A 2021-es Monuments album ismertetőjét azzal zártam, hogy a zenekar nem csak stúdióban, de élőben is nagyon jó, és aki teheti, mindenképpen nézze meg őket, ha erre járnak. Ehhez képest, amikor tavaly novemberben nálunk voltak, éppen én nem tudtam elmenni a koncertre… fájt is a dolog rendesen. Szerencsére a sikeres körút végére a banda egy koncertlemezzel tett pontot, szóval aki – hozzám hasonlóan – kimaradt a jóból, az most némileg kárpótolva érezheti magát. Annál is inkább, hogy a setlist szinte teljesen megegyezik a budapesti buli repertoárjával.

Közel három éve a Monuments recenziójában azt írtam, hogy a zenekar eddigi legjobb és legemészthetőbb anyaga született meg, amit úgy sikerült kerekre formálnia az izlandi triónak, hogy közben az addigi erények sem csorbultak vagy lettek semmivé. Valószínűleg a tagság is így gondolhatta ezt, tekintettel arra, hogy a CD-re préselt 13 dalból 6, tehát kishíján a menüsor fele erről a korongról származik. Ugyanakkor – hűen a srácok javarészt 70-es évek-beli gyökereihez – a nótákat meglehetősen szabadon, jammelősen játssza a brigád, a produkció pedig jól adja vissza az élő fellépések fésületlenebb, nyersebb megszólalását és hangulatát. Mindez kifejezetten passzol a zenekar korai Rush-ból, Hendrixből, Zeppelinből, és az ő jó pár további kortársaiktól merítő világához, amit ugyanakkor egy úgymond modernebb, ha úgy tetszik stoneresebb csavarral tesznek még izgalmasabbá. És ne felejtsük el azt a jellegzetesen északias dallamvilágot és nordikusan borongós atmoszférát sem, ami ezen a retrós-ősrockos vonalon kiemeli őket az amúgy meglehetősen telített mezőnyből. A legutóbbi eresztésből eljátszott Whispers, Can’t Get You Out Of My Mind és Clarity mellett még a Babylon/On The Run kettős üt be nagyon, mindkettő a korábbi anyagaikról való ugyebár. Ezek a csúcspontok, de igazából az egész felvétel baromi hangulatos, húz és sodor magával az egész. Nagyon egyben van a trió, remélem jönnek még erre hamarosan. Akkor már én sem hagyom ki őket hazai pályán.