Azt hiszem, ennél a lemezcímnél egyértelműbbet ritkán lehet olvasni. Az egyetlen ember által mozgatott Brandkommando Lengyelországban, Varsóban ténykedik, és ez a digifile-CD a sokadik lemeze, kiadványa, nem tudnám megmondani, hányadik. Az erdélyi Sun & Moon alá tartozó Mask Of The Slave jóvoltából az elmúlt években több Beandkommando-megjelenéssel is találkozhattam, tehát részleges képem van a formációról.
Egyes korábbi anyagok sematikusabb képet hoznak elő a memóriámból, s ezekhez képest a Soviet Terror In Poland változatosabbnak, kvázi dinamikusabbnak tűnik. A CD koncepciója önmagáért beszél: szörnyű témát dolgoz fel, a szovjet terrorgépezet lengyelországi rémtetteit. A számcímek, a borító belsejében olvasható szövegek, valamint a fotók ezt a sötét korszakot idézik fel. Maga a zene ezt nem feltétlenül támasztja alá, legalábbis konkrét formákban, ugyanis egy-két apróbb korabeli zenei részlet, beszédfoszlány kivételével nincs direkt utalás a történtekre.
A lemez nem hosszú, 40 perc ideális és optimális egy effajta anyagból. Harsh noise, power electronics műfajok az irányadók, amelyek csak egy szűk réteg számára nyújtanak értéket és szolgálnak élvezet forrásaként. Ez mindig így volt, mindig így lesz, ugyanis zajokból építkező kompozíciók befogadására csak az emberi lények kis hányada képes. A többiek értetlenül állnak a történtek és a hangfalakból érkező furcsa, értelmezhetetlen hangok előtt. A lényeg azonban nem ez, inkább abban keresendő, hogy ez a fajta zajművészet a benső önmegvalósítás egyik eszköze, mondhatjuk, modern eszköze, bár a „modern” szót soha nem használom pozitív értelemben. Ez esetben mégis arról van szó, hogy bizonyos kortárs alkotók, hangokkal operáló kísérletezők a zajok eszközeivel próbálják meg konkrét elképzeléseiket, vagy akár azok hiányát, a puszta impressziókat, vagy akár megtörtént eseményeket – mint az új Brandkommando-lemezen – megfogalmazni.
Nem árulok el újdonságot azzal, hogy nem könnyen emészthető mű a Soviet Terror In Poland, ami jórészt már magából a műfajból, e kiadvány szubsztanciájából fakad. Néhányszor már kitértem erre korábban, hasonló kiadványok ismertetésekor, de aki hallgat harsh industrial, power electronics, vagy más jellegű noise-műveket, az nagy eséllyel megpróbál valamilyen rendet vágni a hallott hangok erdejében – amennyiben rendnek első hallásra nincs jele -, mindenesetre egy saját használatra szánt belső koncepció kialakítása feltétlenül javallott. Az elmondottak értelemszerűen csak azokra vonatkoznak, akik pozitívan állnak az efféle műfajokhoz.
Én az olyan noise/ambient-műveket jobban szeretem, amelyek „folynak”, „áramlanak”, a Brandkommando új anyagát kissé statikusnak, mechanikusnak érzékeltem és a felhasznált hangok közül nem mindegyik tudott – számomra – olyan világot létrehozni, ami a hasonszőrű zajzenék esetén pozitívumként értékelendő. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, a lengyel zajgyáros üzemében működnek a gépek, a kreativitás nem apadt el, de a kísérleti irányzatok olyanok, hogy a végső kimenetel mikéntje és hogyanja nehezen látható előre. Ha van egyáltalán ilyen.
