Messze nem hibátlan a lemez, de így is tele van szerethető pillanatokkal, amik nem csak a megveszekedett Nightwish-rajongók számra lehetnek érdekesek. A Roses Of The Deep akkor is jó kis anyag lenne, ha a főhős nem játszott volna ott, ahol.
Az egész album az északi történetek, mítoszok és hagyomány világába kalauzol. Az effajta csapatok valamennyien értékes tevékenységet folytatnak, a Saor saját hangzásvilágot alakított ki az ismert műfajon belül.
Becsülettel összerakott iparosmunka a Power Train, az europower téglák rés nélkül illeszkednek, szépen futnak függőlegesen meg vízszintesen is, de egyebet nem látok benne. Ezt a muzsikát már az évezred első évtizedében fényesre koptatták.
Úgy tűnik, a Jinjer – egyelőre – letett a frissítésről, megújulásról. Bízom benne, hogy legközelebb erre is gondot fordítanak, de rövid távon a Duéllel sem lesz probléma.
A zenekar ezúttal komoly hangsúlyt fektetett a súlyosabb, karcosabb oldal kidomborítására.
A szokás szerint bivalyerősen megdörrenő anyag nyolc új dala egyfajta esszencia, de mégis friss és mai.
Az egyik legerősebb, egyben legváltozatosabb szóló album készült el a szokás szerint egy óra környéki játékidejű, tucatnyi tételt tartalmazó stúdiófelvétel képében.
A novemberi hangpróbás lemezkritikákat elolvashatod az ehavi digitális különszámban vagy itt a honlapon. A lemezeket magad is pontozhatod az Olvasói Hangpróbán.
Az októberi hangpróbás lemezeket magad is pontozhatod az Olvasói Hangpróbán.
Egy rendhagyó hónap rendhagyó Hangpróbája…