Süli András nem csupán a debreceni, de az országos könnyűzenei élet egyik legaktívabb háttérembere is. Rendezvényszervező, menedzser, tehetségkutató, aki éjjel és nappal, a hét minden napján azért küzd, hogy minőségi élményeket adjon a közönségnek. Hosszú ideje ő a Campus fesztivál programigazgatója. A rendezvény a hazai fesztiválszíntér egyik legjelentősebb eseménye, ahol mindenki találhat magának zenei csemegéket. Andrással az előkészületekről és sok egyéb érdekes témáról is beszélgettünk.
Szöveg: Cselőtei László – Fotó: Komróczki Dia, Bátori Gábor Jim – ‘sinco’, Chripkó Lili
–
A szombat délutáni online interjút jó előre egyeztettük. Mégis, amikor András felbukkant a kamera másik oldalán, még egy kis türelmet kért. Fél órával később meg is tudtam, miért?
„Bent vagyok az irodában és éppen akkor még egyeztetésben voltam az egyik kollégámmal. A fesztivál számait futottuk át, így röviddel a megnyitás előtt.”
Mostanában nem igazán kedvező a környezet a hazai fesztiválok számára. Nálatok milyenek a számok?
„Hát, nézd, nem elkeserítőek! (nevetünk) Vállalhatóak. Bizonyára nem ez lesz minden idők anyagilag legsikeresebb évada, de, figyelembe véve a gazdasági környezetet, a más, akár külföldi fesztiválokról érkező kedvezőtlen híreket, azt mondhatom, nekünk egyáltalán nincs okunk panaszra.”
Ez azt jelenti, hogy már most látod, anyagilag megáll majd a lábán az esemény?
„Ha csak nem esik négy napon át az eső vagy nem jön el senki, aki elővételben jegyet vett, akkor igen, rendben leszünk. Nekünk egyébként is kicsit más a hátterünk, mint a fesztiválok többségének. Nálunk egy egyetemi alapítvány és egy egyesület a tulajdonos, ami nagyfokú stabilitást jelent. Valamint a 2022-es egy erős év volt, de tavaly és tavalyelőtt is sikerült céltartalékot képezni.”
Régóta te vagy a fesztivál programigazgatója. Viszont azt olvastam, hogy jogászként és szociológusként diplomáztál. Hogy kerül valaki a magyar underground könnyűzenébe ilyen végzettséggel?
„A zene számomra mindig is szerelem volt. Még kb. csak 15 éves voltam, amikor a suliban megszerveztem az első olyan eseményt, amelyen közönség és jegybevétel is szerepet játszott. Ez a tevékenységem még a gimis időkben rendszeressé vált. Az iskola pincéjében egy tornaterembe szerveztünk koncerteket. De csináltunk mellette filmklubot is, tehát már itt megjelent az az összeművészeti jelleg, amit én azóta is fontosnak tartok. Az egyetemi évek alatt pedig már kifejezetten sok buli jött létre a kezem alatt. Legszívesebben már akkor is ezt csináltam volna főállásban, de akkor még nem láttam át, hogyan lehetne ebből megélni. Ezért még kb. négy-öt évig jogászként tevékenykedtem.”
Elsősorban koncertszervezőnek vagy menedzsernek tartod magad?
„Szeretek komplexebb rendszerekben gondolkodni, ezért sok mindent csinálok párhuzamosan. Így, talán az a legjobb kifejezés, hogy zenei stratégának tartom magam, aki hosszabb távon tervez és rendszert épít. Ráadásul nem csupán a könnyűzene érdekel, dolgoztam művészeti központban is. Rendszeresen írok pályázatokat, többek között, nagy EU-s felhívásokra is. Kifejezetten szeretem a kulturális együttműködéseken alapuló projekteket, mint például amilyeneket legutóbb az Európa Kulturális Fővárosa pályázataival kapcsolatban csináltunk. A Campus Fesztiválon is szívesen foglalkozom az úgynevezett “off”, tehát nem zenei projektekkel. Szóval az érdeklődésem jóval túlmutat a populáris zenén, de talán ez az a terület, ami leginkább megtalált.”
Hány projektet viszel általában párhuzamosan?
„A tevékenységeim között messze a Campus a legjelentősebb, a főállásom is itt, a Campus Nonprofit Kft-nél van. Ez teszi ki a munkaidőm mondjuk 80 százalékát, a maradék időben pedig futnak az egyéb ügyek, mint például a különböző helyszíneken megrendezett klubkoncertek és más rendezvények. Dehát, ha csak a Campust nézzük, ott átlagosan 150-200 bookingom van. Ennél persze több előadó lép fel a fesztiválon, de akadnak, akiket csomagban kötök le. Például az elektronikus színtéren jellemző, hogy egy-egy promóternél 8-10 előadóról, DJ-ről is egy szerződésen belül tárgyalok. És ezen felül még legalább 40-50 nem zenei projekt is fut a Campuson, ami hozzám tartozik.”
Mióta vagy a Campus programigazgatója?
„2015 óta ez a titulusom, de már előtte is ezen a területen dolgoztam.”
Ez egy egész éves meló, ugye?
„Igen, folyamatos a munka, sőt, a külföldi előadók tekintetében már a jövő évi eseményen munkálkodunk.”
A Campus hol helyezkedik el a hazai fesztiválpalettán? Benne vagytok a TOP 5-ben?
“Ha azt nézzük, hogy napi bontásban hány ember tartózkodik a rendezvényen, akkor a TOP 3-ba is beleférünk.”
És ha a területet vesszük figyelembe?
„Ott elég szűkösen vagyunk. A helyszínek viszonylag közel vannak egymáshoz, de ez egy adottság, a park ezt engedi meg. Egy komoly bővülési lehetőség van még. Jelenleg nem használjuk a nagyerdei stadiont. Illetve a helyiségeit igen, de a küzdőterét még nem. Ha a körülmények és az égiek is úgy akarják, akkor egyszer még lehet, hogy bemegyünk oda a nagyszínpaddal. Ez önmagában megnövelné a fesztivál kapacitását 10-12 ezer emberrel. De jelenleg ez nem aktuális kérdés.”
Mondtad, hogy sok “off” rendezvény is lesz a helyszínen. Ebből kiindulva minek tartod a Campust: egy zenei fesztiválnak, vagy már sokkal inkább egy összművészeti eseménynek?
„A Campus még mindig elsősorban egy könnyűzenei fesztivál. Huszonegy programhelyszínünk van jelenleg, amiből öt kivételével mindegyik zenei. Ebben az ötben van kis színházi/irodalmi pincénk a Víztorony aljában, van civil falunk, van gyerekzóna és van egy beszélgetős agóránk.”
Mennyire nyomja rá a bélyegét a fesztivál programjára a te zenei ízlésed?
„Amit én csinálok, az egy egyszerre hálás és hálátlan feladat. Nagyon sok olyan produkcióval is foglalkozunk, ami az én komfortzónámon kívül van, de ez egy természetes dolog. Nem titok, hogy én a mainstream előadók világához kevésbé kapcsolódom. Ám ezek nélkül nem is nagyon tudnánk létezni. Viszont fontosnak tartom és tartjuk, hogy ez a rendezvény kicsiből, az undergroundból indult. A jogelődünk, a Vekeri-Tó fesztivál 2001-ben egy színpaddal és egy-két ezres közönséggel startolt. Ezeket a gyökereket mi mindig tiszteltük, sosem akarunk ezeknek hátat fordítani, sőt a kezdeti idők szellemiségét igyekszünk most is őrizni. Pont emiatt tartunk ki amellett, hogy olyan rétegzett zenei kínálatunk legyen, ami a hasonló, a mainstreamre ennyire nyitott fesztiválokon rég nincs jelen. Tehát például nálunk van egy nagyon erős, jelentős rock/metal színpad, ami ma már egyáltalán nem jellemző az ilyen méretű és jellegű rendezvényekre. Van olyan színpadunk is, amelyet kifejezetten a feltörekvő tehetségeknek, az új előadóknak szántunk. Aztán létrehoztunk egy olyan helyszínt is, ami pici, akusztikus, néhány fős kamaraprodukcióknak ad helyet. Van világzenei/jazz/blues tematikus színpadunk, amelyek egyáltalán nem divatosak manapság.”
Ha lesz időd kimenni a “terepre”, tehát az irodai teendők mellett a fesztivál területén jelen lenni, akkor mely zenekarokat tervezed megnézni?
„Hű, ez egy érdekes kérdés! Valóban, igyekszem minél többet kint lenni. Persze mindig jut backoffice munka a fesztivál idejére is, de szerencsére nagyon profi csapatom van és ezért sokat tudok kint lenni a terepen. Kb. olyan vagyok ilyenkor, mint egy ipari kém, minden infót igyekszem összeszedni, minél több tapasztalatot gyűjteni. Ezért ritkán cövekelek le egy színpad és koncert mellett. Általában megnézek két-három dalt, beszélgetek a helyi munkatársakkal, aztán megyek tovább.”
Említetted, hogy a feltörekvő előadók számára is létezik nálatok egy színpad, mert fontosnak tartod a tehetségkutatást. Már régóta résztveszel az NKA Induló előadói alprogramjában, mint az élő meghallgatások zsűrielnöke és most sok, ott felfedezett előadót látok a programban. Miért válogattál ezek közül a fiatal művészek közül?
“Nekem ez az egész úgy áll össze logikailag a fejemben, hogy maga az Induló előadói program is egy jó lakmuszpapír. Amikor megkérdeznek, hogy miként lehet bekerülni a fesztiválra, mindig azt szoktam mondani, hogy megvannak azok a kiugrási pontok, ahol egy friss, induló produkció át tudja lépni az ingerküszöböt. Például, hogy szerepel-e az előadó egy releváns podcast-ben, vagy azok az újságírók írnak-e róluk, akiknek számít a véleménye. Tudom, hogy vannak olyan tehetségkutatók, amelyeknek érdemes figyelni a nyerteseit. És ma már az NKA Induló előadói alprogramjának is olyan presztízse van, amely magával hozza azt a kiemelt státuszt az adott produkciónak, aminek alapján bátran meg lehet hívni őket. Mivel ott vagyok, tudom, hogy mellettem még kik zsűriznek, milyen alapos szakmai szűrőn mennek át ezek az előadók. Azért, hogy holnap is legyen jó magyar könnyűzene, fel kell vállalni a tehetségkutatással járó feladatokat. Ez mindnyájunknak fontos!”
Mára nagyon lecsökkent a rock/metal fesztiválok száma, de rockszínpadok sem igazán vannak már a mainstream rendezvényeken, ahogy mondtad is. Nálatok viszont egy jelentős metal színpad működik majd erős felhozatallal. Ennek a fellépőit ki válogatta össze?
„Úgy szoktuk mondani, hogy van három nagyszínpadunk: az egyes, a kettes és a Debreceni Egyetem színpada. Ezek után jön közvetlenül három presztízsben hasonló, de közepes, tematikus színpad. Ezek közé tartozik, amit az alternatív zenék számára hoztunk létre a Víztorony kertjében. Emellett ott a rock/metal és a rap/hip-hop helyszínünk. Hogy mi miért tartjuk fontosnak a nagy rock/metal színpadot? Ebben mindenképpen szerepet játszik a gyökereink iránti tisztelet, valamint, hogy azt szokták mondani, az országnak ebben a részében erős a rock! Igazából nem tudom, mennyire van ez így tényleg, de mindenesetre jól hangzik! (nevetünk) Valamint fontos, hogy a fesztivál egyik alapítója, az azóta is velünk dolgozó Őri Feri kollégánk egyik fő projektje ez a színpad. Persze, itt is közösen beszéljük meg, hogy egy-egy napnak mi legyen a fókusza, hogyan álljon össze a fellépők listája. Minden évben igyekszünk egy-egy jelentős, külföldi produkciót is elhívni ide, ezért nagyon sajnálatos, hogy a Life Of Agony szinte az utolsó pillanatban lemondta a teljes európai turnét, így ezt a fellépést is. Hiszek abban, hogy ezt a helyszínt még tudjuk majd fejleszteni és eljutunk addig, hogy akár három-négy külföldi produkció is játszhasson.”
Van valamilyen érdekes, szép vagy akár vicces sztori, amit őrzöl a fesztivál történetéből?
„Tizenhét éve csináljuk a Campust. A tizenötödik évforduló alkalmából megjelent egy könyv, ami sok ilyen sztorit tartalmaz. Eredetileg 240 oldalasra terveztük, de végül 360 oldalas lett. Ha egy számomra fontos, szubjektív módon emlékezetes történetet elmesélhetek, akkor a 2022-ben, a nagyszínpadunkon fellépő, norvég énekesnő, Auróra esetét idézném fel. Az ő személyisége és zenéje sok szempontból nagyon közel áll hozzám. Már akkor is azt gondoltuk, valahogy nem a hagyományos módon kéne ráereszteni a sajtót, hanem valami különleges esemény keretében. Ezért elintéztük, hogy itt a Nagyerdőben, jelképesen örökbe tudjon fogadni egy hatalmas és szép, százötven éves tölgyfát. Erre ő is nagyon nyitott volt, így az történt, hogy készítettünk egy madáretetőt, amelyen az ő neve és aláírása szerepelt. Ezt ő sajátkezűleg helyezte el. Ez a madáretető azóta is ott van a fán, emlékeztetve mindannyiunkat erre a varázslatos hangulatú eseményre.”
Tartjátok a kapcsolatot?
„Aurora épp most adott a Budapest Parkban egy majdnem teltházas koncertet és akkor találkoztam vele a backstage-ben. Még emlékezett rám és kérdezte, hogy megvan-e még a fája? Mondtam neki, hogy igen, még a madáretető is megmaradt.”
15 dolog, amit látnod kell, mielőtt hazamész a Campusról
Szöveg: Süli András
// 1. BÁL – H2O Kultpince, szerda 22:00
Rögtön egy nem zenei, vagy legalábbis csak félig zenei programmal indítok, de erre tényleg azt tudom mondani, hogy ilyet még nem láttunk, én legalábbis biztosan nem. A BÁL című előadásban, mely eredetileg a Trafó Kortárs Művészetek Házába készült, két kortárstáncos, egy elektronikus zenész és egy mulatós zenész együtt veszi górcső alá korunk egyik legellentmondásosabb műfaját: a mulatóst.
// 2. Új-régi hullámos rapperek – Leginkább a Beat Stage-en, szerdától bármikor
Nagyon úgy tűnik, hogy az újhullámos trap diadalútja néhány évig tartott csupán, az onnan érkező előadók egyre inkább a popzenei formák felé fordulnak (lásd: Filo), miközben a rapben egyre több a visszakacsintás az old school felé, és rengeteg az új tehetség. Cibi, Balkan VIP, Gently da Spittah, Vini, WXLFless, Lekvárherceg – csak néhány friss név, aki idén színpadra lép nálunk és érdemes rájuk figyelni. És persze Pogány Indulót, akinek a beatjei abszolút a hiphop hőskorát idézik, senkinek nem kell már bemutatni.
// 3. Amilost – CATL Lighthouse Stage, csütörtök 20:30
Egyik kiváló promoterünktől kaptam januárban egy üzenetet Hollandiából, a Eurosonic Fesztiválról, hogy éppen színpadon az új Aurora, egy érzékeny, melankolikus, elvarázsolt északi hangzásokkal operáló norvég lány. A duó másik fele skót, a hangulat pedig ennek megfelelően néhol felföldi indie-folkos, néhol inkább elektronikus, de mindenképp hozza a skandináv erdők hangulatát. Tombolni kevéssé alkalmas, de egy kis magunkba nézős elszállásra mindenképp ajánlom.
// 4. Ganxsta Zolee és a Kartel original – 30 – Metal-Sheet Nagyszínpad, csütörtök 18:15
Szerintem a mi generációnkból hazudik, akinek nem égett bele annak idején a fülébe a Keleti oldal – nyugati oldal, a Ki a fasza gyerek vagy A szerb határ felé. Sosem jutna eszembe otthon hallgatni, de így, hogy az eredeti felállásból szinte mindenki (O.J. Sámson és Lory B. is) ott lesz, muszáj belenézni. Azt nem tudom, hogy Dopeman jön-e, azt hiszem, nem jön, de ő egyébként is furcsa dolgokat beszél egy ideje. Viszont, ha már jubileumoknál tartunk, az Irie Maffia 20 éves jubileumi koncertje szintén figyelemre érdemes, ez is csütörtökön lesz.
// 5. Lautitia Kórusflashmob – H2O Kultpince, csütörtök 19:30
Hogy kerül egy kórus a fesztiválra? Az a hatalmas szerencsém, hogy belülről is jól ismerem ezt a csapatot, lassan 3 éve hogy ott énekelek és tudom, hogy simán fesztivál-kompatibilis az a hangulat, ami a Lautitia egy pillanat alatt meg tud teremteni – akkor is, ha épp a Szent Péter Bazilikában énekelünk, meg akkor is, ha a “turnébuszon” nyomunk egy kameruni törzsi ihletésű darabot. Hogy itt mi fog történni, hogyan mozgatja meg a kórus a közönséget, azt még magam sem tudom, de ha minden jól alakul, ott leszek.
// 6. Nóvé Soma és ifj. Csoóri Sándor – Egyetem Tér – Unipass Színpad, csütörtök, 23:00
Tavaly novemberben Veszprémben a Campusos kollégákkal ültünk a Papírkutya nevű szuper helyen és többen is leesett állal hallgattuk ezt a produkciót. Nóvé Somáról persze jól tudni, hogy már egy jó ideje, a Middlemist Red megszűnése óta pedig hatványozottan a magyar népzene felé fordult az érdeklődése (lásd: Mordái), de egészen lenyűgöző élőben találkozni azzal, hogy két ember mekkora energiát tud vinni a színpadra ezekkel az ősi, mégis nagyon mai dallamokkal.
// 7. The Dandy Warhols – CATL Lighthouse Stage (Víztoronykert), péntek 20:30
Vannak azok a sztorik, amikor egy dal úgymond “megcsinál” egy zenekart egy életre. Bár a Bohemian Like You is ilyen, azért a Dandy Warhols sztorija ennél jóval többet tartogat. Van például a Dig című 2004-es dokumentumfilm, ami az ők és egy másik, kultikus, ám sokkal kevésbé sikeres zenekar (The Brian Jonestown Massacre) közti kapcsolatot és rivalizálást dolgozza fel. Mindenesetre először jönnek Magyarországra 30+ éves történetük alatt, és pont Debrecenbe, ami szerintem baromi menő dolog.
// 8. Leukémia – MBH Bank Rock Aréna, péntek, 19:45
Igen, még egy “öreg” zenekar, de szerintem sokan összetennék a két kezüket, ha ennyi energiát tudnának vinni a színpadra. Óvatosan kell bánni a nagy szavakkal, de a Leukémia tényleg a magyar hardcore színtér legendája, és ezt a titulust tulajdonképpen már a kilencvenes évekre kiérdemelték. Kár, hogy végül nem a Life of Agonyval osztoznak egy színpadon, de erről viszont nem mi tehetünk.
// 9. Girl Power – Különböző színpadokon, pénteken (is)
Annyi mindenkit szerettem volna kiemelni, hogy végül arra jutottam: felhívom csomagban a figyelmet, hogy idén is rengeteg olyan újgenerációs női előadó jön a fesztiválra, akik egytől egyig nagyon-nagyon jók és úgy jött ki a lépés, hogy a legtöbben pénteken lesznek. Cserihannával, aki mostanra már annyira felkúszott az ismertségbe, hogy rendesen megosztó lett, szóval vele egyébként is elfogult vagyok mert egy szuperjó bábszínházi rendezését és egy másik, az ő zenéjével futó bábelőadást is imádtam idén, csakúgy mint az önironikus szövegeit. Lenkke_ pedig többek között a remixem miatt áll közel hozzám. De pénteken további szupercsajok is lesznek: Villő, Dominiqa Savah, Temesi Blanka, L.A. Suzi, de a helyi tehetségek (HintaLow Dorka, Dykema Zsófi) is figyelmet érdemelnek.
// 10. Nils Hoffmann – Pepsi Music Hall, péntek, 23:30
Ahogy a korábbi évtizedekben a downtempo zenében, úgy mostanság a melodic/deep house világában lett nagyhatalom a német-svájci-osztrák tengely. Ezt a vonalat következetesen szeretjük hozni a Campus Fesztiválra, néhány éve Christian Löffler emlékezetes fellépésével kezdtük, idén pedig a klasszikus zenei gyökerekkel rendelkező, szintén német Nils Hoffmann lett a befutó, akit egyaránt inspirált Trentemøller és Paul Kalkbrenner világa.
// 11. Maron – Forest Underground, péntek 1:30
Mutass menőbb dolgot (ha már girl power), mint egy huszonéves női dj, aki megrögzötten vinyl lemezekről játszik, ugyanúgy feltalálja magát egy nappali Santsat bulin, mint egy hajnalba csúszó idősávban valamelyik elektronikus fesztiválon, a lemeztáskájában pedig “a rotyogó acid éppúgy helyet foglal, mint a tört ritmusok, a könnyed house vagy a napfényzongorás disco” (idézet a honlapunk ajánlójából). Maron a Sav-Bázis partysorozat 30. évfordulós bulijának lesz az egyik fellépője, olyanokkal együtt mint Route8, Crimson illetve az alapító Zsupi (Tshabeeval). Ha nincs annak idején a Sav-Bázis, akkor valószínűleg nekem sem alakult volna ki soha ilyen szoros kapcsolatom az underground elektronikus zenével.
// 12. Szűcs Krisztián / Krézi Srác 25. – CATL Lighthouse Stage, szombat 20:30
Van egy sztori, amit talán a kelleténél is gyakrabban elmesélek: életem első olyan koncertje, amit én szerveztem és ahol országosan ismert zenekar lépett fel, egy Heaven Street Seven volt 2000-ben, a közgáz-jogász gólyatáborban. Ez pont a ‘Hol van az a krézi srác’ megjelenése után nem sokkal történt (igen, basszus, 25 éve), ekkor futott be a zenekar és a gólyatáborban is már elég sokan ismerték a slágert. Bár a HS7 már nem aktív, Szűcs Krisztián életműkoncertjével kapunk egy esélyt a nosztalgiázásra.
// 13. NANANA – Made In Debrecen X Hangfoglaló Színpad, szombat 22:00
A Hangfoglaló Program mentorrendszerében évről évre egészen kiviteles élményeket éltem át, olyan előadókhoz kerülhettem közel, mint Saya Noé, Deva, I am Soyuz, LAIHO vagy épp Lenkke_. Zenekarok ritkábban jutottak (Árnyéknyúl, Synema), ezért is örültem, hogy most újra egy jórészt debreceni és környékbeli gyökerekkel rendelkező zenekar mentora lehetek, akik ráadásul baromi izgalmasak és inspirálók. Miután a zenéjüket közösen átkereszteltük dark indie-re, nemrég életük legnagyobb koncertjét adták a Fontaines DC vendégeként, de tudom, hogy az origo számukra mindig a debreceni fellépés.
// 14. Óperentzia – Kocsi.hu Színpad, szombat 0:25
Az egykori gasztroszínpad folkos-jazzes-hagyományos zenei kínálata szerintem minden évben tartogat izmos élményeket számunkra, idén is kiemelhettem volna a Zubolyt, a tavaly már a közönséget őrületbe kergető Kale Lulugyit vagy épp a bécsi Deladapot, akik – ha jól emlékszem – valamikor a Vekeri-tónál is léptek már fel nálunk. A fesztivál i-jére a pontot nálam mégis legtöbbször az utolsó esti Óperentzia koncert teszi fel, az addig hiányzó havi pszichedélia-adagot pótolva.
// 15. Art Placc – Minden nap 16:00-4:00
A fesztivál “keleti oldala” mindig az egyik kedvenc helyem és mindig próbálunk rajta alakítgatni. Idén például az elágazásba költözik és kibővül a Játszóház Projekt, ahol már messze nem csak társasjátékok lesznek. A művészeti kísérletezés fő helyszíne pedig idén is az Art Placc, ahol délután a Manír csapat kreatív programjai nyitnak, éjjel a MODEM által válogatott videoművészeti alkotások zárnak – a kettő között pedig kortárstánc, performansz és más művészeti szösszenetek feszegetik a fesztivál programkínálatának határait.
