Egyik kezében egy csésze forró kakaóval, másikban a telefonkagylóval John Duke feltárcsázott egy San Francisco-i számot. A telefonba egy bizonyos Mr. Chuck Billy jelentkezett be, a Testament énekese…

Miután a Metallica élőben játszott a Grammy-díjkiosztón, és amerikai turnéján óriás arénákat töltött meg, a nyikorgó kapuk mind kitárultak a további thrash/speed csapatok előtt. Az Anthrax már kivette részét a sikerből. A Slayer és a Megadeth személyes és művészi problémáikkal küszködve kicsit lemaradt tőlük. De mögöttük teljes harci díszben már felsorakoztak azok az ígéretes fiatalok, akiknek lemezeit komoly lemezcégek adják ki, azonban a jó kritikák ellenére sem sikerült még komoly közönségsikert elérniük. Ide tartozik a Death Angel, az Exodus, a Flotsam és persze a Testament. Természetesen kegyetlenül erős nyomás nehezedik rájuk lemeztársaságaik részéről, hiszen azok mielőbb Metallica-magasságokban szeretnék látni eddig tejben-vajban fürösztött sztárocskáikat. Ha ez nem jön be, a zenekar elszáll – ld. a Flotsam amerikai szerződésének felmondását! Chuck Billy és társai nemrégen jelentették meg harmadik albumukat, a Practice What You Preach (Cselekedd is, amiről papolsz – bővebben a Sokkoló Korongok között olvashatsz erről!) címűt, és azt még Chuck sem tagadja, hogy zenei változások történtek méghozzá nem is egy szempontból!

„Persze Testament-stílusú az Lp, de a dalok sokkal kidolgozottabbak, sokkal emlékezetesebbek, mint az ezt megelőzőek. Ez alkalommal meg sem kíséreltük, hogy koncepcióval rendelkezzen a korong. A dalok kemények, akárcsak korábban, bár kevésbé thrashesek. Több stílust kombináltunk és változatosabb, izgalmasabb lett a végeredmény. A Legacy óta sokat fejlődtünk, és a zeneszerzés is profibban megy most, mint az elmúlt évek során. Még egy balladát is feltettünk a lemezre!”

Beszélgetésünk idején az új albumot még nem hallottam, így arra voltam főleg kíváncsi, hogy a Testament is csatlakozott-e azon új trend csapataihoz, akik visszavesznek a tempóból, és közérthetőbb muzsikát produkálnak.

„A Practice eddigi legkönnyebben megközelíthető abumunk. Remélhetőleg a Legacy híveinek is még tetszeni fog, de mi most egy szélesebb közönséghez próbálunk szólni, olyanokhoz, akik nem feltétlenül thrashpártiak, inkább a hagyományosabb metalt kedvelik. Ez természetes fejlődési folyamat, akárcsak a többi bandánál, hiszen mindenki fejlődik, mind zenei, mind emberi szempontból. Amikor beszálltam a Testamentbe, nem sok beleszólásom volt a dalokba egyszerűen Zetro Sousa cipőjébe kellett belebújnom, még ha helyenként szorította is a lábam. Ez alkalommal viszont már végre azt csinálhattam, amit akartam (És mi a helyzet a New Order című második Lp-vel? – szerk). Minden énekdallamot én írtam most, és ez nagy mértékben megváltoztatta a stílust. Tudod, egy picit öregebb vagyok a többieknél, és középiskolában tanultam zenélni, énektanárhoz jártam, azt is tudom, hogyan kell felépíteni egy nótát. Ezeket a tudományokat mind kidobhattam az ablakon az első album idején! (De mi a helyzet a kettes lemezzel? – szerk.) Akkor csak arra volt igény, hogy hörögjek és üvöltsek. Ezúttal énekelek. Megpróbáltam ezt már a Legacy felvételekor is, de a többiek hallani sem akartak róla. Most végre ők is felnőttek egy másik szintre és így végre én is azt tehetem, amit mindig is akartam. Talán jobb is így, hiszen, ha már a Legacynál is a saját dolgomat csináltam volna, a két különböző stílus nagyon szembekerült volna egymással.”

Tehát felfoghatjuk új albumotokat kísérletként egy spontánabb, természetesebb megközelítési mód kialakítására, lehetőleg minél inkább a rock’n’roll szellemében? El akartok távolodni a túlzottan komplikált és technikás játéktól? 

„lgen. Előbb vagy utóbb meg kellett történnie. Az egész összetettségre törekvés még a korai thrash idők hagyatéka. Akkoriban mindenki azt mondta, hogy a thrash zenészek egyáltalán nem tudnak játszani, csak lehajtják fejüket és remélik, hogy a végén egyszerre fejezik be a nótát. A jó zenekarokat egy kalap alá vették a pocsékokkal, pedig kiváló muzsikusok szükségesek a jó thrash zene előadásához! Persze a zenészek bizonyítani akartak, így születtek a fárasztó, unalmas, túlkomplikált nóták. Mára mindenki rájött, hogy erre semmi szükség. Rá kellett döbbenni, hogy a thrash is, mint minden más, technikailag behatárolt. A bandák most valami új, valami friss után kutatnak. A Practice-en mi egy természetesebb, lazább, kevésbé kitervelt megközelítésmóddal operáltunk…”

És akkor is vállalkoztatok volna erre az operációra, ha a második lemezetek jobban fogy?

„Az előző albumnak semmi köze ahhoz, hogy ezúttal mit csináltunk. (? – szerk.) Tudjuk, hogy a kettő nagyon különbözik egymástól, és kíváncsiak is vagyunk a rajongók véleményére. Nem félünk, egyszerűen csak érdekel minket, mit gondolnak az új lemezről. Ezek a változások belülről jöttek, és nem külső tanácsokat fogadtunk meg. Nem ültünk le azzal, hogy most dallamokat fogunk írni, egyszerűen így sikerült. Nem akarunk sokat problémázni ezen. Szerintem a kommersszé válás nem itt kezdődik, hanem a billentyűknél. Amikor csak a billentyűk kedvéért betesznek egy-két dallamocskát… pusztán azért, hogy slágert írjanak. Mint például az MSG, egyszerűen hihetetlen, hogy Michael Schenker képes ilyen átlagos, dallamos rockot kiadni. Mi azt játsszuk, amit játszani akarunk, és ha valaki ezt thrashnek óhajtja nevezni, minket nem zavar. Mi mindannyian kemény hard rock muzsikán nevelkedtünk, és ez jön most ki belőlünk. Senki, ebben a zenekarban, nem akarja behatárolni magát azzal, hogy csak thrasht játszik. Mostanában például rengeteget hallgatok Aerosmitht, Zeppelint és persze Metallicát is.”

A spontaneitást a lemez felvételekor is szem előtt tartottátok?

„lgen. Ezúttal nincsenek utólag hozzákevert részek, az éneket leszámítva mindent élőben rögzítettünk. A Testament akárcsak egy csomó más banda sokkal erőteljesebb színpadon, mint a stúdióban és néha bizony gondot okozott a dalok lemezbe ágyazása. Ez a számunkra új felvételi technika többszörösen bevált. Még soha ennyire nem voltam elégedett a gitárok hangzásával, mint most. És Alex (Perialas, a producer – szerk.) is azt mondta, hogy mára már elég jók vagyunk ahhoz, hogy egyszerre fel tudjunk játszani egy nótát. A produceri munkálatokból is kivettük részünket, szerencsére Alex jó barátunk, és figyelembe vette javaslatainkat, hallgatott ránk sok kérdésben.”

.

Számomra a Testament különlegessége abban áll, hogy tökéletes összhang uralkodik kreatív zeneiség és vérengző energia között.

„Ez mind annak köszönhető, hogy a csapat tagjait más és más hatások érték korábban. Akárcsak a többi thrash bandáé, a mi hangzásunk is a két gitárosra épül, akik egymásnak homlokegyenes ellenkező felfogásban játszanak. Alex Skolnick a jazzt, a bluest és a klasszikus zenét szereti. Az csak egy dolog, hogy ő a thrash zenével került a reflektorfénybe, és szerencsére az sem okoz neki gondot, hogy a dalok szerzésében részt vegyen. Eric Peterson pedig a thrashért él-hal, csakis akkor boldog, ha azokat a tömény, koszos riffeket játszhatja, amikre aztán Alex elhelyezi a dallamait. A cél nem más, mint a dolgokat érdekesebbé tenni, másoktól megkülönböztethetővé. A SZÖvegekre is ugyanez vonatkozik. Korábban koncepció jelleggel írtunk az erőszakról, a gonoszról és a halálról. Ezek mind klisések már. A Practice-en így a valós dolgokról, a hétköznapokról esik szó. A címadó dal például arról szól, hogy nem tűrjük el, ha valaki packázni akar velünk, és, hogy milyen veszélyes lehet rád, ha te mégis eltűröd, hogy irányítgassanak. De van szó a dél-amerikai erdők pusztulásáról, az öngyilkosságok értelmetlenségéről, a gyermekek sérelmére elkövetett nemi erőszakról és persze van egy-két politikai téma is, elnökünkről és kormányáról. Szeretném, ha közelebbi hatással lehetnénk a rajongókra, olyan gondolatok felvetésével, amelyek őket is elgondolkoztathatják. Ez sajnos, korábbi szövegeink esetében nem volt lehetséges.”

Chuck szavaiból kiderül, hogy az egész zenekar felfogta a Practice jelentőségét, hiszen itt egy thrash banda továbbfejlődésének lehetőségéről van szó. Nehezedett rátok valamilyen nyomás emiatt a stúdióban?

„Rengeteg, de főképp abból adódóan, hogy hajlamosak vagyunk mindent az utolsó percre hagyni. Azt hiszem, végveszélyben jobb dalok is kerülnek ki a kezeink alól, mint amikor nem hajt semmilyen határidő. Már csak két hónapunk volt az album teljes befejezésének időpontjáig, amikor még csupán egy dalunk volt komplett! Az utolsó héten még mindig hiányzott egy teljes nóta, és még előttem tornyosult három dalszöveg megírásának feladata! De így legalább nem írunk harminc eldobható, értéktelen dalt amit befejezünk, mind felhasználjuk. Ja, és a stúdióban már nem változtatunk semmit az eredetileg kidolgozott dalokon!”

És mit gondol a lemeztársaság ezekről az utolsó perces kapkodásokról?

„Nos, nem sokat tehetnek ellene! Mindent összevetve, azt hiszem jól megijesztettük őket most. Már egyébként is úgy könyveltek el minket, mint egy bulis, szórakozni vágyó csapatot, és tudják, hogy mindig bajban vagyunk! Ez elég jól fedi a valóságot egyébként is. Gyűlnek a fekete pontjaink… A múltkor a Practice What You Preach klipjét vettük fel, éjjel háromkor Jack Daniels-mámorban berontottunk a producer szobájába és fenekestül felforgattuk az egészet. Persze, a rendőrséget is kihívták, és azzal fenyegetőztek, hogy ugrott az egész videó. Pillanatnyilag, nem mi vagyunk Johnny Z. (Megaforce főnök) kedvencei, de ez érthető is.”

Nos, ezek a vidám fickók éppen Amerikában koncerteznek, ahol valószínűleg újabb kalamajkák várnak rájuk. De, hogy komolyabb terveket is említsünk, nem lehetetlen, hogy újabb koncertfelvételeket is megjelentetnek a közeljövőben Testamenték!

(John Duke)

x

Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 6 (1989/6) – TARTALOM
HAVI METAL – Büszkeség
POISON – Mi van a make-up mögött?
SUICIDAL TENDENCIES – Egyenes beszéf
FORRÓ DRÓT – Kivált, beszállt, feloszlott, megjelent stb.
SÚGD MEG NEKÜNK – Vagy ha nem, akkor legalább írd meg
HANGPRÓBA – Nem sajnáltuk a pontokat!
SOKKOLÓ KORONGOK – De hol vannak a rossz lemezek?
GUNS N’ ROSES – Mindenki kedvencei
LIZZY BORDEN – Eldobta a fejszét
ERIC ADAMS – Fejedelmi hang
DANCE – F*k ‘n’ Roll
OVERKILL – Útban a pusztulás felé
LEE AARON – A fémkirálynő
VIRUS – Bacilusgazdák garázdálkodása
ÉLŐ FÉM – Black Sabbath, Stormwitch, Sepultura stb.
SEPULTURA – Andreas saját szavai
KERESZTREJTVÉNY – Furfangos keresztek
ROCKKULTÚRA – Vers a dalban – vetélkedő
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy Videomagazin
PRONG – NYHC
DEMONSTRÁCIÓ – Jönnek a fiatalok
GITÁRMÁNIA – Szekér special
BEYOND – Kiszabadultunk!!!
SZPONZOR – Szerezz pénzt!
MR. BIG – Ez óriási
TESTAMENT – Vagy inkább Testallica?!

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw006/

SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal, a honlappal és a rádióműsorral kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!

ELŐFIZETÉSI AKCIÓ! – https://hammerworld.hu/elofizetes
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/