Kiadó: Metal Blade / Írta: Gáti Viktor / Értékelés: 8
2020-ban megjelent a detroiti The Black Dahlia Murder aktuális sorlemeze, a Verminous, amely rövid időn belül top 3 kedvencemmé vált tőlük, miután csupán néhány éve kaptam rá a death metalt mindenek felettiként, egyszersmind sajátos szemléletmóddal kezelő zenéjükre, ám a legtöbb anyagukat töménytelen mennyiségben hallgattam.
2022-ben joggal várhattuk a következő albumot, hiszen a kvintett rendre 2-3 évente jelentkezett friss dalgyűjteménnyel, azonban új témák helyett egy tragikus hír érkezett: a metal zenében közismerten kivételes jártassággal rendelkező, és a kiterjedt színtér által közkedvelt Trevor Strnad frontember alig 41 évesen, önkezével vetett véget életének (azonos életkorban, mint a Linkin Park felülmúlhatatlan frontembere, Chester Bennington öt esztendővel korábban). Sokáig kérdéses volt a csapat jövője, mígnem végül a folytatás mellett döntöttek, mi több, elkészítették jelen, Servitude című, tíz tételes LP-t.
Az első előzetes nóta, az Aftermath megadta a szükséges helyzetjelentést: a mikrofont Strnad mellett a másik alapember és fő dalszerző, Brian Eschbach gitáros ragadta magához, az ő helyére pedig visszatért a banda kötelékébe a Deflorate és Abysmal korongok közötti korszak bárdistája, Ryan Knight. Maga a darab egy kannibál/horror sztorit beszél el, meglehetősen direkt muzikális eszközökkel kísérve, ami alapján gyanítani lehetett, hogy a TBDM is beáll a sorba, és visszakanyarodik a gyökerekhez.
Az ekkor ébredt kételyeimet a következő hírnök, a Mammoth’s Hand a hordához és különösen annak bámulatos dobosához, Alan Cassidy-hez méltó gyorsasággal oszlatta el, hiszen egy, a megszokotthoz képest szellősebb ritmikájú, már-már sludge-os témára felfűzött, melódiákkal gazdagon telepakolt nótáról van szó, remekül belőtt, kissé blackes hörgéssel, és Brandon Ellis gitáros egyik eddigi legjobb szólójával.
A remekbe szabott számok sorát számomra elsősorban a feltűnően játékos Cassidy-patternekre szervezett Cursed Creator és a védjegyszerű darálások közepette power metalos és fúziós megközelítéssel kacérkodó gitármunkával vezetett Transcosmic Blueprint gyarapítja, de az Asserting Dominion/Servitude páros kíméletlensége is külön említést érdemel.
Brian hozza nagyvonalakban Trevor stílusát és az általa keltett karakteres hangulatot, de se a magasabb fekvésű rikács, se a mély hörgés terén nem merészkedik az ikonikus frontember tartományaiba, ami lehet szimplán egyéni adottságokon alapuló, de akár tiszteletteljes gesztus, hovatovább a mímelés gyanújának elkerülése is.
Megkérdőjelezhetetlen a Servitude létjogosultsága, és talán csak Strnad utánozhatatlanul mocskos és megragadó stílusának hiánya miatt nem tud meggyőzőbb lenni az összkép. A simán 10 pontos Verminousszal összevetve ez nálam most ennyi.
–
“Trevor halála után úgy néz ki, feláll a térdre rogyott szörnyeteg. Brian – mint a Verminous esetében – ezúttal sem okozott csalódást dalszerzőként. A frontemberi feladatokat élőben már két éve átvette, stúdióban itt énekelt először. A rajongói igényeknek azt gondolom, mindenben megfelelő Black Dahlia album készült.”
– Kánya Ferenc 9
“Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen tragédia után a TBDM ilyen lemezt tesz le az asztalra! Minden elismerésem!”
– Szénégető Richárd 9
“Megemelem a kalapom Brian Eschbach előtt, mert nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy a gitáros posztot feladva elfoglalja a tragikusan elhunyt Trevor Strnad megüresedett énekesi pozícióját. Lehet, hogy a hangszálai (még…) nem olyan erősek, de hogy az előadásmódja őszinte, az egészen egyértelmű. Mint ahogy tulajdonképpen az ezer fokon izzó zenekaré is az.”
– Zubor Olly 9
“A srácok nem viccelnek, tiszta erőből zenélnek. A kiválóan megszólaló, agresszív, leginkább thrash és death metal témákat elegyítő muzsika durván áttapos rajtad. Technikásan, érzéssel nyomják. Nekem az ének egyhangú sajnos, sokat elvesz az egyébként velős zenei alapokból. ”
– Cselőtei László 8
“A Trevor Strnad halála miatt énekessé előlépett Brian stúdiós debütálásával minden rajongó elégedett lehet. Meggyőző visszatérés. ”
– Kiss Gábor 7
“Érzékelek jó pár erős témát (Mammoth’s Hand!), de a túl sok monoton kalapálástól és vokalizálástól az egész inkább összefolyik nekem.”
– Uzseka Norbert 7
“Tiszteletreméltó az a bátor kiállás és eltökéltség, amely egy borzasztó tragédia miatt rögössé vált úton továbblendítette a zenekar szekerét, s a gitáros Brian Eschbach is megérdemel minden elismerést azért, ahogyan magára vállalta a The Black Dahlia Murder életben tartásának terhét. A Trevor Strnad halála utáni első album biztonsági játék a zenekar részéről, ez biztató jel a rajongók számára, ám miután túlságosan is komfortzónán belül mozogtak, abszolút mértékben kiszámítható.”
– Gyuricza Ferenc 6
“Soha nem értettem a felhajtást e banda körül. A durvább death metal mellett mindig is hivatkoztak a göteborgi nagyokra, ám számomra nem rémlenek emlékezetes témák.”
– Milán Péter 6
