A Thaw a rendkívül mozgalmas lengyel underground-élet azon formációi közé tartozik, amelyek nem horgonyoznak le egyetlen műfaji kiszögellés mellett, s erről a 2010 óta kisebb-nagyobb szünetekkel folyamatosan alkotó zenekar lemezei kapcsán a vállalkozó szellemű hallgató maga is meggyőződhet. Kétségtelenül mélyre kell ásni a Thaw zenéjének eléréséhez, de a kisebb kihagyás után megjelent Fading Backwards album megéri a befektetett időt, türelmet, fájdalmat. Haldor énekes állt rendelkezésünkre.

(Szöveg: Milán Péter · Fotó: zenekari archívum)

–

Kérlek, beszélj a Thaw kezdeti időszakáról. Milyen tervek, elképzelések hívták életre 2010-ben a zenekart?

„A zenekar a gitárosunk, Artur aktivitásával vette kezdetét. Eredetileg duóként funkcionált a Thaw az akkori énekessel, és a Decay című első demót ez a felállás készítette. Nem sokkal ezután személyi változások történtek. Az Advance felvételének megjelenése után, immáron teljes felállással, koncerteket adott a Thaw. Ezt követően további személycserékre került sor. Elérkeztünk 2024-be, és a Thaw ma is játszik.”

A Thaw legutóbbi albuma, a Grains 2017-ben jelent meg. A hosszú kihagyást az okozta, hogy fel kellett tölteni az elemeket, vagy más okok játszottak közre?

„Nem született olyan döntés, hogy szünetet tartsunk, vagy felfüggesszük a zenekart. A hosszú szünetre egyértelműen azért volt szükség, hogy friss energiával térhessünk vissza. Mindnyájan különféle zenei projektekben veszünk részt, nem éreztünk nyomást. Nem lett volna értelme csak a megjelenés miatt kiadni egy újabb albumot. A lényeg az volt, hogy érlelődjön az anyag, és minden fázis jelentős mennyiségű időt vett igénybe. Az a legfontosabb, hogy mindnyájan elégedettek vagyunk az eredménnyel.”

Fading Backwards címmel ez év ősszel jelent meg a Thaw új albuma. Hogy zajlott a dalszerzés? Térj ki minden részletre, ami érdekes lehet.

„Az a legfőbb dolog a Fading Backwards kapcsán, hogy nagyon meg vagyunk vele elégedve. A dalszerzés folyamata hagyományos módon zajlik nálunk. Általában Artur jelentkezik egy kompozícióval, amit aztán analizálunk, eljátszunk a próbák során. A zene alaprétegét jobbára élőben vettük fel a stúdióban, ahol együtt, ugyanabban a szobában játszottunk. Ezután hozzátettünk még gitárokat, valamint az elektronikát, ami a Monochrom stúdióban zajlott. Ezt követően megpróbáltam felvenni az éneket, amit teljesen egyedül végeztem. Csak a harmadik nekifutásra voltam teljesen elégedett az eredménnyel. A korábbi verziókat letöröltem, mielőtt bárki hallhatta volna őket.”

A 21. század zenei klímájának egyik jellemző vonása a műfajok egymásba olvadása. Különféle zenei formák kelnek egybe, ami természetesen az extrém zenére is érvényes. Mivel a Thaw is része ennek a folyamatnak, kíváncsi vagyok, miként vélekedsz a jelenségről.

„Azt hiszem, fel kellene hagynunk a zene kategorizálásával. Olyan időszakban élünk és alkotunk, hogy a zenéhez való hozzáférés a világ minden tájáról sokkal nagyobb, mint bármikor korábban a történelemben. Úgy vélem, jó lenne tudomásul venni, hogy az a kifejezés, hogy ’zenei stílus’, már enyészik el, és megengedhetjük magunknak a szabadságot a maximális kreativitás érdekében. Felnőtt emberként nem érdekel, hogy a főiskolás barátaim szerint nem vagyok elég ’true’. És ha valaki így gondolja, az az ő problémája, nem az enyém.”

A Fading Backwards hallgatása közben szinte fizikailag lehet érzékelni a „hangzás erejét” a vaskos zajfalakat, a gitárokat, és ami ezeket kitölti. A lemez akár önmagában a vaskos hangzás segítségével „el tudná adni magát”; a pulzáló ritmusokkal, a brutális gitárokkal és a zajbetétekkel. Melyik fontosabb a zenekarban? A zene gigantikus hatást keltő megszólalása, vagy a jól eltalált kompozíció?

„A Thaw-ban mindkettő fontos. A kompozícióknak jónak kell lennie, enélkül nem lenne értelme a következő lépésnek. Mindeközben a zene hangzása, amit létrehozunk, harmonizál magukkal a kompozíciókkal. Példának okáért ezt a zenét nem lehet akusztikus gitáron megírni. Fontos számunkra, hogy ez a hangzás egyenesen a próbahelyről érkezik. A stúdióban megpróbáljuk ezt megfelelőképpen elcsípni. Természetesen a végeredményt tekintve mindig vannak megjósolhatatlan fejlemények, de mindent az elejétől építünk fel.”

______
„Itt nincs kalkuláció, csak hajlandóság a nem ortodox megoldások kiaknázására.”

A Thaw masszívan kísérletező zenekar, ami magában foglalja az ambient-hangzásokat, az elektronikát, a drone-t és a black metalt is. Van egy bázis, előre átgondolt koncepció, ami az adott dal kiindulópontjaként szolgál?

„Mindenképpen egy adott ötletből indulunk ki egy-egy dal esetében, mely köré azután az egész tétel kiépül. Azonban kétségkívül vannak olyan esetek, amikor a kísérletezés átveszi a vezető szerepet a kompozíció fölött, és olyan irányba viszi, ami előzetesen nem volt tervbe véve. Az egyik nagy előnye a Thaw tagjaként zenélni, hogy itt nincs kalkuláció, csak hajlandóság a nem ortodox megoldások kiaknázására.”

Említetted, hogy az album jelentős részét élőben vettétek fel. A stúdióban az improvizációknak, a spontaenitásnak is van tere?

„Igen, mint mondottam, a kompozíciók alapja már a stúdiózás előtt készen van, a stúdióban ezek megfelelő előadására koncentrálunk. A felvételek során adódhatnak nem tervezett tényezők, több olyan fontos részlet került elő, amelyek a számok külső érzékelésére vonatkoznak.”

Mivel a kísérletezés a Thaw zenei eszköztárának fontos részét képezi, kíváncsi lennék, miképpen vélekedsz a 21. század experimentális felfogásához a ’90-es, és különösen a ’80-as évekéhez képest.

„Azt hiszem, a kísérletek mindig is jelen voltak a zenében. Új technológiákat használtak (szintetizátorok, digitális és analóg effektek), a zongorát elhangolták… Manapság, a számítógépeknek köszönhetően, korlátlan hozzáférésünk van a hangszerekhez, effektekhez stb. Számomra a legnagyobb különbséget az jelenti, hogy a túlzott mennyiségnek betudhatóan ma sokkal könnyebb elveszni a kísérletekben. Ami a hallgatók és a zenészek hozzáállását illeti, nagyobb nyitottság mutatkozik ’valami másra’.”

Feltételezem, hogy a Thaw legénysége a továbbiakban is folytatja majd a műfaji határok lebontását. Gondolod, hogy a dekonstrukciós tevékenység a „végtelenségig” vihető, vagy ennek is megvannak a határai? Egyébként látjátok a Thaw további lépéseit?

„Én személy szerint nem gondolkozok ezen. A Thaw-ban való játék ereje és élvezete a méricskélés hiányában rejlik. Fogalmam sincs, milyen lesz a következő album. Azt az utat követi, mint a Fading Backwards, vagy egy kicsit gyorsítunk? Több elektronika és kísérlet lesz? Nem tudom. Idővel kiderül.”

Szerinted van egy szál, amely mentén elhelyezhetők a Thaw lemezei, vagy mindegyik önmagában áll?

„Úgy gondolom, minden album más. Egyértelműen a Grains volt a legexperimentálisabb és legeklektikusabb lemez. Ugyanakkor tiszta lekiismerettel ki merem jelenteni, hogy a Fading Backwards a kedvencem és mindig nagyon fontos album lesz számomra.”

Az ének nem megszokott jellegű a Thaw világán belül. Milyen szerepet játszanak az énektémák a zenekarban, és miként változtak a dolgok az új lemezen ezen a téren?

„Ezen az albumon az ének a legteljesebb mértékben különbözik az összes korábbi lemeztől. Sokat beszéltünk a kísérletekről. Az ének korábbi verziói (amelyeket letöröltem) hagyományos sikolyok voltak, de szerintem nem illettek a zenéhez. Egy bizonyos ponton elkezdtem effektekkel kísérletezni, amelyek módosítják az éneket, valamint vocoderekkel, és az eredmény pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna. A legtöbb énektéma ezzel a módszerrel született. A gépek javaslatot tettek, hogy miként használjam az érzéseimet.”

A lemezborítók érdekes vizuális színezettel járulnak hozzá a Thaw összképéhez. Mit szimbolizálnak ezek a hol elmosódott, hol árnyszerű, másutt geometrikus illusztrációk?

„Egyikünk sem foglalkozik grafikai tervezéssel, ezért kell minden alkalommal keresnünk valakit, aki segítségünkre van abban, hogy a zenét látványtervvé alakítsuk. Amikor látunk egy képet, ami megfelelően reprezentálja az albumon hallható érzéseket, azt azonnal észleljük.”

A lengyel extrém vagy underground zenei színterek nagyon gazdagok, változatosak a black metaltól a death metalig, a progresszív zenekaroktól a kísérleti formációkig stb. Mit tudnál elmondani a lengyel zenei színtér sok évtizedes kreativitásáról, forrásairól?

„Úgy tűnik, igazán szeretjük a metalt Lengyelországban. (mosolyog) A ’80-as, ’90-es években egyértelműen több düh volt bennünk a körülöttünk lévő szürke világnak köszönhetően. Kétségtelen, hogy nem ez az a hely, ahol a legkönnyebb volt élni. A helyzet ma már teljesen más; egyéb dolgok elől menekülünk, más dolgok inspirálnak bennünket. Ugyanakkor most már mindenhez hozzá tudunk férni, ami Európa ezen részében korábban korlátozott volt. Emellett ma is sok minden van, ami frusztrál és idegesít bennünket, a metal pedig segít együtt élni ezekkel az érzésekkel.”

Koncerttervek?

„Nemrég fejeztük be az első lengyel turnénkat. Lassanként további koncertlehetőségek is felbukkannak hazánkban és külföldön egyaránt. Remélhetőleg minél több embernek be tudjuk mutatni az új albumot.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)