Ritkán látni, hogy három mexikói fiatal lány ilyen gyorsan és látványosan tör előre a rockszíntéren; a The Warning azonban megmutatta, hogy tehetséggel és kitartással mindent el lehet érni. A testvérekből álló banda a Youtube-on többmilliós nézettségű feldolgozásokkal robbant be a köztudatba, és azóta olyan legendák előtt játszott, mint a Guns N’ Roses, a Muse vagy a Foo Fighters. Hihetetlenül fiatal koruk ellenére már négy lemezt tudhatnak maguk mögött, és az elmúlt évtizedben megállás nélkül dolgoztak azért, hogy mára a rock egyik legnagyobb reménységeként emlegessék őket. A cseh Rock for People fesztiválon sikerült elcsípnünk Danielát, a karizmatikus énekes-gitárost, és Alejandrát, a lehengerlően magabiztos basszusgitárost, akikkel olyan témákat érintettünk, amelyekből nemcsak zenei pályafutásukat, hanem személyesebb oldalukat is kicsit jobban megismerhetjük.
Szöveg: Kiss Daniella · Fotó: zenekari archívum
–
Azok számára, akik most hallanak először a The Warning zenekarról ezen az interjún keresztül, hogyan jellemeznétek magatokat és a zenéteket?
Daniela: „Nos, az első dolog, amit érdemes tudni rólunk, hogy mi három nővér vagyunk Monterreyből, Mexikóból. Imádjuk a rockzenét és imádunk a színpadon lenni. A saját dalainkat leginkább erőteljesnek és energikusnak szoktuk leírni. Ha eljössz egy koncertünkre, biztosan arra kérünk majd, hogy ugrálj, tapsolj és üvölts.”
Minden úgy indult, hogy csak a szobátokban jammeltetek testvérekként. Gondoltátok volna, hogy egyszer ilyen lendülettel és népszerűséggel fogjátok bejárni a világot?
Daniela: „Egyáltalán nem! Az egész egy álommal kezdődött, amikor még egészen kicsik voltunk. Valójában már majdnem 11 vagy 12 éve zenélünk együtt. Akkoriban csak gyerekek voltunk, úgyhogy az, hogy most a világot járjuk a saját zenénkkel, tényleg egy valóra vált álom. Nagyon boldogok vagyunk.”
Hogy jött az ötlet, hogy zenekart alapítsatok? Támogattak ebben a szüleitek?
Daniela: „Nagyon természetesen alakult így. Mindannyian játszottunk a saját hangszerünkön, csak külön-külön, de amikor először zenéltünk együtt, minden megváltozott. Azonnal megvolt az összhang, nagyon különleges érzés volt. A szüleink pedig kezdettől fogva támogattak minket. Mindig arra bátorítottak, hogy kövessük az álmainkat, de közben azt is hangsúlyozták, hogy szívvel-lélekkel küzdjünk is értük. Azt mondták: »Ha turnézni akartok a világ körül, akkor gyakorolnotok kell! Csak így fog összejönni!« Szóval ők mindig is a legnagyobb támogatóink voltak. Sokan azt hiszik, hogy ők is zenészek, de valójában nem. Egyszerűen csak imádják a zenét, így nálunk mindig szólt valami otthon, de mi vagyunk az első zenészek a családban.”
Elképesztő utat tettetek meg a népszerű feldolgozásoktól a nemzetközi színpadokig. Mi volt szerintetek az a fordulópont, ami igazán elindított titeket?
Daniela: „Volt néhány kulcsmomentum. Az egyik ilyen pillanat az volt, amikor a Youtube-on először felkapták a feldolgozásainkat – különösen az Enter Sandmant –, ami rengeteg figyelmet hozott nekünk. Amikor aztán saját dalokat kezdtünk írni, velünk maradtak azok, akik a feldolgozások révén ismertek meg minket, és végig támogattak minket ezen az úton. Onnantól kezdve szépen lassan növekedtünk tovább.”
Alejandra: „Szerintem az igazi áttörés akkor jött el, amikor elkezdtünk saját dalokat írni. Ott indult be igazán minden, a nemzetközi áttörést pedig a Muse hozta meg, amikor meghívtak minket, hogy lépjünk fel előttük Európában. Azóta meg már az egész világon turnézunk – elképesztő érzés.”
Milyen köztetek a dinamika a zenekarban? Vannak kreatív nézeteltérések, vagy inkább szupererő, hogy testvérek vagytok? Sosem aggódtatok, hogy esetleg eltávolodtok egymástól, mint néhány más testvérpár a zeneiparban?
Daniela: „Természetesen vannak vitáink, főleg kreatív kérdésekben. De az, hogy nővérek vagyunk, valójában sokkal jobbá teszi a helyzetet, hiszen így teljesen őszinték lehetünk egymással, és ez rengeteget segít.”
Alejandra: „Abszolút. Nekünk ez a természetes, hiszen sosem voltunk más zenekarban, csak egymással. Őszintén szólva, semmiért nem cserélném el ezt. Szerintem tökéletesen működik köztünk a dinamika, nagyszerűen együtt tudunk dolgozni.”
Daniela: „Egyébként sosem aggódtunk azon, hogy eltávolodnánk egymástól. Nagyon jól kijövünk, és pontosan tudjuk, mennyire fontos a kommunikáció. Ha valami nehézséget élünk meg – akár érzelmileg, akár a turné alatt, vagy ha épp honvágyunk van – beszélünk róla. Mindig odafigyelünk egymásra, és ez tartja egészségesen a kapcsolatunkat.”
Egy női testvértrió vagytok egy olyan színtéren, amit még ma is többnyire férfiak uralnak. Mi az, ami leginkább meglepi az embereket azzal kapcsolatban, hogy nők vagytok a rockzenében – akár a színpadon, akár azon kívül?
Daniela: „Hát, ezt mi is szeretnénk tudni! (nevet) Mindenki a sztereotípiákról beszél, de számunkra teljesen természetes volt, hogy lányként rockot játszunk. Gyerekként kezdtük, és számunkra teljesen normális volt, hogy nők vagyunk a színpadon — hiszen mi ott voltunk, csináltuk a dolgunkat.”
Alejandra: „Igen, amíg mások fel nem hívták rá a figyelmünket, eszünkbe sem jutott, hogy ez szokatlan lenne. Mindig ott voltunk egymásnak, és példaképként tekintettünk olyan zenekarokra, mint a No Doubt, a Paramore vagy a Halestorm – szóval mindig voltak női előadók, akik inspiráltak minket. Csak akkor kezdtünk el ezzel foglalkozni, amikor fesztiválokon megkérdezték tőlünk, nem furcsa-e nőként rockzenésznek lenni. Őszintén szólva nagyon örülünk, hogy egyre több nő kap lehetőséget — nemcsak a színpadon, hanem a technikai stábban, a médiában, a háttérben is. Sokkal többen vannak jelen most, és jó látni, hogy változik a helyzet. Reméljük, eljön az idő, amikor ez már nem lesz külön téma, hanem teljesen természetes lesz.”
Daniela: „Ha mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ez az irány tovább erősödjön, az megtiszteltetés számunkra. Nagyon örülünk, hogy részesei lehetünk a változásnak.”
.
A legutóbbi, Keep Me Fed című albumotok hatalmas fejlődést mutat. Milyen témákat szerettetek volna ezalkalommal leginkább kifejezni?
Daniela: „A Keep Me Fed egy nagyon különleges folyamatban született. Turnék között írtuk, rendkívül kaotikus időszakban – rövid stúdióidőszakok váltották egymást a folyamatos utazással, így rengetegféle érzelem került bele. Számunkra mindig az a legfontosabb, hogy szívből írjunk, őszintén és hitelesen. Ez volt az első album, ahol hagytuk magunkat sebezhetőbbnek lenni, és sokkal személyesebb szemszögből írtunk. Gyerekként kezdtünk zenélni, és mostanra rengeteg turné, élmény és tapasztalat gyűlt össze, amit ki akartunk fejezni a dalokban. Már most alig várjuk, hogy a következő lemez mit hoz ki belőlünk.”
Kik voltak azok az előadók vagy zenekarok, akik igazán formálták a hangzásotokat? Akad olyan zenei hatás, amire kevesen számítanának?
Daniela: „Büszkék vagyunk arra, hogy nagyon sokféle zenét hallgatunk, és szerintem ezért is olyan sokszínűek a dalaink. Mindig is szerettünk kísérletezni a saját hangzásunkkal. A legutóbbi album előtt például sok Royal Bloodot és Muse-t hallgattunk – főleg, mivel velük turnéztunk, így ők nagy hatással voltak ránk.”
Alejandra: „A dobosunk, Paulina, rengeteg klasszikus zenét hallgat. Volt idő, amikor sok K-pop is szerepelt a lejátszási listánkon – igazából még most is –, meg természetesen rengeteg rock is, mint például AC/DC, Queen, Metallica, Guns N’ Roses. Mindaz, amit valaha hallgattunk, hatással volt a zenénkre, és valamilyen módon beépült a dalainkba.”
Már négy nagylemezzel és számos fellépéssel a hátatok mögött, inkább a stúdiózást vagy a turnézást szeretitek jobban?
Daniela: „Őszintén szólva, a hangulatomtól függ. Mindkettőt imádom.”
Alejandra: „Ugyanígy vagyok vele. A stúdióban teljesen elmerülhetünk az alkotásban, a felvételekben, a produceri munkában – ez egy nagyon kreatív folyamat. Turnén viszont együtt lehetünk a csapatunkkal, sokszor még egy kis városnézésre is jut idő, és új helyeket fedezhetünk fel. Mindkettőnek megvan a maga varázsa.”
Daniela: „Színpadon lenni pedig igazi energialöket és új lendületet ad annak, amit csinálunk.”
Személyesebb témáknál maradva, mi az, amin a rajongók a leginkább meglepődnének veletek kapcsolatban?
Daniela: „Nem is tudom…talán az, hogy valójában nagyon nyugodt banda vagyunk. Sokan mondják, hogy teljesen mások vagyunk a színpadon kívül. Ott inkább vadnak tűnünk, de azon kívül elég lazák vagyunk.” (nevet)
Mik a terveitek az év hátralévő részére?
Daniela: „Jelenleg európai fesztiválokon lépünk fel, aztán irány az Egyesült Államok, ahol saját headliner turnénk lesz, amit már nagyon várunk. Utána újra stúdióba vonulunk. Már előre lefoglaltunk egy kreatív időszakot, hogy az új dalokra koncentrálhassunk. Még nincs konkrét megjelenési dátum, de remélhetőleg az album jövőre érkezik – legalábbis ez a cél. Most viszont minden időt arra fordítunk, hogy a lehető legjobb anyagot hozzuk össze. Már most izgatottak vagyunk, hogy mit fogunk kihozni magunkból.”
Számíthatunk arra, hogy a The Warning a közeljövőben Magyarországon is fel fog lépni?
Alejandra: „Úristen, imádnánk ott játszani! Még sosem jártunk Magyarországon, de abszolút rajta van a listánkon. Beszélünk majd az ügynökeinkkel, és remélhetőleg sikerül megvalósítani!”
–
TARTALOM
–
AMORPHIS 100
ARJEN ANTHONY LUCASSEN 90
BETWEEN THE BURIED AND ME 18
DARK ANGEL 78
DIRTY HONEY 72
HEAVEN SHALL BURN 88
HELLOWEEN 6
HEMELBESTORMER 20
NOTHING MORE 98
OSSIAN 94
PARADISE LOST 10
SWEEPING DEATH 84
THE WARNING 14
VAN 70
VINTERSORG 27
WYTCH HAZEL 66
YNGWIE J. MALMSTEEN 74
+
ÉLŐ FÉM 104
HANGPRÓBA 30
HAVI METAL 5
KONCERTMENÜ 112
SOKKOLÓ KORONGOK / EXTRA 31
ZENÉSZFÜLLEL 24
–
