy megmaradjon a valódi alkotói szabadság, hogy bármit megtehessek a lemezen. Később majd valahogy megoldjuk, vagy ha az adott dalt nem lehet előadni, ezért vagy azért, akkor nem játsszuk. Van elég olyan, amivel nincs sok gond.”

Mindenesetre a koncertfelállás szereplői csaknem mind itt vannak, csak a dobos Szenti Árpi nem.

„Ő is szerepelt volna, és az a terv, hogy a következőn tényleg fog is és élő dob lesz végig. Most is mondta, hogy szívesen feljátszaná, de annyi dolga volt, és annyi zenekarban játszik, és a TC-vel is Szegedről jár próbálni minden vasárnap. Nem akartam azzal is terhelni, hogy megtanuljon egy egész lemezt és fel is vegye, aminek a felét egyébként soha nem is vesszük elő talán később. De a következő lemezre már úgy döntöttünk, mégiscsak próbáljuk meg.”

Mi az, ami biztos nem lesz koncerten?

„Például a Vakond. Ahogy a Kiscsikót sem játsszuk, hogy még egy állatos dalt említsek a sok közül. Az is felmerült korábban, de a zenekarban többen nem szeretnék, mert nem teljesen tükrözi az egyéniségüket, vagyis hogy egyáltalán nem. És ezt meg is értem, az égvilágon semmi köze a metalhoz semmilyen szempontból, és van elég dalunk, amiből tudunk válogatni olyanokat, ami mindenkinek kényelmes. Én mondjuk a legjobban épp a Vakond megírását élveztem most.”

Miért?

„Az egy gátlástalan és szórakoztató dal, és nagyon tudom élvezni az ilyesmit. Ilyeneket nem szoktak metallemezre tenni és biztos sokan nem is tudnak majd vele mit kezdeni.”

Volt bármi, amit egyszerre legalább két ember vett fel?

„Nem.”

Akkor miért volt olyan jó felvenni a Vakondot?

„Megírni leginkább. Olyan játékos irányba elmenni, ami kicsit félelmetes is volt egyben, hogy szabad-e. Rendesen füttyszóló van benne például. Azt láttam magam előtt, hogy ás a kis fekete vakond a föld alatt szorgalmasan, egyre mélyebbre, egyre nagyobb, titokzatos sötétekbe. Egy meselemezen is elférne.”

Nekem ez az album szinte összefoglalásnak vagy összegzésnek tűnik, annyi minden van rajta. Neked?

„Nekem majdnem mindegyik ilyen. Az Alföld kevésbé, mert az szándékosan volt valamilyen, illetve a Sgùrr is viszonylag koncepciózus lemez volt a Skót Felföldről, viszont a többi bármilyen irányból értelmezhető, és bármilyen irányba hajlandó elmenni, a legtöbb a zenekarra jellemző dimenzió bennük van.”

A Vadak után azt mondtad, nem akarsz abba az irányba tovább menni, de most még több a vendégzenész. Hogy alakult ez?

„Az Alföld egy szándékosan puritánabb megközelítésű lemez volt, kellett, jólesett, nagyon örülök annak a kiadványnak. Azután meg megint azt éreztem, hogy kalandra van szükségem. Újabb izgalmas, kalandos dolgokra. Az volt a koncepció, hogy amit csak lehet, azt organikus módon érem el. Ha lehetett használni bármit szinti helyett, akkor azt megpróbáltam azzal. Akkor is, ha csak pár másodperces részletekről beszélünk.”

Valóban nagyon sok nem-metal hangszer van az albumon. Könnyebb ma már ilyeneken játszó zenészeket találnod?

„Neten megy az egész, ez ma már nem probléma. Nem is kell ismernünk egymást, nem is fontos. Az énekesekkel más a helyzet, őket ismerem is, a barátaim, közel állnak hozzám azok, akik a szövegeket eléneklik. Meg ők magyarok, ez fontos, hogy megértsük egymást és tudjuk, miről van szó a dalban. De ha valaki játszik trombitán tíz másodperc erejéig egy adott dallamot, akkor igazából nem feltétlenül lényeges, hogy tudjon mindent a projektről.”

Mondjuk a csellista Jo Quail a ’22-es akváriumos TC-koncerten fel is lépett előttetek.

„Igen, az egy nagyon izgalmas este volt, és akkor mondta a koncert után, hogy ha szeretnék játszani vele, szóljak, szívesen segít. Két dalhoz is felvett részeket, de erre a lemezre csak az egyik került fel, a Ködkirályban hallható.”

Ez hogy működik, hogy elképzelsz valamit, és akkor vagy boldog, ha megcsinálják úgy, vagy ha valamit hozzátesznek?

„Általában van elképzelésem, a legtöbb esetben el is küldöm MIDI-ben a dallamot, de mindig azt mondom, hogy csinálják meg úgy, ahogy ők gondolják, hogy a legjobban fog szólni. És ha bármit hozzá tudnak tenni, vagy van ettől függetlenül valami, ami segítene a dalon, vagy úgy érzik, hogy fontos, vegyék fel, és minél több minden van, annál több mindenből lehet válogatni meg a feje tetejére állítani. Az a lényeg, hogy a dal működjön, nem az, hogy az én témáim legyenek mindenhol. És gyakran sokkal jobb dolgokat hozzátesznek. Jo is olyan összhangzatokat tett a dalba, amiket én nem is tudtam, hogy léteznek, meg hogy ez kijöhet a hangszerből. Valami nagy disszonanciát terveztem, de a végén még nagyobb lett.” (nevet)

Van olyan a lemezen, ami meglepett?

„Hogyne! Nekem is kell, hogy izgalmas legyen, épp ezért szeretek mindig újabb hangszerekkel dolgozni, hogy saját magam is élvezzem, hogy mindig hozzon valami újat maga a lemezfelvétel is.”

Visszatért egy dal erejéig a Róka és a Rengeteg több slágerét éneklő Bakos Attila. Hogy sikerült rávenni?

„Ha jól emlékszem, két éve a Fekete Zajon találkoztunk és beszélgettünk, és mondta, hogy megint elkezdett énekelni, és ha szeretnék, szóljak neki, nézzük meg, tudunk-e valamit csinálni. Utána elküldtem neki két dalt, és az egyik nem csúszott neki, de a Piros kocsi, fekete éj nagyon. De mondta előre, hogy nem fogja elénekelni élőben, nem szeretne fellépni, ez nála sosem volt opció.”

Kreiter Helga két dalban is énekel. Ő ki?

„Ő egy brassói lány, őt is a neten találtam. Azért kellett ő, mert az a két dal, amiben vokálozik, teljesen más jellegű énekhangot igényel, mint ami Martinának és Ivettnek van. Élőben viszont nekik kell a legnagyobb örömükre.”

Most először van külső producere az anyagnak. Miért? És főleg: milyen volt így dolgozni?

„Vári Gáborral vettük fel a lemezt, a Miracle Sound­ból, és nem is tudom, mennyire áll meg a producer jelző, nekem ez a titulus mindig homályos volt kicsit. Valójában a zenében nem történt semmilyen változás, hangzásban viszont nagyon is, és ez abszolút az ő munkája volt. Úgy éreztem, hogy valamerre menni kell, mert megtorpant a fejlődés ebben az aspektusban. Elértem a maximumot, ameddig az otthoni gépemmel és a tudásommal eljuthattam. Az utolsó négy lemez szinte teljesen egyformán szólt és most már lépni akartam, bármerre. Gábor keverte a Mezolitot, zenéltünk is együtt, játszott azon a koncerten, ismerjük egymást, a Gire-t is szerette. De ennél is fontosabb, hogy elképesztően lelkiismeretesen és rugalmasan dolgozik. Mindent megtett, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény.

A lemez már tavaly novemberben elkészült, le is adtam, viszont a kiadó még nem küldte el gyártásra csak valamikor idén nyáron, és Gábor megkeresett közben, hogy nézzünk rá megint ennyi idő után, hátha javíthatunk valamin. Egy hetet dolgoztunk még rajta, nagyon sok apróságot kikalapáltunk. Ilyesmire szinte soha nincs lehetőség, nem tudom, ki más ajánlotta volt fel ezt. Nagy öröm volt vele dolgozni, és szeretnék legközelebb is.”

Azért lesz élő dob, mert ő is ott van Szegeden, meg Árpi is?

„Árpi otthon veszi fel a dobokat, ők ketten ismerik a metódust, sokat dolgoztak már együtt.”

Egyedi megoldás, hogy a borítón az a hölgy szerepel, aki több korábbi pólómintán, és az új album belső képein is dolgozott, Pintér Orsolya. Hogy alakult ez?

„Szerepel a címadó dal klipjében, a borító gyakorlatilag egy kocka a klipből. 52 oldalas füzet készült a CD-hez, és mindegyik dalhoz van egy-egy festmény, illetve más grafikák is, ezek mind az ő munkái. Kölcsönösen inspiráljuk egymást, jól tudunk együtt dolgozni. A Piros kocsi klipje is közös munka eredménye.”

A Budapest Park-os koncert néhány dala óta nem rémlik koncertfelvétel. Nem is készült?

„A Fishing on Orfű felvette a tavalyi fellépést, az fent is van Youtube-on, de más nem készült. Viszont most a két düreres koncertből a másodikat felvesszük, aztán majd meglátjuk, hogy sikerült. Ezek a dolgok azért nagyon sokba kerülnek, a hang is, a kép is – mármint ha normális színvonalat szeretnénk. A parkos helyszín és felvétel sajnos jó magasra tette a lécet nekünk.”

Mióta koncerteztek, zenészként változtál, fejlődtél?

„Valami eredménye mégis csak kell, hogy legyen, ha viszonylag sokat foglalkozik az ember a hangszerrel. Mármint remélem.”

Ennyi nemzetközi tapasztalattal hogy látod, milyen koncerthelyszínre lenne szükség itthon, vagy min kellene javítania a kluboknak?

„Annyira sok koncertünk nem volt, hogy erről felelősségteljesen tudjak nyilatkozni, de azt látom, hogy például a régi Dürer Kert hiányzik. A mostani Dürer/Akvárium és a Barba Negra között nincs semmi befogadóképesség tekintetében. Egy 1500-2000 fős klub jót tenne Budapestnek.”

A novemberi düreres dupla koncert mindkét napján eljátsszátok a Rengeteget. Miért pont ezt? Csak mert a Tűnő idő tárlatnak meg a Róka hasának lenne épp kerek évfordulója, meg épp 25 éves elmúlt a zenekar…

„Azért játsszuk el a Rengeteget, mert onnan a tízből hét dalt már játszottunk korábban és már csak hármat kell megtanulni!”

A második napon korábbi zenekarod, a Gire lesz a különleges vendég. Hogy sikerült ezt végül összehozni, s lesz-e folytatás?

„A Gire-ral többször megpróbáltuk újrakezdeni a 2007-es leállás után. Akkor ugye mindannyian elhagytuk az országot, csak nem pont egy irányba, de mindig akadt probléma, logisztikai buktatók, más prioritások, élet. Mostanra azonban megint sok minden változott, és adódott a lehetőség, hogy normális helyen, sok ember előtt, barátokkal, eljátsszuk újra a dalokat, és Balázs is tud jönni. De egyelőre csak idáig látunk. Én jelenleg egyszerre két aktív zenekart fizikailag nem tudok vinni, Balázs pedig továbbra is Glasgow-ban él, szóval legyen meg ez, már mind boldogok leszünk.”

Itthon a Campus Fesztiválon léptetek fel a nyáron, elég vegyes közegben. Az hogy ment?

„Pont amiatt volt izgalmas, hogy nem a szokásos közegünkben játszottunk, hanem sok olyan embernek is, akik még soha nem láttak minket. Én kifejezetten szeretek ilyen helyzetekben fellépni, illetve azt is, hogy játszhatunk a Brutal Assaulton vagy a Dark Easteren a legextrémebb underground zenekarokkal, a Magyar Zene Házában vagy a Kalákával, illetve a Fishingen vagy a Campuson is. Szerintem ez amellett, hogy elég ritka jelenség, nagyon vagány is.”

Amikor először hallottam az album címét, Hamlet monológja jutott eszembe („Mert hogy mi álmok jőnek a halálban”), de a szöveg sokkal inkább mintha az életbe vetett reményről szólna…

„Igen, lehet így is értelmezni. Nem szeretem magyarázni a szövegeket, mert mindenkinek mást mond egy dal, és pont ezért jó is az egész. Ha neked az életbe vetett reményről szól, akkor pontosan arról szól. De ha kell, akkor igen, így is értelmezhető, főleg amiatt, hogy ez a dal az utolsó a lemezen, és az első meg azzal kezdődik, hogy megy be a vonat a fekete éjszakába. Ez az utolsó dal pedig a hajnalról szól. Az egész lemezen ott van az éjszaka, de a végén elérjük a hajnalt, a záró hangok is a reggeli mező hangjai.”

Viszont itt van ez a pár sor: „Ha nincs mit keresni, és keserűség ébred a földben, elmegyek innen, elmegyek innen, hát elmegyek innen, ha azt akarod.”

„Mi tagadás, ez valóban elhangzik.”

Az ember beparázik, pláne az aktuális híreket látva, hogy megint elköltözöl külföldre…

„Mindig van valami, ami miatt lehet parázni, de úgy nem lehet élni, hogy az ember folyton arra fókuszál, hogy megint mi fenyegeti és rendszeresen az aktuális híreken görcsöl. A fizikai létezésemet egyelőre nálunk még nem veszélyezteti a külvilág, ezért próbálok a belső országomban rendet tartani, ami elég feladat.”

A belső világod rendbetételében a zene is segít?

„Igen, segít az, hogy tudok kreatív dolgokkal foglalkozni a napi munka mellett. Olyan dolgokkal, amiket valóban szeretek. Az egy ajándék, hogy ilyen helyzetben vagyok, hogy ezt megtehetem. Próbálok magamra figyelni, testileg-lelkileg is. Figyelek rá, hogy mit eszek, hogy pihenjek eleget, sportoljak és az agyam is használjam. Nem mindenkinek van erre módja.”

Visszatérve a címadó dal klipjére: hogy jött az ötlet, meg akik ott vannak benne?

„Azt találtam ki, hogy most vegyünk fel otthon, Makón egy klipet, és legyenek benne az ottani barátaim. Akit megkérdeztem, mindenki jött. Összeraktuk a sztorit a No Total Film-es srácokkal, megbeszéltük, ki mit játsszon és két nap alatt felvettük. Mindenki jól szórakozott.”

Tehát akik szerepelnek benne, nem magukat játsszák, hanem…?

„Ezek nyilván olyan szituációk a klipben, amik szimbolikusnak tekinthetők, nem saját magukat játsszák. Azért egyelőre nem jön nekem Zolcsi kempingbiciklivel, ha meglát az utcán.”

A Mindenevő klipjéről is biztos volna mit mondani…

„A kiadó azt mondta, hogy most tudnak pénzt adni egy klipre, és én választhattam ki, hogy kivel szeretnék dolgozni. Egy lengyel cég, a Grupa 13 tavaly megkeresett, hogy szívesen dolgoznának velem, de akkor még erre nem volt financiális alap, most viszont összehoztuk. Ők olyan produkciókkal dolgoznak, mint a Behemoth, Leprous, Samael, Kreator, Gaerea, ezért izgultam is. Wrocławban volt a forgatás, és nagyon érdekes volt látni, hogy működik egy igazi stáb, ami kettőnél több emberből áll. A klip koncepcióját Varga Viki találta ki Edinburgh-ban. Ott voltam most nyáron, és vele ötleteltünk ezen.”

A Piros kocsi, fekete éj kapcsán azt nyilatkoztad, hogy nosztalgikus számodra a dal. Pontosan mi iránt?

„Egyrészt zeneileg nosztalgikus. Ugye Attila énekel benne, és a zene is a Rengeteg világát idézi, de a szöveg is. Akár azon a lemezen is rajta lehetett volna 13 éve.”

A korai időkben versfeldolgozásokat készítettél, az utóbbi időkben viszont népzenészek amúgy részben saját dalait (melyek közben versfeldolgozások). Volt ugye a Kalákától az Embersólyom, most meg a Sebőtől a Lydiához. Miért ez?

„Elmentünk a Magyar Zene Házába a Sebő 75 éves születésnapi koncertjére Orsival, és ezzel kezdtek. Nagyon régen hallottam ezt a dalt, annyira elevenen nem is élt bennem, de ahogy elindult, nagyon megtetszett, és elkezdtem okoskodni, hogy lehetne-e ezzel valamit csinálni. És végül lehetett is. Sok verziója van, Sebőék is többféleképpen rögzítették és előadták már, de számtalan feldolgozás is elkészült, van például lengyel verziója is, ami ott egy országosan ismert dal. Ez egy Horatius vers egyébként, amit Radnóti fordított le, és maga ez a koncepció, hogy megírták kétezer éve latinul, Radnóti magyarra fordította, Sebő zenét írt hozzá, amihez bolgár népzenét vett alapul, és most mi is továbbgondoljuk kicsit, az izgalmas. Tetszett ez, hogy részei legyünk ennek a ciklusnak. És közben mélyen emberi, ezerévek óta aktuális történet, ami a közös kultúránk része.”

.
A lemez digitális kiadásának a végén bónuszként ott van az Omega Babylonjának feldolgozása. Az még meglepőbb választás volt. Az eredeti is jó meg minden, de a ti verziótok magyar heavy metal lett, szóval miért pont ez?

„Könnyű volt leszedni. Én szeretem az eredetit, de az volt az érzésem, hogy sokkal huszárosabban is elő lehetne ezt adni, kicsit bácsisan játszották mindig. De azért ez mindenképpen egy megosztó dal, én is hezitáltam rajta, hogy legyen-e. Már a Vadak idején is megvolt, arra sem került rá. Akkor még instrumentális is volt, senki nem akarta elénekelni.

Végül Dudás Gábor mintegy véletlenül megtudta, hogy létezik, és ő viszont kifejezetten szerette volna énekelni, így aztán az utolsó pillanatban ez is meglett. Van benne némi nyolcvanas évekbeli, rockoperás, István a király-os hangulat, engem pedig a rockopera műfajától ugyancsak lever a víz, szóval még engem is megosztott! A fizikai kiadványokra nem is került rá, biztos, ami biztos.”

Na, tessék, a következő lemezen punk is lesz!

„Az Exploitedtől a Beat the Bastardsot is elkezdtem már egyszer, az nagy kedvenc.”

A Világnak világa című dalból idézek: „Tisztaság, kereslek dudván és muharon át.”, „Ez az atom magja, kerek erdő mélye, vagy az Isten ujja? Ki érti, ki tudja?” Mit találtál?

„Ebben a dalban sok Ady-utalás van, és általánosságban a magyarságról mond pár mondatot. Hogy hogy állunk ezzel. Olyan kérdések ezek, amiket az országban az elmúlt sok száz évben sokan feltettek már. Ki-ki a háttere meg a vérmérséklete szerint különféleképpen éli meg ezt a kultúrát, amibe beleszületett. Ómagyar Mária-siralom, Ady Endre, folklór, tudomány. Tényleg kell választani?”

Szerintem nagyon sokan épp azért szeretik a Thy Catafalque-ot, mert ezeket te bele­rakod.

„Én is másokból táplálkozom. Azok a nagyon nagy koponyák meg nagy szívek, akik ebben az országban éltek és alkottak, mindannyiunkat táplálnak. A mi gondolatainkban is benne vannak az ő gondolataik. Ez a dal nagyjából erről szól az én nézőpontomból legalábbis.”

Azért ők is valamire reagáltak, ők is másoknak a vállán álltak, satöbbi.

„Igen, ez egy folyamat, mi is csak részei vagyunk ennek a nagy rendnek, amit lehet, hogy nem is kell megfejteni, csak méltósággal elfogadni és ennek tudatában élni.”

TC mellett lesz még szólóanyag, Neolunar?

„Nincs nagyon semmi, amiről úgy gondolnám, hogy nem fér bele jelenleg a Thy Catafalque-ba. Az új album után meg főleg nem.”

Mondjuk elektronika nincs olyan nagyon sok rajta…

„Igaz, akkor módosítok: időm meg energiám nincs annyi. Koncertezés van, így még a TC-vel sem tudok most foglalkozni zeneírás szempontjából. Annyi energiát elvesz, hogy készülni kell a próbákkal, a szervezéssel, minden teendővel, ami egy rendes, működő zenekarral kapcsolatban van, hogy nagyon kevés időm marad mostanában, hogy zenét írjak. És emiatt nem az van, mint régen, hogy pl. 2016-ban három különféle lemez is kijött, három különböző név alatt, mert annyi mindent tudtam írni. Ez most eléggé sci-finek tűnik.”

Ehhez képest posztoltál képet, hogy vesztek fel új dalt.

„Igen, vettünk fel egyet, de az sincs még kész azóta sem.”

Akkor ez az első olyan lemezed hosszú idő óta, hogy nem azt mondod, hogy már kész a következő is…

„Most már azért dolgoznék rajta, készülök nagyon, de nem tudtam még nekiülni, és ha vége van ennek az egésznek novemberben, akkor jó lenne azzal is foglalkozni, amit igazán szeretek: zenéket írni.”

És mi van a fotózással?

„Arra végképp nincsen időm, meg nincs motivációm. A Blahánál lakom, ennyit mondok.”

Koncertek?

„Lesznek jövőre is, néhány nyári fesztiválra megvan már a helyünk itthonra és külföldre is. Ha minden összejön, kicsit többet fogunk játszani, mint idén, de megvan a limit ezen a téren. Szinte mindenkinek van másik aktív zenekara és mindannyian dolgozunk is a zenélés mellett, az árnyékunkat nem tudjuk átlépni. De nagyon örülök neki, hogy három év után is változatlan a felállás és szeretjük egymást.”

Ezért kérdezem (ismét), hogy egy ilyen felállással legalább egy dalt nem lehetne-e írni?

„Nézd, szerintem elég egyértelmű, hogy zeneileg elég gátlástalan elképzeléseim vannak, és nem várhatom el senkitől, hogy minden hülye ötletemmel tudjon azonosulni, mikor én magam is folyamatosan meggondolom magam dalírás közben. Jobb ez így, hogy egy kézben van a döntés és valószínűleg ezért is tudott ez a projekt idáig eljutni, mert ez így volt legalábbis a Rengeteg óta. Viszont biztos, hogy a következő lemezen több gitár lesz Kriszutól és Zolitól, és ugye Árpi fog dobolni. Miciből (Bos Michaela) is szeretnék többet, hiszen hát gyönyörűen játszik a csellón. Mindenki nagyon jó a zenekarban tényleg, az énekhangokról nem is beszélve. Szóval jó, hogy van a zenekar, és az is, hogy tudok dolgozni új zenéken is. Jó helyen vagyok, meg kell becsülni.” 

–

(Az interjú eredetileg a novemberi digitális különszámunkban jelent meg.)