Kiadó: Metal Blade / Írta: Gáti Viktor / Értékelés: 8

2020-ban megjelent a detroiti The Black Dahlia Murder aktuális sorlemeze, a Verminous, amely rövid időn belül top 3 kedvencemmé vált tőlük, miután csupán néhány éve kaptam rá a death metalt mindenek felettiként, egyszersmind sajátos szemléletmóddal kezelő zenéjükre, ám a legtöbb anyagukat töménytelen mennyiségben hallgattam.

2022-ben joggal várhattuk a következő albumot, hiszen a kvintett rendre 2-3 évente jelentkezett friss dalgyűjteménnyel, azonban új témák helyett egy tragikus hír érkezett: a metal zenében közismerten kivételes jártassággal rendelkező, és a kiterjedt  színtér által közkedvelt Trevor Strnad frontember alig 41 évesen, önkezével vetett véget életének (azonos életkorban, mint a Linkin Park felülmúlhatatlan frontembere, Chester Bennington öt esztendővel korábban). Sokáig kérdéses volt a csapat jövője, mígnem végül a folytatás mellett döntöttek, mi több, elkészítették jelen, Servitude című, tíz tételes LP-t.

Az első előzetes nóta, az Aftermath megadta a szükséges helyzetjelentést: a mikrofont Strnad mellett a másik alapember és fő dalszerző, Brian Eschbach gitáros ragadta magához, az ő helyére pedig visszatért a banda kötelékébe a Deflorate és Abysmal korongok közötti korszak bárdistája, Ryan Knight. Maga a darab egy kannibál/horror sztorit beszél el, meglehetősen direkt muzikális eszközökkel kísérve, ami alapján gyanítani lehetett, hogy a TBDM is beáll a sorba, és visszakanyarodik a gyökerekhez.

Az ekkor ébredt kételyeimet a következő hírnök, a Mammoth’s Hand a hordához és különösen annak bámulatos dobosához, Alan Cassidy-hez méltó gyorsasággal oszlatta el, hiszen egy, a megszokotthoz képest szellősebb ritmikájú, már-már sludge-os témára felfűzött, melódiákkal gazdagon telepakolt nótáról van szó, remekül belőtt, kissé blackes hörgéssel, és Brandon Ellis gitáros egyik eddigi legjobb szólójával.

A remekbe szabott számok sorát számomra elsősorban a feltűnően játékos Cassidy-patternekre szervezett Cursed Creator és a védjegyszerű darálások közepette power metalos és fúziós megközelítéssel kacérkodó gitármunkával vezetett Transcosmic Blueprint gyarapítja, de az Asserting Dominion/Servitude páros kíméletlensége is külön említést érdemel.

Brian hozza nagyvonalakban Trevor stílusát és az általa keltett karakteres hangulatot, de se a magasabb fekvésű rikács, se a mély hörgés terén nem merészkedik az ikonikus frontember tartományaiba, ami lehet szimplán egyéni adottságokon alapuló, de akár tiszteletteljes gesztus, hovatovább a mímelés gyanújának elkerülése is.

Megkérdőjelezhetetlen a Servitude létjogosultsága, és talán csak Strnad utánozhatatlanul mocskos és megragadó stílusának hiánya miatt nem tud meggyőzőbb lenni az összkép. A simán 10 pontos Verminousszal összevetve ez nálam most ennyi.

–

Egy rendhagyó hónap rendhagyó Hangpróbája… Az idő szűke miatt csak 15 albumot pontoztunk, így kimaradt több nyári megjelenés is. A dobogón viszont még sosem volt ilyen nagy a hazai zenekarok száma. Hallgass bele te is a lemezekbe, olvasd el a stáb véleményét, pontozd a kiadványokat!