A jobbára veszprémi Tengeri Püspök 1998-ban alakult, de nagyon sokáig inkább csak maguknak zenélgettek az aktuális tagok, így bemutatkozó albumuk, a Disconnected csak most készült el. A Break című dal klipje pedig nálunk látható először.

Mindezek kapcsán interjú is készült a progresszív, stoner és grunge témákból sajátos elegyet szövő zenekarral. Varga Péter gitáros és Bartalis Dávid énekes válaszolt Uzseka Norbert kérdéseire.

Kérnék szépen némi összefoglalót a zenekar eddigi pályájáról!

Péter: „1998-ban alakult a zenekar, kezdetben hárman voltunk, az alapító tagok: Nagy Sándor-dob, Hohl Szabolcs-basszus, Varga Péter-gitár. Énekesünk egészen 2005-ig nem volt. Lejártunk próbálni pusztán a zenélés öröméért, minden különösebb elvárás, célkitűzés nélkül. Közeli barátokon kívül a létezésünkről sem tudott senki, és ez bennünket egyáltalán nem zavart. Pallagi Attila énekes érkezésével önmagunkhoz képest felpezsdültek a dolgok, készültek felvételek, volt évente néhány koncert, de ennek Attila 2008-as távozásával vége szakadt. Akkoriban csatlakozott a csapathoz Cseh Balázs és Horváth Barna. Majd 2016-ig ismét visszatértünk a heti rendszerességű zeneterápiás foglalkozásokhoz. A kétgitáros felállásban sokkal több hangszerelési lehetőség volt, ekkor születtek meg a ma játszott dalok korai instrumentális verziói. Egy nap megjelent próbán Bartalis Dávid, és húsz másodperc alatt meggyőzött minket, hogy arra született hogy a Püspökben énekeljen (nevet). Végül Hohl Árpi érkezett a mai felálláshoz, akivel az ifjonti hévünkben világmegváltónak szánt Sunrow zenekarunk ¾-e újra együtt volt. Egy dalt leporoltunk abból az időből, a koncertprogram része “Eső” címmel.”

Ami mindenkiben felmerül: mi az istencsudája az, hogy Tengeri Püspök, honnan jött ez?

P: „Szerettünk volna valami meghökkentő nevet találni, illetve a B terv az volt, hogy megtaláljuk a világ legrosszabb zenekar nevét. Végül egy könyvben ráakadtunk a tengeri püspök sztorijára, illetve az illusztrációra, ilyen béna szörnyeteget ritkán látni. Érdemes az egész történetet elolvasni itt: https://kriptozoologia.blogspot.com/2015/04/tengeri-szerzetes.html”

A zenekar indulásakor jellemző irányhoz képest hogyan változott mára a zenétek?

P: „A zenekar mindenkori tagjainak személyisége, habitusa, zeneisége tükröződik a korábbi és mostani dalokon. Annyi bizonyos, hogy a korábbi lassabb, melankólikus, kissé depresszív dalokhoz képest, most sokkal intenzívebb és energikusabb a megszólalásunk.”

Ha olyasvalakinek kellene leírnotok a zenéteket, aki még sosem hallotta, mit mondanátok neki?

P: „Időnként megkérdezek embereket, miután először hallottak minket, az első benyomásaikról. Leggyakrabban a grunge és a stoner kifejezések hangzanak el. Én inkább a progresszív jelzőt használom, de attól sokan megijednek, hogy valami nagyon bonyolult, elvont dolog. A skatulyázásnak nem vagyok különösebben híve, zenéről beszélni nem könnyű, meghallgatni sokkal egyszerűbb.”

Amúgy kik-mik az alapvető kedvencek, inspiráló erők?

P: „Öt szuverén egyéniség alkotja a csapatot, nehéz lenne olyan zenekarokat megnevezni, amely mindannyiunk szívében ugyanott helyezkedik el. A zenei ízlésünk is elég szerteágazó. A ’70-es évekből talán a Led Zeppelint és a King Crimsont tudnám megemlíteni. A grunge korszakból a Soundgarden és az Alice in Chains hatolt igazán mélyre. A 2000-es évekből leginkább Tool, és a Perfect Circle. Az utóbbi években az őrületbe kergetem a többieket a Mastodon iránti rajongásommal, illetve az Opeth is egyre gyakoribb vendég lett a lejátszási listámon. Közös nevező ezekben a zenekarokban, hogy mindegyik bátran keresett új, járatlan utakat.”

Hogyan íródtak a dalok?

P: „Az alapötletek Barnától és tőlem érkeznek. Időnként ketten együtt is leülünk, kidolgozni a gitár részeket, tudjuk egymást inspirálni és nagyon jól ismerjük a másik gondolatmenetét. Ha tetszik a többieknek, akkor közösen gyúrjuk hosszasan, gyakran évekig, mire elnyerik végső formájukat. Jellemző ránk, hogy néhány év elteltével darabokra szedjük, és átírjuk kisebb-nagyobb mértékben őket. Jelenleg is két régebbi dal van nagyjavítás alatt.”

Az mit jelent, hogy „a lemez a Hangfoglaló program támogatásával jött létre”? Hogy lehet ilyesmi támogatást elnyerni?

P: „Két évvel ezelőtt megbeszéltük, hogy nem kötünk több rossz kompromisszumot a stúdiózás során. Inkább elkezdtünk gyűjtögetni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a határidő előtt egy nappal beadtuk a pályázatunkat a Hangfoglaló Program támogatására. Legnagyobb meglepetésünkre behívtak minket az élő meghallgatásra, ahol három saját szerzeményt kellett előadni. Valamit biztosan megláthattak bennünk, mivel a 200 jelentkező zenekar közül bekerültünk a támogatott 15 produkció közé. A pályázatban stúdióköltségre és videoklip készítésre igényeltünk támogatást, illetve segítettek minket fesztivál fellépések lehetőségével is.”

Hogy zajlott a stúdiózás?

P: „A felvétel a Provibe Stúdióban készült, az utómunkát az ASH Sound végezte. A lemez hangmérnöki és zenei produceri feladatait Horváth Attila (Subscribe) látta el, míg az ének felvételeit Csongor Bálint (Subscribe) irányította. A felvétel célja az volt, hogy a lehető legjobban visszaadja a zenekar élő megszólalását. Ennek érdekében a zenei alapokat egyszerre rögzítettük, hogy a dinamika és tempó finom változásai, valamint a zenekari összhang jobban érvényesüljenek az elkészült anyagon. Az Attilával való közös munka gördülékenyen zajlott: tökéletesen ráérzett arra, mit szeretnénk elérni, és ezt saját ötleteivel egészítette ki, magabiztosan irányítva a felvétel teljes folyamatát. Bálint az ének felvételek során hasznos tanácsokkal segítette Dávid munkáját. Az eredmény egy tiszta, mégis dinamikus hangzás lett, pontosan olyan, amilyet elképzeltünk.”

Akár nagy vonalakban, akár konkrétan dalokra bontva el lehet mesélni, mikről szólnak a szövegek?

Dávid: „A szövegek nem konkrét dolgokról szólnak, inkább egy képet vagy benyomást festenek le, amit éreztem, amikor meghallottam az adott hangszeres témát, amiből kiindultunk. Sok esetben olyan témákat dolgoz fel, amik az eddigi életem során történtek és úgy érzem, hogy valamilyen módon reflektálnom kell rá. Ezek olyan dolgok, amiket máig nem tudok vagy csak nehezen tudtam elfogadni, feldolgozni vagy a „helyén kezelni”.

Ettől függetlenül kitérek számomra fontos értékekre is, mint a barátság, az alkalmazkodás vagy az összetartozás. Azért nem mondom ennél egzaktabban, mert a dalszöveg sem az.

A Disconnected cím az introvertált természetemhez köthető, illetve ahhoz, hogy annak ellenére, hogy általában nagyon jó emberek vesznek körül, valahogy mégis sokszor egyedül érzem magam és nehezemre esik kötődni.”

Magam a Dürerben láttalak benneteket, de a Rockmaratonon, a Fekete Zajon és a Fishing on Orfűn is láthattak titeket sokan. Milyenek voltak ezek a koncertek?

Dávid: „Szerintem a Fekete Zajon játszottunk a legjobban, és a zenénkre leginkább nyitott közönséggel is ott találkoztunk. Nagyon jó élmény volt mindenkinek, oda mennék vissza a leginkább.”

P: „Mindegyiknek megvolt a maga bája, egyrészt egy klubkoncerthez képest többen voltak, másrészt nyilván nem miattunk érkeztek oda, de mindegyik koncerten jó fej volt a közönség, és utána kaptunk nagyon pozitív visszajelzéseket. A Fekete Zajt én is kiemelném közönség és az egész rendezvény hangulata miatt.”

És milyen volt a Live Session tévéfelvétel az A38-on? Mennyire volt zavaró a közönség hiánya?

Dávid: „Nagyon furcsa volt, nem is éreztük annyira azt az előadást, nekem ez a felvételből is lejön. Egyértelműen nem vagyunk hozzászokva az ilyen fellépésekhez.”

P: „Engem egyáltalán nem zavart, nálam a koncertek alatt amúgy is „lemegy a függöny”,  csak a zenére és befelé figyelek.”

Hogyan tovább, mik a következő lépések?

Dávid: „Számokat írni. Én nagyon szeretnék magyarul írni szövegeket, de egy kicsit tartok tőle, illetve lehet, hogy behozzuk a zongorát a zenébe. Ambíciózus tervek ezek ahhoz képest, hogy a feleségemmel be kellene költözünk egy jelenleg félkész házba és 2025 derekán várhatóan apai örömök elé is nézek.”

P: „Most, hogy végre megjelent a lemez, készülünk a január 17-i lemezbemutatóra, amelyet a Dürerben tartunk a kitűnő Dead Gray és Alva zenekarok társaságában. Utána alig várom hogy nekiálljunk a félbehagyott dalok megírásának.”

A színpadon jellemzően a zenébe belefeledkezve játszotok, Dávidon kívül nem igen láttam még tőletek nagy bemozdulást, miközben bődületes erejű a zene. Hogy van ez?

Dávid: „Szerintem a zenekarban mindenki viszonylag visszafogott, no bullshit arc. Az az érzésem, hogy nekünk ez az alapjárat.”

P: „Ez egyrészt abból adódik, hogy a dalokat úgy írtuk meg, hogy elegendő kihívást jelentsen eljátszani őket. Sok a páratlan ritmus, az egymásra reflektáló gitártémák, direkt trükkösre írt kiállások. Így nem unjuk meg, mindig van egy jóleső izgalom, hogy sikerül-e egyszerre befejezni őket (nevet). Másrészt inkább introvertált személyiségek vagyunk, annak ellenére, hogy színpadon állunk. A zenébe belefeledkezés számomra azt jelenti, hogy kitűnően érzem magam a bőrömben.”

És milyen emberek vagytok?

Dávid: „Szerintem egy kicsit a zenekar minden tagja furcsa a maga módján. Ezt természetesen pozitívumként említem meg. Mindenki eléggé kompromisszumkész és szerintem az értékrendünk is elég egzakt és hasonló.”

P: „Mindenki erős karakter, nagy adag kreativitással és kitűnően fanyar humorérzékkel.”

Mivel foglalkoztok, ha nem a Tengeri Püspökkel?

Dávid: „A csapat nagy része mérnök vagy műszaki területen dolgozik, Péter az egyetlen, aki művészeti vonalon mozog. Én télen síelek, nyáron hegyikerékpározok, amíg be nem szippantott a család-munka-zenekar háromszög, aktívan sportoltam. Ugye, aki Eplényben lakik, annak adott a lehetőség.”

Baráti társaság ez egyben, vagy „csak” a muzsikálás hoz össze bennetek?

Dávid: „Elsősorban a zene hozott engem össze a fiúkkal (bár Balázst már ismertem régebbről), szerintem mára barátsággá fejlődött a kapcsolatunk, ha rendszeresen nem is járunk össze (mentségemre szóljon, hogy mással sem szoktam).”

P: „Árpi, Balázs és Barna együtt tologatták a csattogós lepkét, egy utcában nőttek fel. Én 18 évesen találkoztam velük, négy évig zenekaroztunk együtt, és barátok is lettünk.  Szerintem nagy hatással voltunk egymásra. Utána életünk más kanyarokat vett, de évek múltán is úgy vettük fel a fonalat, mintha előző nap találkoztunk volna. Dávid pillanatok alatt beilleszkedett közénk, egyszer pizzát enni is eljött velünk.”

Fotók: bobal photography

https://www.facebook.com/tengeripuspok