Roppant különös formáció a Svájcban, egész pontosan Zürichben székelő Tar Pond. Az első lemezről lemaradtam (Protocol Of Constans Sadness – 2020), pedig nem akármilyen zenészek működtek közre az album létrehozatalában. A bőgőtémákat a Hellhammer/Celtic Frost legendás basszusgitárosa, a 2017-ben elhunyt Martin Eric Ain játszotta fel, a másik ritmushangszeres funkcióját Markus Edelmann, a nem kevésbé legendás Coroner dobosa töltötte be. Most nem volt időm a debüt meghallgatására, de a Petrol komoly benyomást tett rám.

A Celtic Frosthoz és a Coronerhez nem sok köze van a Tar Pond zenéjének, sokkal inkább a doom metalhoz. De ehhez az irányvonalhoz is úgy áll közel, hogy nem nevezném egyértelműen doomnak a svájci ötös művét. A Petrol című album feladja a leckét annak, aki kategorizálni akarja.

A nyitó Bomb alapján olyan doom-alapcsapatok jutottak eszembe, mint a Saint Vitus, vagy a The Obsessed, hozzátéve, hogy ezek sem tiszta doomok. Inkább a zene kisugárzása révén érzem a hasonlóságot. A két gitáros, Stefano Mauriello és Daniele Merico rendkívül hatásos és jól megkomponált minimál-riffet ad elő a Bomb dalban, s közben pulzál/pumpál a basszusgitár (Chris Perez), a hasonlóan egyszerű ütemeket pedig maga Edelmann szolgáltatja. De róla a Coroner klasszikusa, a Grin óta tudjuk, hogy mestere a szimpla, ám roppant erőteljes ritmusoknak.

A Tar Pond albumát már elsőre sem nagyon tudjuk hová tenni, s minden egyes hallgatásnál újabb és újabb benyomásokkal gazdagodunk. Thomas Ott hanyag, szenvtelen szövegmondása, éneke alapján helyenként az ex-Reverend Bizarre, ex-Spiritus Mortis, Sami Hynninen hangja is eszembe jutott, de Hynninen nagyobb tartományokat jár be. Zeneileg számos egyéb irányzat is felsejlett a Tar Pond különös dalai hallatán. Olykor mintha noise rock egészítené ki, tenné elmosódottá a doom metalt, másutt a gépiesség, néha eluralkodó szögletesség okán a Godflesh is beugrott. Minimál-zenék, zenekarok, irányzatok, egyben markáns egyéniségek mind kiadványokban, mind hangzás terén. A Petrol alapján arra gyanakszom, hogy a Tar Pond is könnyedén fog kialakítani egy saját világot, ami felé már e kettes albumon nagy lépést tettek.

A Petrol felvételei fölött egy másik Coroner-tag, Tommy Vetterli gitárzseni őrködött, aki a Something dalba zongorás effekteket is hozott. Masszív, tömör a Petrol hangzása, s a kissé klausztrofobikus zene amilyen nyomott hangulatú és olykor nehéz, annyira ötletes, s mutatja meg, hogy a súlyos gitárzenékben ma is bőven van lehetőség. Egyedi, különleges zenekar és lemez.