Hosszúra nyúlik a 2009-ben feloszlott SubRosa árnyéka. Talán nem ez a zenekar kavarta a legnagyobb hullámokat az underground berkein belül, azonban a négy megjelent albummal kétségtelenül véghez vittek valamit művészi, zenei vízió terén. Nehezen kategorizálható zenéjével, ami a doom, a sludge, a kísérleti felfogás, valamint a nagy hangulatok elegye, nem vitás, hogy letett valamit az asztalra a SubRosa.
A SubRosa elhantolása után egy-két évvel értesüléseket szereztünk egy újabb csapatról, melynek mind a négy tagja játszott a jobblétre szenderült zenekarban. The Otolith névre hallgat a formáció, amely 2022 októberében adta ki a figyelemreméltó debütalbumot Folium Limina címmel. Utólag is érdemes megismerni. Egy éve még azt is fontolgattam, hogy felteszem a 20-as listámra.
Azonban egy SubRosa-alaptag nem tagja a The Otolith-nak: ő Rebecca Vernon, aki inkább egy szólóprojekt elindításába vágott bele. Ez a The Keening, a bemutatkozó CD/LP pedig Little Bird címmel jelent meg tavaly októberben. Nem áll távol az anyag a SubRosa meditatív zenéjétől, de talán több a halk, akusztikus, merengős rész, ahol vonósok, visszafogott dobok szólnak (Little Bird), mindenesetre az egész miliő teljes egészében Vernon világa. Hangja, orgánuma, stílusa a SubRosa hangzását is alapjaiban határozta meg, s a The Keening anyagának ismeretében tán nem túlzás kijelenteni, hogy az ő jelenléte volt a leginkább meghatározó eleme az előző csapatnak.
Szépen, finoman építkező progresszív, atmoszferikus rock/metal hallható hat igényes tételben, s ezekhez valószínűleg azok fognak a legkönnyebben kapcsolódni, akik a SubRosa zenéjét is kedvelték. Mindazonáltal ez egy szólóanyag, nem a SubRosa folytatása, vagyis észleljük a különbségeket.
A The Keening dalaiban kevesebb a doom, egyáltalán a metal, és ugyan a SubRosa sem volt egy kifelé forduló társaság, a The Keening anyaga még sokkal introvertáltabb, érzékenyebb, néha egészen intimnek tűnik. Főleg Rebecca sokszor szinte lebegő énekstílusa, dallamai okán. (The Hunter I). Ám bármennyire is „törékeny” a zene, legalábbis így „jön át”, Vernon olykor a torzított gitárt is előveszi, hogy a borongós fúvósok, kis pengetések melankóliáját felrázza. A Truth című zárószám az album legvérmesebb darabja. Itt kerül a legközelebb Rebecca ahhoz, amit doom metalnak hívunk, egyszersmind a metalos súlyhoz. Néhol egészen agresszív lesz az előadás. Megjegyzem, számos vendég működött közre az album feljátszásában.
A zenéről eszembe jut a szintén amerikai Amber Asylum neve. Már a SubRosa kapcsán is megállapítottam anno, hogy olyan a csapat, mintha az Amber Asylum-féle ambient/wave/dark-vonal metalos megfelelője lenne. Hangulati téren a The Keening is mutat rokon vonásokat az Amber Asylummal.
Nem okoz meglepetést a The Keening nívója, hiszen bár debütalbum, aki elkészítette, feljátszotta, tapasztalt, ihletett zenész. Művész-zene. Akit ez zavar, ne bolygassa. Akit érint, gazdagodni fog.
