A Sumerlands 2013-ban alakult, s ugyan eredetileg nem voltak komolyak a célkitűzések, már a 2016-os debütalbum jelezte, hogy többről van szó puszta hobbizenekarnál. A heavy metalt sajátos ízekkel, hangulatokkal felruházva adta elő az öttagú társaság, s ezt a világot terjesztették ki több irányban is a szeptemberben megjelent Dreamkiller című második albumon. Milán Péter kérdéseire Arthur Rizk gitáros/dalszerző válaszolt.
Kérlek, először beszélj a Sumerlands kezdeteiről. Zenekarnév, korai évek, bármi, ami érdekes lehet…
„Valójában a zenekarnév csak azután merült fel bennünk, miután felvettük a háromszámos EP-t. Amikor megalakultunk, egyáltalán nem volt szó arról, hogy ebből rendes zenekar lesz, csak annyit terveztünk, hogy szórakozásból kiadunk egy háromszámos kazetta-EP-t. A Sumerlands úgy jött létre, hogy Phil Swanson (az előző énekesünk) meghívott engem és Jason Tarpey-t (Eternal Champion) az Hour Of 13 nevű zenekara koncertjeire. Mi nem is merészkedtünk olyan messzire, hogy élőben játsszunk az Hour Of 13 feloszlása előtt. De ezt követően Phil megkérdezte, hogy megírnánk-e együtt néhány számot. Készített néhány nyers demót, amelyeken minden hangszeren én játszom, és amikor elhatároztuk, hogy felhasználjuk ezeket a dalokat, felkértem Justint, hogy dobolja fel őket, legyen rendes játék a felvételen. Amikor kész volt a demó, felvettük a Sumerlands nevet, aminek rengeteg jelentése van, valamennyi kapcsolódik ahhoz az állapothoz, aminek a lényege: megrekedni élet és halál között.”
2016-ban jelent meg a zenekar nevét viselő debütalbum. Beszélj erről a lemezről: az anyagról, a produkcióról, a fogadtatásáról, az érzéseidről, gondolataidról hat év elteltével…
„Természetesen szeretem az első LP-t, különleges volt a tekintetben, hogy mivé kezdett formálódni a heavy metal, ami inkább az atmoszférára, a hangulatra, mintsem a technikai villogásokra koncentrált. A zene a bensőre, az önreflexióra fókuszált, az életre reflektált, nem a sör, a partik, a bőr, az acél és a szex volt a téma. Szeretjük ezeket a témákat ((-:), de nem illenek a zenéhez. A fogadtatás (underground szinten) nagyon jó volt, fantasztikusak voltak a visszajelzések. Ami a produkciót illeti, ez az én terepem, én produceltem, kevertem, maszterizáltam a lemezt. Jó volt kísérletezni a mikrofonokkal, erősítőkkel, a sok ismeretlen hangzással. Nyolc gitársávot fektettem le, hogy olyan vaskos körfűrész-gitárokat nyerjek, mint Randy Rhoads-é volt. Ha visszatekintek a lemezre, nagyon elégedett vagyok az album mögötti vízió erényeivel, és most is ugyanazokat a döntéseket hoznám!”
Dreamkiller címmel szeptemberben jelent meg a második album. Miért telt el hat év a folytatás elkészítésére?
„Ez egy hosszú történet, de lerövidítem, mert az oka felettébb egyszerű. A lemezt sok rendkívül szívszorító és örömteli esemény közepette írtuk és vettük fel. A zenekar valamennyi tagjának vannak elfoglaltságai, nem vagyunk teljes erővel működő csapat. A pandémiának és az énekesünk távozásának (amiről fogunk beszélni) is megvoltak a következményei. A vinyl-verzió produkciós munkálatai is lassították a folyamatot, ezzel is foglalkoznunk kellett. Ugyanakkor a legfőbb ok az volt, hogy semmit nem adok ki a kezeim közül, ami ne képviselne minőséget, és ha szükséges, rááldozom az időt a munkára.”
A Sumerlands zenéje már a debütalbumon rendelkezett a heavy metal egy melankolikus jellegű megközelítésével, ami a Dreamkiller anyagán tovább szélesedett. Hogy zajlik a dalszerzés?
„Túlnyomórészt demókat készítek, amiket átadok a többieknek. Ők hozzáadják a maguk egyedi dolgait a felvételhez, az énekes pedig megírja a szövegeket. Az első lemeznél még minimalistább volt a hozzáállásunk, de úgy döntöttem, hogy az új albumhoz hozzáteszek egy kis extra mélységet, mivel fejlődni akartunk, még jobban élvezni a zenélést! Producerként nagyon szeretem extra dimenzióval felruházni a zenét; komplexebb riffek, hangulatok hozzáadásával.”
Brendan Radigan személyében új énekes hallható a Dreamkilleren, aki sok más zenekarban is aktív. Miért került ki a zenekarból Phil Swanson, az előző frontember és hogy került hozzátok Brendan?
„Phil azért lépett ki 2019-ben, mert nem akart túl sok időt áldozni a zenekari tagságra. Többé már nem érdekelte a dolog, de támogattuk a döntését, mivel felnézünk rá. Legendás énekes, legendás személyiség! Brendan akkor került képbe, amikor a nyolcból hat dal már megvolt demó formában; csak zenével rendelkeztünk, szövegekkel nem (kivéve a Heavens Above címét). Én Brendant akartam, mivel már tizenöt éve ismertük, én mind személyként, mind énekesként a rajongója vagyok. Bármikor láttam élőben a Magic Circle nevű zenekarát, mindig csodálkoztam, hogy honnan jön ez a fantasztikus hang. Ez volt a legkönnyebb döntés, amit Phil is megerősített (ez volt a bónusz).”
A Dreamkiller igényel néhány meghallgatást, amíg megfelelő képet alkothatunk róla, mindenesetre található a lemezen pár igencsak fogós tétel, mint pl. a Heavens Above…
„Én mindig úgy festettem le a Dreamkillert, mint ami az albumformátumot jeleníti meg, ahol minden egyes dal hozzáad valamit a lemezhez mint egészhez. A Dreamkiller elég rövid ahhoz, hogy az albumot teljes kompozíciónak tekintsük, és elég hosszú, hogy egy LP teljességét adja. A Heavens Above volt az első dal, amit az LP-hez írtam, aztán elkészültem egy olyan számmal, ami ellensúlyozza a lassú tempót, ez a Dreamkiller. Majd írtam még egy lassú darabot, ez a Night Ride, amelyet a Death To Mercy gyorsabb tétele ellenpontoz. Állandóan szem előtt tartottam az egyensúlyt, hogy az ízlésemnek megfelelően áramoljon az energia.”
Sokan mondják, hogy a ’80-as évek volt a heavy metal aranykora, az a korszak, amelyből a Sumerlands is meríti az inspirációt. Mit gondolsz a ’80-as évek metaljáról? Mitől olyan vonzóak az akkori zenekarok?
„Úgy vélem, a ’80-as évek valóban a heavy metal reneszánszát jelentette, de a ’90-es évek is nagyszerű volt. Ugyanakkor őszintén mondom, hogy az új Sumerlands EP-t a ’70-es évek anyagai ihlették, e korszak diszkó/heavy metal/szinti-elektronikus/arénarock-bandák kombinációja az, ami erőteljes hatást gyakorolt rám. De a kérdésre válaszolva, a ’80-as évek elképesztő volt a heavy metal számára, mivel óriási mennyiségű ötlet áramlott a dalszerzésbe és a produkciókba. Minden nagy hevülettel égett, mindenki a leggyorsabb akart lenni, és véleményem szerint nem más lehetett a motiváció, minthogy kiterjesszék azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket a ’70-es évek nagy heavy metal istenei, a Black Sabbath és a Judas Priest bemutatott számunkra.”
Létezik egy erős kortárs heavy metal színtér olyan zenekarokkal, mint a Sumerlands, az Eternal Champion, a Megaton Sword, és így tovább, amelyek a ’80-as évek zenekarainak a munkásságából merítenek, de a maguk művét kovácsolják. Mi a véleményed erről a mozgalomról, mennyire fontos a Sumerlands számára, hogy „továbbvigye a fáklyát”?
„Nem gondolok sokat a fáklya továbbvitelére, mivel én a magunk szigetén szeretek tartózkodni, hogy a saját fáklyáinkkal világítsuk meg az utunkat. Mindenki, aki a hagyományos heavy metalban valami jófélét alkot, az a saját fáklyáját hordozza! Tisztelettel viseltetek az előttünk járt zenekarok előtt, de a heavy metalon kívül más zseniális dalszerzőktől is szeretünk meríteni. Remélem, a jövőben a Sumerlands még kreatívabb lesz, még több elemet iktatunk be a dalainkba, s közben a metal szellemiségét is őrizzük. Nagyon szeretem az olyan zenekarokat, mint a Warlord, a Cirith Ungol, a Jag Panzer, a Crimson Glory, a Manilla Road, a Manowar és így tovább. Mint ahogy említettem, e csapatok hangulata hatást gyakorolt rám, de a dalszerzést illetően nemcsak a heavy metal felé akarok orientálódni.”
Ez a kérdés bizonyos mértékig utal az előzőre. Gyakran hallani olyan kijelentéseket, hogy „már mindent megírtak”, „nincs már új a Nap alatt”. Mit gondolsz erről egy olyan stílus részvevőjeként, heavy metal, amely már évtizedek óta létezik?
„Ezeket a kijelentéseket sokféle zenei irányzat kapcsán használják, de többnyire ostobaság az, hogy nincs új a Nap alatt. A baj az, hogy 2022-ben senki nem szánja rá az időt, hogy új zenét fogadjon be! Ehhez elég átfutni a kedvenc lemezek listáját. Sok ember próbál ki új dolgokat, de ezeket nem nagyon hallják meg. Ha egy dalszerző azzal a felkiáltással hoz létre egy zenekart, hogy „úgy akarok szólni, mint a Judas Priest vagy az Iron Maiden”, akkor ennek az lesz a sorsa, hogy az eredmény kétségtelenül ugyanolyan is lesz. Én azt gondolom, mindig van tér az új dolgokra. A zenében a reneszánsz és klasszikus korszakokat 400 év választotta el egymástól, és az átlag fülek számára ezek egészen hasonlóan szólnak. Ugyanakkor a különbségek alapvetőek!”
Érdekes a Dreamkiller borítója az égő autóval a sivatagban. Mit fejez ki a kép, miről szólnak a szövegek?
„A lemez minden dala más témákkal foglalkozik, de az átfogó tematika az élet kegyetlen tréfáinak a jelenléte mindenütt. A borító és az albumcím azt az ideát testesíti meg, ami egy katasztrófa, vagyis az élet maga. Azt hiszed, hogy tettél egy lépést előre, de ha megfordulsz, látod, hogy valahogyan mégis inkább két lépést hátramentél. Egy felturbózott, felrobbant sportautó egy legendás estét követően, s te ott vagy a sivatag közepén a semmivel – ez képet ad az elképzelésünkről. Nyomasztóan hangozhat, de számunkra ez sokszor inkább vicces; ez a mi amerikai jellegű sötét humorunk. Együtt találtuk ki ezt a koncepciót, számos fázison ment keresztül, amelyeket összességében a mi Brendan Radiganunk állított össze.”
A Sumerlands tagjai nagyon sok egyéb zenekarban is aktívak. Hogy tudjátok beosztani az időt ennyi csapat között?
„Valamennyien törekszünk arra, hogy aktívak legyünk, mivel zenefüggők vagyunk. Tény, hogy sok zenekarban játszom, azonban az időm legjavát a produceri teendőim töltik ki. A limitált időnket megosztjuk a zenekaraink között. Az Eternal Champion nem koncertezik sokat, ahogyan a többi zenekarunk sem, de ha mindezt összegezzük, mindig csinálunk valamit. Néha az is sok munkát igényel, hogy egyazon napra valamennyien össze tudjunk jönni, de ez rendjén van számunkra, mivel azért játszunk zenekarokban, hogy maradandó lemezeket készítsünk, a rajongók zömének pedig nincs ellenére, hogy csak speciális alkalmakkor lépünk fel.”