Skip to content

Címke: lemezkritika

A Saga Of The North nem a nagy csaták, harcok lemeze, nem a hódítások, a vad ünneplések zenéje, inkább észak fenségességéről beszél: a határtalanság érzéséről és megéléséről, a véghetetlennek tűnő természet megannyi arcáról, ami északon különösen szép, egyben szélsőséges formákban képes megmutatni magát.
A Saga Of The North nem a nagy csaták, harcok lemeze, nem a hódítások, a vad ünneplések zenéje, inkább észak fenségességéről beszél: a határtalanság érzéséről és megéléséről, a véghetetlennek tűnő természet megannyi arcáról, ami északon különösen szép, egyben szélsőséges formákban képes megmutatni magát.
Nem kérdéses, hogy a Panzerfaust az egyik legsötétebb hangulatú a teljes black metal mezőnyt tekintve. Rettentően nyomasztó, világvégi hangulatú az egész anyag – miként elődei –, igazán jó érzékkel festi le a csapat az egész emberi nemre váró elkerülhetetlen pusztulást.
Nem kérdéses, hogy a Panzerfaust az egyik legsötétebb hangulatú a teljes black metal mezőnyt tekintve. Rettentően nyomasztó, világvégi hangulatú az egész anyag – miként elődei –, igazán jó érzékkel festi le a csapat az egész emberi nemre váró elkerülhetetlen pusztulást.
A Fordomdags olyan változatosságot mutat, hogy kis túlzással nincs két hasonló hangparkkal rendelkező tétel. Egyes szerzemények a dark ambienttel mutatnak rokonságot, másutt mintha akusztikus pengetéseket is hallanék, északi folkzenéket felidézve.
A Fordomdags olyan változatosságot mutat, hogy kis túlzással nincs két hasonló hangparkkal rendelkező tétel. Egyes szerzemények a dark ambienttel mutatnak rokonságot, másutt mintha akusztikus pengetéseket is hallanék, északi folkzenéket felidézve.
Az a helyzet, hogy mondanám, ez a lemez az év meglepetése, de hazudnék. Mikor rám lett osztva az album, nagyon örültem, mert pontosan tudtam, mit „szabadítok” magamra.
Az a helyzet, hogy mondanám, ez a lemez az év meglepetése, de hazudnék. Mikor rám lett osztva az album, nagyon örültem, mert pontosan tudtam, mit „szabadítok” magamra.
Egy nehezen megközelíthető, befelé forduló anyag, ugyanakkor dühvel, lendülettel teli, energikus album. Blake Judd biztos nagy tehertől szabadult meg, miután megírta, felvette és kiadta. A Nachtmystium visszatért.
Egy nehezen megközelíthető, befelé forduló anyag, ugyanakkor dühvel, lendülettel teli, energikus album. Blake Judd biztos nagy tehertől szabadult meg, miután megírta, felvette és kiadta. A Nachtmystium visszatért.
Kicsit erősebbnek is érzem most ezt a nekifutást, mint a három évvel ezelőtti visszatérést – a méregerős Toxic Rain/Criminal Afterlife duó szintjét azért nem hozzák vele az arcok, a Face This Burnnél viszont egy árnyalattal bivalyabb ezúttal a végeredmény.
Kicsit erősebbnek is érzem most ezt a nekifutást, mint a három évvel ezelőtti visszatérést – a méregerős Toxic Rain/Criminal Afterlife duó szintjét azért nem hozzák vele az arcok, a Face This Burnnél viszont egy árnyalattal bivalyabb ezúttal a végeredmény.
Nagyon tehetséges zenekar a Monolithe, s külön óriási teljesítmény, hogy pár évente adnak ki ilyen színvonalú lemezeket. A Black Hole District újabb állomása egy rendkívül izgalmas underground csapat pályafutásának.
Nagyon tehetséges zenekar a Monolithe, s külön óriási teljesítmény, hogy pár évente adnak ki ilyen színvonalú lemezeket. A Black Hole District újabb állomása egy rendkívül izgalmas underground csapat pályafutásának.
Nem büntetem meg nagyon a Massacre lemezét, hallani, hogy a Lee által összegereblyézett tagság vért izzadva próbált összehozni valami értékelhetőt.
Nem büntetem meg nagyon a Massacre lemezét, hallani, hogy a Lee által összegereblyézett tagság vért izzadva próbált összehozni valami értékelhetőt.
A most felvonultatott nyolc szerzemény csak úgy hemzseg a jó témáktól. A főképp károgós, de néhol hörgős vokálok mellett az epikus, atmoszférikus black metalos dolgok ugyanúgy megjelennek, mint a csendesebb, akusztikus, zongorás átkötések.
A most felvonultatott nyolc szerzemény csak úgy hemzseg a jó témáktól. A főképp károgós, de néhol hörgős vokálok mellett az epikus, atmoszférikus black metalos dolgok ugyanúgy megjelennek, mint a csendesebb, akusztikus, zongorás átkötések.
A Forndom dalai még soha nem voltak olyan változatosak, mint a Moþir albumon. Aki ismeri az előző lemezeket, az új szerzeményekben megfigyelheti a zene jellegzetes jegyeit, s azt az izgalmas tapasztalatot élheti át, hogy ezek milyen új formákban és színekkel kiegészülve mutatják meg magukat újfent.
A Forndom dalai még soha nem voltak olyan változatosak, mint a Moþir albumon. Aki ismeri az előző lemezeket, az új szerzeményekben megfigyelheti a zene jellegzetes jegyeit, s azt az izgalmas tapasztalatot élheti át, hogy ezek milyen új formákban és színekkel kiegészülve mutatják meg magukat újfent.