Kiadó: PROPHECY / Írta: MILÁN PÉTER / Értékelés: 7

A Thief egy Los Angelesben működő elektro-zenei laboratórium, amit Dylan Neal mozgat, élőben pedig hárman kotyvasztják a hangokat. A Bleed, Memory a negyedik album. Az előzőt biztosan hallottam, ám a Thief nem lépett be azon előadók táborába, amelyekkel a recenzióírás után, hosszabb távon is számoltam. Nem tennék rá nagyobb összeget, hogy az új lemezzel változni fog a helyzet. Nem azért, mert annyira rossz, inkább nem köt le, fáraszt, elmegy mellettem…

Ugyan a lemezen alig van gitár, ha van is, érzékelhetetlenül, egyes tételekben a ritmusok akár rockosnak is tekinthetők, azonban itt a loopok, effektek, elektro-ritmusok, szintetikus hangok határoznak meg mindent, értelemszerűen a szerzemények is ezekből a meglehetősen hideg hangokból tevődnek össze. Neal kissé enerváltnak tűnő hangja lehel némi életet a zenébe, de a nagyon furcsa, sajátos miliő nem változik. Ha elég voltozatos is a hangszerelés és az egyes tételek, egy idő után sok lesz a gépiességből, a mechanikusságból. Az ének révén egyébként a szinti-poppal is rokon a Thief zenéje, enyhén darkos beütéssel, viszont nem hallok igazán fülbemászó dallamokat.

A zizegő ritmusok fölött olykor elszáll egy-egy fúvós betét, ciripelnek a gépmadarak, szállnak az üveghangok, s én lassan kihátrálok ebből az áttetszően, bizarr módon foszforeszkáló zenéből.