Skip to content

Címke: lemezkritika

Hatalmas tanítás történik a Para Bellumon, amelyen a négy x-et átlépett Testament roppant kifinomult, esszenciális módon közelít a maga örökségéhez, miközben egyénre szabott eszközökkel von be külső hatásokat a saját világába, teljességgel legitim módon.
Hatalmas tanítás történik a Para Bellumon, amelyen a négy x-et átlépett Testament roppant kifinomult, esszenciális módon közelít a maga örökségéhez, miközben egyénre szabott eszközökkel von be külső hatásokat a saját világába, teljességgel legitim módon.
25 év után ez egy csodás és kerek teljesítmény, kíváncsi vagyok, a következő negyedszázad mit hoz majd? Egy biztos, én itt leszek a srácok mellett akkor is.
25 év után ez egy csodás és kerek teljesítmény, kíváncsi vagyok, a következő negyedszázad mit hoz majd? Egy biztos, én itt leszek a srácok mellett akkor is.
A Royal Sorrow bemutatkozó LP-je nagyszerű hallgatnivaló, ám több olyan bátor kísérlet, mint ami a Bloodflowerben is hallható, még elfért volna rajta. Ennek ellenére ez egy érett, összeszedett, átgondolt, ugyanakkor ambiciózus és ígéretes debütáló lemez lett. Az igazán nagy dobás azonban minden bizonnyal a banda következő kiadványa lesz!
A Royal Sorrow bemutatkozó LP-je nagyszerű hallgatnivaló, ám több olyan bátor kísérlet, mint ami a Bloodflowerben is hallható, még elfért volna rajta. Ennek ellenére ez egy érett, összeszedett, átgondolt, ugyanakkor ambiciózus és ígéretes debütáló lemez lett. Az igazán nagy dobás azonban minden bizonnyal a banda következő kiadványa lesz!
A Transcendental már a címében az év egyik legizgalmasabb anyagának ígéretét hordozta – és csak ezután következett a bő háromnegyed órában megfogalmazott nyolc dal…
A Transcendental már a címében az év egyik legizgalmasabb anyagának ígéretét hordozta – és csak ezután következett a bő háromnegyed órában megfogalmazott nyolc dal…
Milyen muzsikát hozott össze barátaival a germán metalveterán? Alapvetően olyat, ami sem a régi Accept, sem az U.D.O. világától nem áll igazán távol, azzal együtt sem, hogy ezeknél valamivel azért lazább szövetű, néhol inkább már hard rockos.
Milyen muzsikát hozott össze barátaival a germán metalveterán? Alapvetően olyat, ami sem a régi Accept, sem az U.D.O. világától nem áll igazán távol, azzal együtt sem, hogy ezeknél valamivel azért lazább szövetű, néhol inkább már hard rockos.
Az Isolation album nem egy műalkotás, inkább egyfajta dokumentum, de ezt értsük jól: ez a zene nem stadionba való, hanem kis klubokba, ahol a falak is izzadnak. Itt őszinte és hiteles.
Az Isolation album nem egy műalkotás, inkább egyfajta dokumentum, de ezt értsük jól: ez a zene nem stadionba való, hanem kis klubokba, ahol a falak is izzadnak. Itt őszinte és hiteles.
Olyan jellegű erőteljes doom-produktum az olaszoké, amelynek ugyan megvannak a korlátai, a rendelkezésükre álló teret ügyesen ki tudják használni.
Olyan jellegű erőteljes doom-produktum az olaszoké, amelynek ugyan megvannak a korlátai, a rendelkezésükre álló teret ügyesen ki tudják használni.
Ha nem a felfokozott tempókat vagy a pőre brutalitást keresed az ilyen fajta muzsikában, hanem a strukturált megfogalmazást a sötét tudásra, spirituális utazásokra, hermetikus filozófiákra, élet-halál kérdésére vagy bármire, és nem zavar, ha egy ilyen munka inkább belső monológ, mint manifesztáció, akkor hallgasd meg az Anthems dalait.
Ha nem a felfokozott tempókat vagy a pőre brutalitást keresed az ilyen fajta muzsikában, hanem a strukturált megfogalmazást a sötét tudásra, spirituális utazásokra, hermetikus filozófiákra, élet-halál kérdésére vagy bármire, és nem zavar, ha egy ilyen munka inkább belső monológ, mint manifesztáció, akkor hallgasd meg az Anthems dalait.
A produkció túlzottan elment a sokkolás/elborzasztás irányába, a dalcentrikusság és szórakoztató virtuozitás rovására. Bizonyos tételeket kifejezetten küzdelmes végig hallgatni, mások pedig kvázi gyöngyszemek a maguk nemében.
A produkció túlzottan elment a sokkolás/elborzasztás irányába, a dalcentrikusság és szórakoztató virtuozitás rovására. Bizonyos tételeket kifejezetten küzdelmes végig hallgatni, mások pedig kvázi gyöngyszemek a maguk nemében.
A Tetramorphe Impure albuma hallhatóan merített a legkorábbi Anathema, vagy a My Dying Bride világából, de nem túlzás állítani, hogy a műfajon belül már ezen a legelső nagylemezen igyekezett saját hangot megütni.
A Tetramorphe Impure albuma hallhatóan merített a legkorábbi Anathema, vagy a My Dying Bride világából, de nem túlzás állítani, hogy a műfajon belül már ezen a legelső nagylemezen igyekezett saját hangot megütni.