A francia The Great Old Ones már a 2012-es Al Azif debütalbummal figyelmet érdemlő minőséget mutatott fel, és a black metalnak új utakat kereső formáció a soronkövetkező lemezekkel nem csupán meghálálta, de túl is szárnyalta a bizalmat. A Benjamin Guerry gitáros/énekes/dalszerző által vezetett The Great Old Ones megtestesíti a black metal 21. századi útját, nevezetesen azt a metódust, hogy a múlt értékeiből táplálkoznak, de csápjaikat új horizontok felé nyújtják ki. Az idén januárban megjelent Kadath album egy a kreativitása csúcsán lévő zenekart láttat. Milán Péter kérdéseit Benjamin Guerry válaszolta meg.
Szöveg: Milán Péter · Fotó: Daphnea Doto/Solweig Wood
–
Emlékszem, 2012-ben a The Great Old Ones egy meglepően érett albummal jelentkezett. Az Al Azif volt a zenekar első anyaga demók, más bevezető felvételek nélkül.
„2009-ben csak úgy magamnak kezdtem el játszani egy szólóprojekten belül. Valójában csak annyi volt a célom, hogy örömöm leljem a zeneírásban, ami mindent magában foglal, amit szeretek. Amikor eljutottam arra a pontra, hogy már majdnem volt egy albumnyi anyagom, zenészeket kerestem, és megszületett a zenekar. Megfelelő volt a csillagok állása, hamar kiadót találtunk, a lemezről pedig beszéltek az emberek. Számunkra minden újdonság volt, mindenhez egy fiatal zenekar ártatlanságával közelítettünk. Lelkesítő idők voltak!”
Összefoglalnád a The Great Old Ones zenei fejlődését az első lemeztől kezdődően a Cosmicism albummal bezárólag?
„Úgy vélem, a kompozíciós készségeink fejlődtek az idő előrehaladtával, és mindegyik lemez különleges. A célunk mindig is az volt, hogy soha ne csináljuk meg ugyanazt az albumot kétszer, és hogy mindegyik lemez egyedi atmoszférával rendelkezzen. Az Al Azif, mivel ez volt az első lemezünk, bizonyos mérvű naivitással bír, és ez adja különös báját. A Tekeli-li, a második lemez már jóval kiműveltebb lett. Jellegét illetően ez egy konceptalbum, van egy drámai, szinte filmzenei oldala, és ami nagyon fontos, magával ragadó hangulata. A lemez lehetővé tette, hogy előre lépjünk. Az E.O.D., a harmadik album egy olyan kívánalomnak tett eleget, hogy elmozduljunk egy sötétebb, agresszívabb irányba. Végül a Cosmicism esetében egy olyan utazás volt a célkitűzésünk, ami illett az „űrbéli” koncepcióhoz. Emellett nagyon változatos album. Összességében mindig az a vágy mozgat bennünket, hogy más és más jellegű utazáson vegyünk részt, valamint hogy belemerüljünk a lovecrafti irodalomba.”
Kadath címmel januárban jelent meg a The Great Old Ones új albuma. Kérlek, beszélj a lemez előkészületeiről, a dalszerzés folyamatáról, az elképzelésekről.
„Akárcsak az előzőek esetében, ezúttal is az volt a cél, hogy valami mást hozzunk létre. Soha semmit nem számítunk ki előre dalszerzéskor. Ezúttal jelen volt egy nagyon epikus jelleg, néha fénytelibb formában, ami az első ötleteknél jelentkezett. A koncepció, ami a Zarándokút Kadathba novellán alapul, gyorsan összeállt. Ez a mű valamelyest különbözik Lovecraft leghíresebb történeteitől, része annak, ami az Álomciklus nevet viseli. Lévén olyan írás, amiben elegyedik fantasy és horror, a zenének is valamelyest eltérő mederben kellett folynia, miközben teljességgel megőrizte a The Great Old Ones vonásait. Az ötletek maguktól jöttek, miközben olvastam a novellát: hagytuk, hogy a történet által inspirált érzések és képek beszéljenek.”
.
A Kadath anyaga ötletek miriádját vonultatja fel, amire jó példa a Leng című tétel…
„A komponálás során semmi nincs túlzottan végiggondolva. A Leng is úgymond magától született, hallás után. Nem szeretek túl sok zeneelméletet belevinni a dalszerzésbe, általában hagyom, hogy az erős érzelmek, amelyeket bizonyos részek idéznek elő, önmagukért beszéljenek. Egy hosszú, korlátoktól mentes instrumentális darabot akartam írni. A terjedelem önmagát formálta. Tapogatózva haladtam előre, hagytam magam vezetni, egyik részt a másik után építettem fel. Az egész folyamat néha gitárokkal vagy dobokkal veszi kezdetét. Ez a darab egyúttal tiszteletadás a korai Metallica-lemezek instrumentális tételei előtt. Tizenévesen szerettem, amikor a hangszereknek volt tere, hogy kibontakozzanak egy már-már neoklasszikus megközelítésben.”
Az album megannyi témája, dallama között hallunk néhány egészen fülbemászó darabot, mint pl. az In The Mouth Of Madness témáját. Gyanítom, hogy ennek a fő riffje nem olyan, amit az ember a kanapén ülve talál ki, inkább egyszer csak megszületik a fejben. Jól látom?
„Abszolút. Ez egy olyan dallam, ami már ott kísért a fejben, mielőtt felvennénk és meghangszerelnénk. Mindig olyan lemezek elkészítésére törekedtünk, amelyekben van dinamika, ahol a dinamizmus elegyedik az agresszivitással, miként a hangulatokkal, ambient-részekkel is. És ez a fajta riff lehetőséget nyújtott arra, hogy egy kicsit megnyugodjunk, mielőtt ismét intenzívebb részek veszik át a főszerepet. De még egy ilyen témának is megvan a maga drámai aurája, és bizonyos melankolikus kisugárzása, ami kitűnően illik a The Great Old Ones stílusához.”
Három poszton is csere történt a Cosmicism megjelenése óta. Mi áll ezek hátterében?
„Valóban számos tagcserére került sor, Alexandre, Benoit és Léo különböző időszakokban távoztak a zenekarból, mivel bizonyos kötelezettségek miatt erre rákényszerültek. Mindez maximális megértés mellett zajlott, és a távozás okozta szomorúság ellenére új lendületet adott a zenekarnak. A helyükre Gregory, Julian és Hugo érkezett, valamennyien kiváló zenészek, rendelkeznek azzal az érzékenységgel, ami a The Great Old Ones zenéjének az előadásához szükséges. Épp túl vagyunk egy háromhetes európai turnén, ami remekül sikerült emberi és zenei értelemben egyaránt. Már várjuk az újabb közös koncerteket!”
Már szót ejtettünk az album koncepciójáról, ami természetesen Lovecraft művein, konkrétan a Zarándokút Kadathba című novelláján alapul. Hűek voltatok a történetvezetéshez, vagy eszközöltetek némi változtatást?
„Teljesen hűek voltunk az eredeti történethez, kivéve, hogy harmadik személyben íródtak a szövegek. Fontos volt, hogy belebújjunk Randolph Carter, a főhős bőrébe, hogy kifejezzük az érzéseit, amelyeket átél keresése során. Nagyon sűrű a történet szövése, és bizony döntéseket is kellett hoznunk. De úgy érzem, tekintettel voltunk eme keresés epikus aspektusára, ahogyan az álomszerűségére is, emellett a lidércnyomásos hangulatok is megjelennek.”
Véleményed szerint bekövetkezhet valaha, hogy a zenekar maga mögött hagyja a lovecrafti világot, vagy ez túl korai kérdés, de ami még valószínűbb: a The Great Old Ones olyannyira összefonódott a híres író világával, hogy ez az elválás soha nem fog megtörténni?
„Lovecraft világa centrális eleme a zenekar koncepciójának. Maga a szerző szinte a hatodik zenekartagnak tekinthető. Jelen pillanatban úgy fogalmaznék, hogy a The Great Old Ones mindig inspirációt fog meríteni Lovecraft világából és történeteiből. Időről időre kisebb hűtlenségeket megengedhetünk magunknak, de általánosságban mondva a szövegeink valamilyen formában mindig kötődnek hozzá. És még mindig sok felfedeznivaló Lovecraft-mű van!”
A Kadath érett, transzparens, organikus hangzással rendelkezik, emellett kellőképpen súlyos a megszólalás: minden hangszer a megfelelő helyen van. Milyen volt a stúdiózás? Volt valamilyen speciális elképzelésetek a produkció kapcsán?
„Francis Caste, aki a Cosmicism óta a producerünk, mindig arra törekszik, hogy a leginkább odaillő hangzást találja meg egy lemez általános érzésvilágára vonatkozóan. Ezúttal egy melegebb, organikusabb megszólalást akartunk egy csipetnyi vintage hangulattal. Minden hangszerrel sok időt töltöttünk, különféle eszközöket és erősítőket próbáltunk ki, hogy pontosan meggyőződjünk arról, hogy minden a legjobb mederben halad. Ez egy hosszú album, vagyis a hangzásnak magával ragadónak kell lennie, hogy foglyul ejtse a hallgató figyelmét és elvigye egy utazásra. Nagyon büszkék vagyunk a végeredményre.”
Az album borítója egyszerre különös, nyomasztó és szokatlan. Hogy találtátok meg Jakub Rebelkát, a lengyel művészt?
„Jakub munkáit a Howard Phillips Lovecraft utolsó napja című képregényen keresztül ismertem meg, amit Romuald Giulivo és Jakub Rebelka írtak, és amit szerencsémre sikerült megkapnom, mielőtt megrendezésre került volna egy Lovecraftról szóló konferencia, aminek én voltam a házigazdája. Így alkalmam nyílt találkozni Jakubbal, amikor egy dedikálásra Bordeaux-ba látogatott, és ekkor beszéltünk a közös munkáról. Jakub nagyon lelkes volt, és amint visszatért Lengyelországba, elkezdett dolgozni a borító illusztrációján. Kétségtelen, hogy ő volt az ideális művész a Kadath számára; szürreális, sötét, ugyanakkor epikus és grandiózus megközelítése, plusz a teljesen szabad kéz, amit az alkotáshoz kapott, hogy azt a művet hozza létre, amit elképzelt, meghozta az eredményt.”
Láttam élőben párszor a zenekart. Hogy adjátok elő koncerteken az összetett kompozíciókat?
„Ez nem különösebben nehéz, mivel nem teszünk hozzá túl sok mindent a három gitár témáihoz. Mindig olyan lemezek megalkotására törekedtünk, amelyek anyagát élőben is elő tudjuk adni. Természetesen van néhány egyéb részlet is, például szintetizátor-samplerek, de ezek szükségesek ahhoz, hogy autentikusak legyünk. De tény, hogy a hangmérnökünknek sok dolga van! Még azt is ki merem jelenteni, hogy a koncertjeink megőrzik a lemezek hangulatát, sőt, megtoldják további erővel, energiával.”
A Kadath bónuszfelvétele egy meglepő feldolgozás, Jean-Michel Jarre dala, a Second Rendez-Vous. Kedvelem Jean-Michel Jarre zenéjét, érdekes hallani ezt a változatot. Hogy jött az ötlet?
„Szerettünk volna felvenni egy feldolgozást a lemezhez (ilyesmit nem csináltunk a Björk-dal, a Bachelorette felfolgozása óta), és ez a szám már nagyon régóta velem volt. A szüleimnek volt egy LP-je Jean-Michel Jarre houstoni koncertjéről, és gyerekként állandóan ezt hallgattam. Sokkal jobban megérintett, mint a diszkó vagy francia poplemezeik. A Second Rendez-Vous különösen nagy hatást gyakorolt rám a drámai dimenziójával, barokkosságával. Véletlenül ráakadtam erre a lemezre, mielőtt stúdióba vonultunk volna, így egyértelmű választás volt a dal. Kihívást jelentett a magunk világához igazítani, de sikerült megbizonyosodnom róla, hogy illik a The Great Old Ones stílusához. Jean-Michel Jarre zenéje, különösen az a korszak, utazásra hív, ahogyan mi is ezt tesszük.”
Egy olyan zenekar vezetőjeként, amelyik a black metalt új, ismeretlen utakra viszi, mit szólsz a black metal 21. századi nagy változatosságához? Ha vetünk egy pillantást a ’90-es évek nagyjaira – Darkthrone, Marduk, de akár még az Emperor is említhető -, világos, hogy a műfaj nagy utat tett meg, és folyamatosan tágul a látótere. Mit gondolsz erről? Netán a black metal a jelen progresszív zenéje?
„Azt hiszem, azzal kezdeném, hogy a black metal nem olyan zene, mint bármelyik másik. Mélyen bennünk eltemetett érzésekre tapint rá, és, főleg a ’90-es években, lehetővé tette zenekarok számára, hogy olyan okkult témákat érintsenek, amelyeket nem feltétlenül értünk. Következésképpen ez olyan zene, ami nem lehet mulandó. A műfaj természetesen fejlődött, ami teljesen normális jelenség. Az olyan zenekarok, mint az Emperor vagy a Mayhem, már kiaknázták a black metal esszenciáját. Ezért szükséges volt új elemek behozatala, hogy ne az előfutárok vég nélküli másolása történjen anélkül, hogy sikerülne újra elcsípni a kezdetek varázsát. Ez egy nagyon mélyre ható zene, ami lehetőséget ad arra, hogy új területeket tárjunk fel, akár progresszívnak nevezzük, akár nem. Ez örök zene.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámunkban jelent meg.)
Tartalom: A-Z, Behölder, Death SS, Élő Fém (Iron Maiden, Marco Mendoza, Anneke van Giersbergen, Arena), Gruesome, Hangpróba, Helheim, Klasszikus! (Paradise Lost – Draconian Times), Koncertmenü, Messa, Pagan Altar, Running Wild, Sijjin, Sodom, Sokkoló Korongok / Extra, The Great Old Ones, The Haunted, Vicious Rumors.
