Abban nem vagyok biztos, hogy a power/thrash rajongói mellett az elvakult black- és death-fanatikusok is rákapnak a hanghordozóra, de akik (al)műfaji határok, megkülönböztetések nélkül kedvelik a metalzenét, biztosan fognak maguknak találni rajta néhány tetszetős részt és/vagy komplett szerzeményt.
Abban nem vagyok biztos, hogy a power/thrash rajongói mellett az elvakult black- és death-fanatikusok is rákapnak a hanghordozóra, de akik (al)műfaji határok, megkülönböztetések nélkül kedvelik a metalzenét, biztosan fognak maguknak találni rajta néhány tetszetős részt és/vagy komplett szerzeményt.
Ha csak egy-egy szimpla szóval kellene kifejezni, mit érzek a lemezzel kapcsolatban, ezeket a szavakat mondanám: korszerű, kompromisszummentes, sűrű, sötét, kíméletlen, dühös. Szóval…ezt hívják úgy, hogy THRASH.
Ha csak egy-egy szimpla szóval kellene kifejezni, mit érzek a lemezzel kapcsolatban, ezeket a szavakat mondanám: korszerű, kompromisszummentes, sűrű, sötét, kíméletlen, dühös. Szóval…ezt hívják úgy, hogy THRASH.
A stílus, amelyben önkifejezi magát a banda, a Sodom és a Destruction muzsikáját idézi szintén a ’80-as évekből, némi latin vehemenciával előadva, szóval intenzív thrash metal, amit leginkább Dél-Amerikában nyomnak ebben a modorban.
A stílus, amelyben önkifejezi magát a banda, a Sodom és a Destruction muzsikáját idézi szintén a ’80-as évekből, némi latin vehemenciával előadva, szóval intenzív thrash metal, amit leginkább Dél-Amerikában nyomnak ebben a modorban.
Tizenöt éve nem született új The Old Dead Tree-nagylemez, igencsak ideje volt tehát már a Second Thoughts megjelenésének. És bár a csapat alapvetően hű maradt saját stílusához és hangzásvilágához, az már első hallgatásra lejön, hogy az új cucc egyértelműen pályafutásuk legváltozatosabb, legszínesebb anyaga.
Tizenöt éve nem született új The Old Dead Tree-nagylemez, igencsak ideje volt tehát már a Second Thoughts megjelenésének. És bár a csapat alapvetően hű maradt saját stílusához és hangzásvilágához, az már első hallgatásra lejön, hogy az új cucc egyértelműen pályafutásuk legváltozatosabb, legszínesebb anyaga.
A Night In Gales világa egyébként a svédes irányzaton belül egyértelműen a keményebb kötésű, thrashes gyökerekkel is rendelkező csapatokhoz húz leginkább, gondolok itt elsősorban az At The Gates és a Dimension Zero dolgaira.
A Night In Gales világa egyébként a svédes irányzaton belül egyértelműen a keményebb kötésű, thrashes gyökerekkel is rendelkező csapatokhoz húz leginkább, gondolok itt elsősorban az At The Gates és a Dimension Zero dolgaira.
A formáció új lemezén ismét Fabio Lione énekel, a stílus pedig nem túl meglepő módon amolyan alapvetően kellemes-dallamos, helyenként azonban igencsak súlyosba forduló prog-power muzsika, nem kevés melodikus eurometal ízzel.
A formáció új lemezén ismét Fabio Lione énekel, a stílus pedig nem túl meglepő módon amolyan alapvetően kellemes-dallamos, helyenként azonban igencsak súlyosba forduló prog-power muzsika, nem kevés melodikus eurometal ízzel.
Nem hittem volna, hogy így az év végén még befut egy ilyen lemez, pont olyan helyről, ahonnan nem vártam! Bárcsak minden zenekar így öregedne és ilyen lemezeket csinálna ennyi év után is! Srácok, nem jöttök Magyarországra valamikor?
Nem hittem volna, hogy így az év végén még befut egy ilyen lemez, pont olyan helyről, ahonnan nem vártam! Bárcsak minden zenekar így öregedne és ilyen lemezeket csinálna ennyi év után is! Srácok, nem jöttök Magyarországra valamikor?