A Svoid black metal projektként indult, melynek végül addig tágították a határait, hogy egyben utat nyitottak egészen másfajta zenei irányzatok beszüremkedésének. Legutóbbi albumuk, a Neptunian egy rendkívül erős atmoszférájú anyag, melyen a black metalon túl épp úgy hallani posztpunk, mint gothic rock hatásokat. S basszusgitáros-énekes-alapító és Gravel Shores gitáros-énekes válaszolt Uzseka Norbert kérdéseire.

(szöveg: Uzseka Norbert · fotó: Lehel Anita, lillawasthere)

Minthogy ez az első hammeres interjú, kérnék szépen egy áttekintést a csapat eddigi pályájáról.

S: „A zenekar 2009-ben született meg, amikor úgy döntöttem, hogy létrehozom ezt az entitást, melynek célja az volt, hogy a saját vízióimat megvalósítsam. Kezdetben abszolút projektként tekintettem a Svoidra, nem hagyományos zenekari felállásban, főleg praktikus okok miatt: egy ilyen projekt egyszemélyes működtetése egyszerűbbnek tűnt, hiszen kevesebb kompromisszummal jár. Az idő nem volt tényező egyáltalán. Az első koncertre, és a debütáló anyagra dobosnak Gravelt kértem fel, aki így már a kezdetektől jelen volt a Svoidban. Első EP-nk, az Ars Kha, 2011-ben jelent meg szerzői kiadásban, és két évvel később követte a To Never Return című első nagylemezünk. Ez idő alatt teljes zenekarrá formálódtunk, és egyre intenzívebben kezdtünk koncertezni.

2015-ben kiadtunk egy Watain-átdolgozás single-t, a Devil’s Bloodot. A második albumunk, a Storming Voices of Inner Devotion 2016-ban látott napvilágot, amelyen már teljesen kiforrott a zenénk, mely a Black Metal alapjait a Post-Punk világába oldotta fel. 2018-ban megjelent a kísérletezőbb hangvételű Spiral Dance EP-nk, majd az Ygfannal közös, 2020-as We Are Nowhere Beyond the Evanescence split. Végül elérkeztünk idei harmadik nagylemezünkhöz, a Neptunianhoz.

Az évek során a zenei eszköztárunk egyre tágabbá és nyitottabbá vált: a posztpunk mellett dark rock hatások is nyomot hagytak rajtunk, melyeket úgy építettünk be a Svoid világába, hogy közben megőriztük hangzásunk esszenciáját, dallamainkat, hangzatainkat. Azt hiszem, hogy nem túlzás azt állítani, hogy a nagylemezek íve írja le és ragadja meg legjobban a Svoid lényegét.”

Gravel: „Kezdetben S zenei világa ösztönösen a svéd Black Metal alapköveire épült. Ő képviselte a tradicionálisabb oldalt, én a kísérletezősebbet, ezek arányai alakították a zenekar hangzását, lemezről lemezre az évek során.”

Hogy emlékeztek a korai időkre? Mi mozgatott akkor, és mi most?

S: „Nagyon intenzív képek élnek bennem a legelső időkről. Teljesen spontán történt minden, kevésbé törődtem a részletekkel, minden ’magától’ érkezett, állt össze kerek egésszé. A Svoid világa mintha a szemünk láttára öltött volna alakot körülöttünk. Az, hogy mindez belőlünk fakadt, egymásból következett, különösen inspirált, és ezt az inspirációt mind a mai napig őrzöm magamban. Az alapítás óta eltelt sok év alatt rengeteget változtunk, fejlődtünk, de a zenéhez való hozzáállásunk és a belső forrásunk ereje változatlan maradt. Az alkotói folyamatomat mélyen áthatják a bennünket meghatározó összetevők, melyek mind az önfelfedezés és a belső utazás útját ragadják meg a kiüresedés ősforrása felé. A sötétség számomra nem csupán esztétikai elem, vagy metaforikus tér, ahol az ember szembesülhet az ismeretlennel, hanem valóban egy fontos részem, és ez az inspiráció változatlan forrása. Emellett pedig az önkifejezés másodlagos. Számomra a zene, a művészet nem egó kérdése, hanem egy olyan út, amely egyirányú, amelyen nincsen más választásom.”

Gravel: „S-sel 2007-ben ismerkedtem meg, aztán amikor mutatta az első Svoid-anyag gépdobos vázlatait, ajánlkoztam, szívesen feldobolnám. Nagyon ígéretesnek hangzott, és érdekelt, hogy élő dobbal hogyan szólalnának meg ezek a zsigeri szerzemények. Mostanában a Svoid körül engem a közös alkotás folyamata mozgat. Mindig izgalmas úgy sajátot alkotni, hogy valamilyen keverékként ott lapulnak benne a hatásaink is.”

Mit kell tudni a jelen felállásról?

S: „Jelenleg a zenekart Gravel és én képviseljük, ez a felállás alkotja a Svoid kreatív magját – mi írjuk a dalokat, és ebben a formában stúdiózunk is. A koncerteken 2017 óta Csintalan György dobol velünk, aki számos egyéb formációban is tevékenykedik, például a Mohikán, vagy a Voltak. Számomra minden szempontból tökéletes a jelenlegi felállás, akár magát az alkotást, akár az előadásokat tekintjük.”

Ritka változatos anyagaitok vannak, de a Neptunian, úgy érzem, úgy színes, hogy közben érett és letisztult. Ti ezt hogy látjátok?

S: „A Neptunian album egy fontos mérföldköve az utunknak, amely magában hordozza az elmúlt tizenöt év tapasztalatait. Nyolc év telt el az előző lemez óta, és ez az időszak meghatározó szerepet játszott a zenei és koncepcionális tisztulásban. Sok körülmény, élethelyzet, esemény és nehéz érzés formált át bennünket azóta, melyek alapjaiban változtatták meg azt, ahogyan a Svoidot látjuk. Így teljesen egyetértek azzal, hogy a Neptunian egy letisztult, kiforrott album lett, amelybe nemcsak zenei rendezői tapasztalatainkat, de minden fájdalmunkat is beletettük ezen az úton.”

Gravel: „Ezt az anyagot hagytuk a legtöbbet érni. Úgy érzem, higgadtabb anyagot sikerült összehoznunk, hogy nem azonnal adtuk ki, hanem a vázlatok után volt egy nagyobb szünet. Így friss füllel tértünk vissza alapkérdésekhez: mégis mit szeretnénk hallani, mit őrzünk meg a Svoid eddigi jellegzetességeiből.”

„Számomra a zene, a művészet nem egó kérdése, hanem egy olyan út, amely egyirányú, amelyen nincsen más választásom.”

Volt valami koncepció, mikor nekiláttatok megírni az új albumot, vagy csak hagytátok, jöjjön, aminek jönnie kell?

S: „Zenei és szövegi koncepció is állt az album mögött, különösen zenei szempontból több irányvonalat is kipróbáltunk az évek során. Az igazán intenzív időszak a megjelenés előtti egy évben volt, amikor kizárólag az album végső formájának kialakítására koncentráltunk. Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültünk a végleges állapothoz, ahol minden szó és minden hang a helyére került. A szövegek koncepciója a víz, amely nemcsak természeti elemként, hanem mélyebb, metaforikus jelentésben is megjelenik a Neptunian dalai között, ez teremti meg a kapcsolatot a tételek között.”

Gravel: „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én egy sokkal kevésbé metalos anyagot szerettem volna, tisztább gitárokkal, tiszta énekkel. Az volt a vízióm a hangszerelésre, hogy úgy szóljon, mintha a U2 Wataint játszana. Mindkét világ nagyon foglalkoztat, ezek fúziója pedig különösen. Lehet, túlzásba estem, mert nagy kanyarok után visszaállítottuk a Svoid komorabb tónusát. Be kellett látnunk, hogy nekünk is az a leginkább önazonos. A dalok viszont részemről eredetileg ebben a légiesebb szellemben fogantak, amik nem ilyenek lettek volna, ha nem nyúlok ennyire képtelen messzeségekbe.”

Amúgy hogy írnátok le ezt a zenét valakinek, aki még sosem hallotta?

S: „Mindenképp összeállítanék egy listát a kedvenc albumainkról, amelyek kétségtelenül a legnagyobb hatást gyakorolták a Svoid zenéjére. Ebben biztosan szerepelne a Dissection – Reinkaos, a Watain – Casus Luciferi, a Siouxsie and the Banshees – Tinderbox, és a The Chameleons – Script of the Bridge is. Számomra ezek az albumok hordozzák azt a zenei esszenciát, amely a Svoid világához a legközelebb áll. Ezek a zenekarok valahogy szuperpozícióba kerülnek a Svoiddal, és ebből következik mindaz zeneileg, amilyen nyelvre lefordítjuk a művészetünket.”

Mennyire más a Svoid a stúdióban, a próbateremben ill. koncerten?

Gravel: „Van ennek egy folyamata. A dalaink mindig is házistúdiós, később stúdiós körülmények között születtek. A demózás régóta meghatározó része a munkamenetünknek. A próbaterembe – úgy mondanám, – csak alapos indokkal lépünk be, koncertre készülve, tehát sosem voltunk egy közös zenélések alkalmával dalokat formáló csapat. Koncerten törekszünk rá, hogy ne hiányozzon semmi a lemezverziókhoz képest a zenénkből. Már vagy tíz éve nincsenek több gitárra írt, összetett szólamaink lemezen sem, így trióban meg tudjuk valósítani a szerzeményeket. Lemezen szeretünk nagyobb lélegzetvételű tereket megjeleníteni, koncertprogram kialakításakor viszont elsőbbséget élveznek az intenzívebb dolgaink. Szeretjük a vehemens előadásmódot, az energikus előadás remélhetőleg plusz löketet ad, és új élményként hat a közönségre.”

Az album a Sun & Moon Recordsnál jött ki. Mit kell tudni róluk, mit tudnak tenni értetek?

S: „Már a bemutatkozó EP-t is elküldtük annak idején néhány kiadónak, köztük a Sun & Moon Recordsnak, abban bízva, hogy felkeltjük az érdeklődésüket. Az Ars Kha anyaga elnyerte a tetszésüket, de abban az időszakban az EP-k és MCD-k nem illettek a kiadói profiljukba, de a kapcsolat megmaradt, innen vettük fel a fonalat később. Igazi fanatikusok, jó kezekben voltak a kiadványaink.”

Gravel: „Gyakorlatilag a Storming… lemezünk óta dolgozunk együtt velük. Visszamenőleg a debütalbumunkat is megjelentették. Zeneileg teljesen szabad kezet kaptunk tőlük. Hisznek a fizikai hanghordozó létjogosultságában és értékében, ami egy nagyon rokonszenves dolog a mai világban. Régi vágású arcok, és ahogy ők üzemeltetik a kiadójukat, biztos vagyok benne hogy sok olyan emberhez jutottak el ezek a zenék, akik hozzájuk hasonlóan a klasszikus underground forrásokból táplálkoznak.”

Tavasszal jelent meg az album, hogy fogadta a közönség?

Gravel: „Ezzel az anyaggal nyilván nem lehet mindenkinek megfelelni, sőt, inkább fejtörés elé állítottunk vele sokakat. Zeneileg egy posztpunk revival és gothic rock lemez, a black metalos ének szinte végig jelen van. De egy hagyományos black metal koronghoz képest minden sokkal levegősebb, rockosabb benne. Aki szereti az ilyesféle keveréket, és hajlandó azt egy szerves egészként fogadni, jellemzően ott működik az anyag.”

S: „Az új albummal kétségtelenül tovább mélyítettük a Storming Voices of Inner Devotion által megteremtett zenei világot, ami rendkívül jót tett a zenekar belső dinamikájának és az alkotói folytonosságnak. Úgy érzem, ez a fejlődés természetes irányt mutat, bár, ahogy Gravel is megfogalmazta, a Svoid zenéje mindig egy sajátos, másfajta megközelítést igényelt. A hosszabb szünet után ismét koncertezünk, ami lehetőséget ad arra, hogy az új albumot élőben is átélhetővé tegyük, bemutatva, hogyan illeszkedik organikusan az eddigi életművünkbe.”

Björn Bauer készítette a lemezborítót. Ő hogy került képbe, és hogy zajlott vele az együttműködés?

S: „Björn Bauer egy rendkívül tehetséges szabadúszó művész, akit én kerestem meg, amikor a Neptunian vizuális világának megtervezése volt a cél. Már az első válaszából is látszott, hogy nagyon profi hozzáállása van. A részleteket végül egy videóhívás során egyeztettük: megkapta a dalszövegeket, átbeszéltük a koncepciót, a technikai megoldásokat és minden apró részletet, amit fontosnak tartottam, vagy amit ő szeretett volna tudni. Számomra azok az artworkök működnek igazán a Svoid esetében, ahol a művész teljes mértékben az érzésekre, benyomásokra hagyatkozik. Björn ezt a lehetőséget maximálisan kihasználta, és teljes alkotói szabadságában alkotta meg a teljes kiadvány artworkjét. Az ő illusztrációival tovább vihettük azt a hagyományt, hogy a Svoid zenéjének és albumainak szinte színei vannak.”

Fura, hogy azt írjátok a honlapon a bemutatkozásban, hogy „antikozmikus” a zenétek, miközben szerintem pont nagyon is vannak szövegben és zenében is a kozmosz mélységeire nyitó témák. Szóval ezt hogy kell érteni?

Gravel: „Ez egyértelműen a Dissection atyja, Jon Nödtveidt szellemi örökségére utal, az antikozmikus sátánizmus filozófiai irányzatára, a Temple of the Black Light tanaira. A világűr rejtelmei természetesen nagy hatást gyakorolnak ránk, alkotókra és emberekre. Akár tudományos szinten, akár elvontabb értelemben. Az antikozmikus jelzővel az általunk többé-kevésbé felfogható, anyagi világon túli abszolút káosz felsőbb hatalmát fogalmazzuk meg, a tökéletes semmit.”

S: „Az antikozmikus jelzővel, ahogy Gravel is fogalmazott, egy esztétikai-spirituális állásfoglalást kívántunk tenni a mélyebb, metafizikai térben. A szembenállásunk egyfajta szimbóluma a valóság mögötti, transzcendens, antitetikus világnak.”

A dalszövegek kapcsán muszáj feltennem a Galaxis útikalauz legfőbb kérdését: mi a ti válaszotok az életre, a világmindenségre, meg mindenre?

Gravel: „Én hiszek az egyéni spirituális fejlődésben, a szembenálló oldalak összehasonlításában, ami által megértőbbek, bölcsebbek lehetünk és megtanuljuk tisztelni a körülöttünk lévő világot, életek sorát leélve. Legnagyobb hatást a Hórusz-szem misztériumiskola tette rám.”

S: „A válaszom nem más, mint a semmi, az üresség, amely mindent megelőz és mindent átölel. Az élet, a világmindenség, minden, amit érzékelünk, csupán illúzió. Hiszem, hogy ennek létezése csupán átmeneti, valójában a semmi az, ami igazán valós. Ez az a csend, amelyet a zajok rejtenek, ez az a sötétség, amely a fény árnyékában bújik, és az, ami végül megszabadít és feloldoz. Az élet kérdéseire válasz az üresség csendjében van csak, ahol majd végül minden feloldódik.”

Mit jelent a Neptunian egyik dalának a címe: Samvega – Nekkhamma? És hogy jött ebbe a magyar szövegrészlet?

S: „A Samvega és Nekkhamma fogalmai a buddhista gyakorlatból erednek, és mélyen összekapcsolódnak mind közvetlen, mind szimbolikus értelemben. A Therac–25 katasztrófa egy tragikus esemény volt a ’80-as években, ahol egy sugárterápiás eszköz belső hibái végzetes következményekkel jártak. Az ilyen tragédiák során megjelenő lelki folyamatok a Samvega (spirituális ébredés) és Nekkhamma (lemondás) fogalmaihoz hasonlíthatók, erről az analógiáról írtam. Amikor valaki átéli a Samvega érzését, és ráébred, hogy a szenvedés és múlandóság elkerülhetetlen a világi dolgokhoz való ragaszkodás miatt, megjelenik benne a vágy a világi dolgoktól való elszakadás és a spirituális mélység felé fordulás iránt. Csakúgy, mint a legutolsó órában.”

Gravel: „A dal végén hallható, magyar szöveg megjelenése már-már hagyományosnak mondható a Svoid-anyagokon. Ennek a rövid versnek a címe Rejtekút, ez S egy igen régi írása. Már egészen a lemezkészítés végén jártunk, amikor úgy ítéltük meg, hogy a zaklatottabb dal után, átkötésként ezt szólaltatjuk meg, Az életen-halálon túli viszontagságok után egy nyugvópont született oda. Bár rengeteg idő telt el a megírásuk között, de úgy alakult, hogy végül összetartoznak.”

Korábban olyanokkal voltak közös koncertjeitek, mint a Mayhem, az Enslaved vagy a Year Of The Goat. Ezekre hogy emlékeztek vissza?

Gravel: „Főként a Svoid első, meglehetősen tiszta black metal korszakában volt szerencsénk ilyen ikonikus előadókkal osztozni a színpadon. Az Enslaved régi közös kedvencünk, hatalmas megtiszteltetés volt. A Mayhem előtt néhány külföldi dátumon kaptunk lehetőséget bemutatkozni, felejthetetlen élmény marad, minden kompromisszummal, nehézséggel együtt. Ezek által a koncertek által úgy éreztük, a Svoid több mint a személyes küldetésünk gyümölcse, messzebbre érhet. A rengeteg, ezzel eltöltött idő segített rávilágítani arra is, hogy a black metalt nem kizárólag annak tradicionális ágában szeretnénk művelni. Kicsit beteltünk vele, és még ha a göröngyösebb utat is választottuk utána a műfaji felfedezőútjainkkal, nem bántuk meg. A műfaj hatásként, örökségként él bennünk.”

.
Volt egy koncertetek az A38 Hajón, közönség nélkül, ellenben kamerák előtt. Az milyen volt?

Gravel: „Így van, lehetőséget kaptunk bemutatkozni az ’A38 Hajó színpadán’ interjú- és koncertfilm-sorozatban. Túl voltunk a lemezbemutatónkon, és egy összeszokott szettet sikerült játszanunk. Sosem gondoltuk volna, hogy a Svoid egy ilyen helyszínen örökítheti meg tizenöt évének munkásságát. Valahol a stúdiózás és a koncert között foglal bennem helyet egy ilyen, aktív közönség nélküli koncert: a stúdiófelvételek precizitásával játszani, koncertszerűen, embert próbáló feladat. Habár a Svoid elsősorban egy belső rituálé, mindig feltölt az átszellemült közönség jelenléte. Annyit hozzátennék, hogy néhányan ott voltak velünk a kamerákon túl a teremben, akik a közeli társaságunkhoz tartoznak, tulajdonképpen nekik játszottunk, nekem velük lett egész.”

S: „Óriási élmény volt a maga különlegességében. Délelőtti időpont, átgondoltan megkomponált menetrenddel, profi stábbal és minden velejárójával. Nem kellett levetnünk a Svoid természetét, minden kellékünk, külsőségünk velünk volt, és olyan előadásunk lehetett, ami ránk nem jellemző módon steril körülmények között történhetett meg.”

És mik a következő lépések?

Gravel: „Készülünk a 2023-as év végén rögzített, Storming… lemez újrajátszós koncertünk felvételének megjelentetésével. Meglepetésünkre, sokaknak máig hivatkozási alap az a lemez, mint definitív Svoid-anyag, emiatt úgy gondoltuk, érdemes megörökítenünk ebben a formában is.”

S: „Az előttünk álló konkrét megjelenések mellett még túl korai lenne bármit is mondanom új dalokról vagy friss anyagról. Amikor egy album megjelenik, hagyjuk, hogy a maga útján hasson ránk, és ez az oda-vissza hatás elkerülhetetlen. Mostanra elég tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy felismerjük, szükségünk van ezekre az impulzusokra. Egy dolog biztoS: a Svoid lényegét meghatározó elemek talán soha nem voltak ilyen erősek, és az idő ezt csak tovább erősítette. Hogy ebből miként formáljuk az eljövendő múltat? Minden csak rendezetlenség kérdése.”

Gravel: „Nekünk elég egy hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés, és máris tele vagyunk tervekkel…”

Számos egyéb zenekarban, formációban vagytok érintettek. Ezekkel mi a helyzet mostanság?

S: „A Svoid mellett tagja vagyok még a Junkiesnak, ahová idén csatlakoztam. Itt ezentúl Gravel dobol, én pedig átvettem tőle a basszusgitárosi posztot, ezt a felállást néhány hete jelentettük be. A Gravel Shores élő felállásában is játszom, emellett pedig az SN 1987A nevű synthwave-projektemet is megemlíteném, amelyben az elektronikus hangzatok keverednek a black metal hatásaival. Utóbbinál a régóta húzódó debütanyag rögzítése lesz a következő nagy teendő.”

Gravel: „A Junkiesban 2019-től játszom. Idáig basszusgitáros poszton, idén nyár végétől pedig dobosként – így, hogy S csatlakozott hozzánk. A ’80-as évek iránti rajongásom pedig a Voltak nevet viselő posztpunk trióban élem meg, amelynek harmadik lemezére gyűlnek az ötletek. Szólóprojektem a Gravel Shores, afféle elektropop stílust képvisel, és épp egy új dallal készülök, ezúttal magyar nyelven.” 

(Az interjú eredetileg az októberi különszámunkban jelent meg.)