Élő Fém: MAJESTY / AT NIGHT I FLY – Bp., A38 Hajó
Egy este – két lemezbemutató.
Egy este – két lemezbemutató.
Három meghatározó, svéd gyökerű zenekar lépett fel ezen az estén a Barba Negrában. Ahogy az várható volt, érvényesült a papírforma, és a trió teltház előtt játszhatott.
Az 1349 jött, látott, és mindent a földdel tett egyenlővé. Megmutatták e műfaj lényegét.
A jelenkor zenekarai még plusz hatásokat is hozzárendelnek a szorosabban vett tradicionális északi zenéhez, minek következtében izgalmas hangzások alakulnak ki. A Kalandra is ezek közé tartozik.
A Forgotten Tomb színpadi jelenlétét hagyományos rock/metal-kiállás jellemezte, jól akarják magukat érezni, nem áll szándékukban eret vágni. Mondhatjuk, hogy a zene, legalábbis itt élőben, legalább annyira volt old school metal, mint amennyire black.
Az 50 perces szettből sütött a professzionalitás, a műfaj(ok) maximális ismerete – melyek feltalálásánál valójában ők is ott bábáskodtak -, a dalok közötti kisebb szünetek ellenére is áradt a lendület, a dinamizmus az Vltimas koncertjéből. Valójában mintaszerű extrém metal-produkció az övék.
Devon Graves, a Psychotic Waltz karizmatikus énekese egy több mint másfél órás zenei kalandra hívott a lélek mélységeibe.
A két évvel ezelőtti Heilung olyan produkcióval örvendeztetett meg, amelyhez foghatót korábban még nem nagyon láttam/hallottam, s tulajdonképpen a dán társulat nagy vonalakban megismételte azt, amit 2022-ben megtapasztalhattunk.
A Mayhem mint zászlóvivő mutatja, hogy a farkas továbbra is él, magányosan kóborol, vándorol téren és időn át, s csak az alkalomra vár, hogy kimutassa tépőfogait.
Nyár vége felé jó volt viszont látni egy veterán metal csapatot, bár a „viszontlátás” szót fenntartással írom le, ugyanis anno a Kék Lyukbeli koncertjük a borzalmas hangzás miatt csaknem törlődött az emlékezetemből.