A kis Görögországban meglepően virulens underground old school metalos színtér alakult ki az utóbbi években. Néhány csapat az epikus-heroikus vonalat műveli ügyesen (pl. Sacred Outcry), mások inkább a US power irányba húznak (Pl. Saboter – remek név!), és vannak olyanok, akik a karcosabb speed/thrash hatások beemelésétől sem ódzkodnak (pl. Sacral Rage). Nyakamat rá, hogy e pezsgő szcéna kialakulásában kulcsszerepe van annak az évenkénti, Athénben megrendezett Up The Hammers fesztiválnak, melynek fő szervezője, a „szintén zenész” Manolis Karazeris korábban a Keep It True! stábját is erősítette.

E színtér szereplője a Szalonikiben alakult Stygian Oath, akiknek egy 2018-as EP-t követően nemrégiben jött ki debütáló nagylemezük. A minialbumot nem hallottam, azonban a Midnight Flames kétségkívül korrekt, ha nem is falrengető muzsikát rejt 47 percben. Az öt farmermellényes-felvarrós arc egyértelműen a US metal vonal mellett kötelezte el magát, legfőbb igazodási pont talán a Tim Aymar-féle Pharaoh és az Onward lehet a zenei irányt illetően. Illetve helyenként a korai Maiden hatása is tetten érhető, már csak azért is, mert a frontember Akis Daflis orgánumából nem kevés fiatal Dickinson hallható ki. Dallamformálásáról meg nekem a szép emlékű német Destillery, majd a Goblins Blade énekese, Florian Reimann ugrik be.

A többnyire középtempós dalok masszív, nem túlbonyolított, de azért kellően lüktető alapokra épülnek, az pedig külön tetszik, ahogy a gitárosok a kötelező szólókon túlmenően is jócskán diszítik klassz harmóniamenetekkel, apró kis fillekkel a dalokat. Az album igazi erősségét éppen a gitármunka adja, amin pedig még dolgozni kéne, az a markánsabb énektémák kidolgozása. Akis remek hangi adottságokkal rendelkezik, és vannak is jó megoldásai, azonban több helyütt szimplán csak megy a gitárok után a dallamaival. Ezzel együtt a lemezt érdemes megfülelni, leginkább az olyan nóták miatt, mint a Raging Skies/Finger On The Trigger nyitás, vagy később a tempós Under The Gun.