Kiadó: Steamhammer/SPV / Írta: Schmidt Péter / 8
Szinte napra pontosan három évvel a jól sikerült Fear City után hozza ki a Steamhammer/SPV a nemzetközi összeállítású Them ötödik albumát, a Psychedelic Enigmát. A szövegi tematikájában horror/thriller/sci-fi vonalon mozgó, meglehetősen komplex, néhol thrashes power metalt játszó, maszkos frontemberrel kiálló brigád részéről nagy zenei változásokat felbukkanásuk óta menet közben egyik anyaguk sem hozott, és ez most sincsen másképp. Illetve annyi azért mégiscsak történt, hogy a Fear Cityn a thrashesebb riffek mellé diszkréten más egyéb, extrém irányokból érkező hatások is beérkeztek – ezek jelenléte pedig ezúttal egy fokkal még hangsúlyosabb lett. Egyébként viszont a néhol hangjátékokkal, narrációkkal is megtűzdelt King Diamond-i történetmesélős jelleg ugyancsak megmaradt – egyszóval ha korábban már beszippantott a Them néhol kissé bizarr, fura hangulatú világa, akkor csalódástól most sem kell tartanod. A dobos posztján egyébként nemrégiben csere történt, Steve Bolognese helyett immáron a szintén amerikai David Le Liniers kalapál, de a végeredmény alakulásában sejtésem szerint ennek nem lehetett sok szerepe.
Fentieknek némileg talán ellentmond az album kezdése, ahol a rövid kórházi hangjátékra majd a beérkező gitártémára csak az nem vágja rá, hogy Queensryche és Operation: Mindcrime, aki még soha nem hallotta a nevezett remekművet. E kis – meggyőződésem, hogy totál tudatos – kikacsintás után viszont hamar fordul át a dolog kétlábgépes, thrashes power metalba, nagyjából az előző korong nyomvonalán. A meglehetősen intenzív, pörgős tempójú lemezanyagot azért meg-megakasztják visszafogottabb, komótosabb riffek és ritmusok, billentyűs hangulattémák, viszont ahogy halad előre a zene és a sztori, egyre több thrashen túli extrém zónából ismerős elemet, fordulatot hallhatunk. A Delirium outrót megelőző daltrió (Electric Church/Echoes Of The Forgotten Realm/Troubled Minds) pedig egyben a legnagyobb lélegzetű tételek gyűjtőhelye is, hat és fél és nyolc és fél perc között mozog mindegyik darab. Egyben – a történet alakulásával-bonyolódásával összecsengve – a legkomplexebb, legprogosabb mozzanatok java is ide koncentrálódik. A narrációs albumzárás pedig természetesen újra csak megvillantja a sztori folytatásának lehetőségét.
Habár akkora revelációt már nem képes okozni nálam a Them, mint az első két korong idején, azért a Psychedelic Enigma így is rendesen be tud szippantani – mint ahogy valószínűleg a folytatásokkal szintén ez lesz majd a helyzet.
„Na ugye, hová el lehet jutni egy King Diamond-szerű koncepciótól? Egészen erős, színpadias pszicho-thriller metal nagy hangulatokkal, zeneileg sokkal extrémebb mint elődei, amihez Randy Burns hangmérnöki munkája is nagy mértékben hozzájárult, de a kredit végső soron természetesen a csapaté.”
– Kánya Ferenc / 9
„A hatások persze a mai napig érezhetőek, de azért ez már messze több, mint egy King Diamond-tribute.”
– Kiss Gábor / 8
„Belerakták magukat egy skatulyába, s egy lekicsinylő címke is rájuk égett örökre, pedig a Psychedelic Enigma helye már egy másik polcon van/lenne. Persze, így is sablonos, kiszámítható és középszerű.”
– Gyuricza Ferenc / 7
„Egy kicsit több egyediséggel még jobb banda lehetne. És ebben bizony azt a bizonyos énekhangot is beleértem.”
– Szénégető Richárd / 7
„Már rég nem King Diamond-kópia, változatos, komplex, érdekes heavy metal, mégsem működik annyira nagyon nálam. Csomó dolog van rajta, amit szívesebben hallgatok, mint a 120. Helloween-utánzatot vagy giccses szimfo metalt, de attól még a témák csak jók, nem kimagaslóak.”
– Uzseka Norbert / 7
„A kezdetekben nem ők voltak a szegény ember King Diamondja? Itt az első három dalban nem hallom a hisztérikus, fejhangon elkövetett sikolyokat. Amúgy pedig nagyon elkapkodták a zenét. Mintha régen némileg higgadtabb dalokat (is) írtak volna. Nahát!”
– Cselőtei László / 6
„Továbbra sem valami karakteresek, mégis jók a dallamok és a riffek, de a duplázó-túladagolás miatt csökken az élvezhetőségük.”
– Gáti Viktor / 6
„A Them tagjai komolyan veszik, logikus arculattal és kimunkált dalokkal támadnak, de a Psychedelic Enigma nem lépi át nálam az ingerküszöböt.”
– Pintér Miklós / 6
„Hű, csak én érzem úgy, hogy a Them tagjai a lemez felvételei közben a rajongók bőrdzsekijeit is megvarrták? Mintha a dobos nem is egy dobszerkó, hanem egy üzemi varrógép mellett csücsült volna. Ezek a dobtémák hosszú távon tényleg úgy hatnak rám, mintha egy tűvel soroznák az idegrendszeremet.”
– Zubor Olly / 6
