Mind a korszakolást, mind a különféle hangulatokat és mondanivalókat tekintve jó arányérzékkel lett összeállítva setlist. Ez a koncert egy okosan összeszerkesztett, jó hangulatú összefoglalása volt a trió eddigi pályájának.
A 15. jubileumi Fekete Zaj fesztivál második napján az Enslaved uralkodott.
Biztos vagyok benne, hogy minden jelenlévő különleges élménnyel gazdagodott, és óriási lelkesedéssel fogadná a, manapság rentábilisnak mondható rendezvény modellre fittyet hányó, Summer Hellt jövőre is.
Ez a koncert hatalmas élmény volt. Remélem, nem kell 18 évet várni, hogy újra magyar színpadon varázsoljon a Baroness.
Az egészen kíméletlen zene és a rémlátomásra emlékeztető alakok, ha fogalmazhatok így, lenyűgözően nyomasztó összkép közepébe szippantottak bennünket.
Szívesen visszaszoknék az évenkénti Kotzen-dózishoz, hiszen Richie mindig pazar koncertet ad, ahogy most is!
A Wayfarer egy eleven alkotó erő. Amilyen mértékben a múltban gyökeredzik a zenéjük, olyannyira teljesen a jelennek szól, a „most” megélésén keresztül él és hat, és, akár egy vad és féktelenségében is megbabonázó folyam, árad és új vidékek meghódítására tör.
A Megadeth 2024-ben, bő négy évtized és rengeteg hányattatás után bizony még mindig a felső ligában játszik.
Beszámoló a kétnapos fesztiválról.
A Wolves In The Throne Room saját ösvényt vágott magának a black visual/natural metal összművészeti területén, s ennek volt kiváló példája ez a koncert.