Kiadó: Season Of Mist / Írta: Kiss Gábor / 9
A The Old Dead Tree egy francia zenekar, akik még 1997-ben indultak, majd karrierjük első fejezetének végéig, 2009-ig összesen három nagylemezt jelentettek meg. Ezek közül a 2007-es The Water Fields volt az utolsó, majd jött egy hosszabb szünet, amit ugyan kérészéletű újraaktivizálódásokkal megszakítottak 2013-ban és 2017-ben, de igazából 2019-óta vannak jelen újra a színtéren.
Tizenöt éve nem született új The Old Dead Tree-nagylemez, igencsak ideje volt tehát már a Second Thoughts megjelenésének. És bár a csapat alapvetően hű maradt saját stílusához és hangzásvilágához, az már első hallgatásra lejön, hogy az új cucc egyértelműen pályafutásuk legváltozatosabb, legszínesebb anyaga.
Természetesen továbbra is alapvetően borult, melodikus, darkos elemekkel alaposan megtűzdelt metal zenéről van szó, de a paletta és a zenei spektrum kétséget kizáróan szélesebb, mint bármikor korábban. És ami marha jó a The Old Dead Tree-ben, hogy hiába vegyítenek különféle hatásokat muzsikájukban, a végedmény mégis koherens lesz. Meg persze nagyon tudnak dalokat is írni, így ugyan szövegeik olyan felemelő témákról szólnak, mint a depresszió, az öngyilkosság – első dobosuk mindössze huszonkét évesen, önkezével vetett véget az életének – vagy az elmúlás, valahogy mégis úgy öntik formába ezeket, hogy a lemez nem nyomja agyon a hallgatót, sőt! Pedig az 54 perces, 13 tételes anyag egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló és nem is feltétlenül adja meg magát elsőre, de érdemes belefeccölni az energiát.
A gothos, darkos vonalon túl egyértelműen van egy progos oldala is a cuccnak: a nyitó, amúgy roppant fogós Unpredictable hangulatáról például az Evergrey dolgai ugranak be, de Manuel Munoz énekléséről annak ellenére sokszor eszembe jut a falconeres Mathias Blad is, hogy a két bandának zeneileg nem sok köze van egymáshoz. Akadnak aztán még Pink Floyd-osan monumentális megoldások, Pain Of Salvation- meg Katatonia-ízek, vastag kórusok, de károgós durvulatok is, szóval tényleg ezerszínű anyag a Second Thoughts. Hasonló muzsikáknál sok esetben teljesen feleslegesnek érzem a durvább énektémákat, de amikor a francia srácok dobnak be valami ilyesmit, az tényleg hozzá is ad az adott dalhoz. Jó példa erre a honfitárs Gojira mélységét idéző, a kezdeti gothic megoldásoktól hamar továbblépő The Lightest Straw és a komplett hangulati hullámvasúton végigvezető Without A Second Thought is.
A lemez legerősebbje számomra a Story Of My Life, ami tökéletes aláfestő zene lehet akkor, ha úgy érzed, valami megint elbaszódott az életedben. De az alteres, lendületes I Wish I Could is remek, csakúgy, mint a Solastalgia, meg a címéhez méltóan súlyos The Worst Is Yet To Come. Sőt, tulajdonképpen az összes dalt felsorolhatnám, mert mindegyikben van valami izgalmas és a lemez hangulata egészében véve is kifejezetten magával ragadó. Nagyon kellemes meglepetést okozott tehát visszatérő lemezével a The Old Dead Tree. Az év végi listámon is tuti, hogy előkelő helyen lesz a Second Thoughts.
–
(Az albumot a 2024. decemberi digitális különszám Hangpróbáján pontoztuk és véleményeztük.)
„Amikor a libabőrös pillanatok száma meghaladja a lemezen található dalok számát, az az álmoskönyvek szerint is csak jót jelenthet.”
– Posta János 10
„Ennyiféle hangulati mélység, ilyenfokú eklektikusság, érdekesség (nem furcsaság), a dalszövegek által nyújtott motiváció és közvetített életbölcsesség nagyon kevés lemeznél, bandánál van jelen egyszerre. Az év egyik legkellemesebb meglepetésel, így a végén! Későbbi Anathema-, Katatonia-, Sentenced-fanok előnyben.”
– Gáti Viktor 9
„A zeneipar végtelen. Erről a francia bandáról még sosem hallottam. Legalább is nem emlékszem. Pedig nem ma kezdték. És egészen eredeti, kiváló muzsikát nyomnak. Nyomokban ott vannak a ’90-es évek gót zenéi, amúgy nagyívű metal némi alter ízvilággal. Bár sokan death metalnak aposztrofálják őket, na azt ebben az albumban egyáltalán nem érzem.”
– Cselőtei László 8
„Kellően búskomor cucc, ami rezonál a mostanság bennem ’tomboló’ hangulatra.”
– Szénégető Richárd 8
„Eléggé fura zene, és attól még, hogy valami nagyon változatos, nem lesz jó, de itt azért több a jó téma, mint az, ami csak azért van ott, hogy még változatosabb legyen.”
– Uzseka Norbert 8
„Kicsit nehezen érkeznek meg a lemezre a súlyosabb, lendületesebb dolgok, de ahol megjönnek, ott az én figyelmem is egy csapásra élesebbé válik. Nem azt mondom, hogy rosszak lennének a franciák lassabb, visszafogottabb dolgai, csak nekem egy bizonyos Nick Holmes énekével alighanem jobban tetszenének…”
– Zubor Olly 8
„Izgalmas visszatérés, hiszen ez az album túlmutat azon, mint ami az emlékeimben élt a francia zenekarról. Színes, változatos stíluskavalkád a hagyománytisztelő prog metaltól a modern groove-os megoldásokig, mindez nyakon öntve gótikus szósszal. Kicsit túlzónak is tűnik ez a menü.”
– Gyuricza Ferenc 7
„Ez az album is olyan, hogy technikailag teljesen rendben van, a szellemiségében viszont nem találok semmi olyasmit, ami – akár csak ebben a műfajban – sajátos lenne. Vannak rétegei a muzsikának, de igazi gazdagságot, tartalmasságot nem találtam.”
– Kánya Ferenc 7
„Kissé jellegtelen darkos rock/metal a hosszú idő után újra aktív francia zenekartól, de vannak ötletek.”
– Milán Péter 7
„Néhol gótos-darkos, másutt kicsit alteros, néhol pedig szolidan grunge-os rock/metal a francia csapattól. A többféle hatást egészen kellemes, jól működő dalokká gyúrták össze – kár, hogy az időnkénti durva ének nem igazán erőteljes, ezt én hanyagolnám a helyükben.”
– Schmidt Péter 7
