A Spectral Voice mint a death metal doommal terhelt verziója született meg 2012-ben, s egy sor demót követően 2017-ben jelent meg a nagyon erős felütés, az Eroded Corridors Of Unbeing debütalbum. Ez év elején megjelenhetett a folytatás, a Sparagmos. Nem túlzás azt állítani, hogy számos lépcsőfokot lépett át a kvartett ezzel az egyszerre irdatlan súlyú és kísérleti jellegű albummal. Eli Wendler dobos/énekes ennek hátterét világította meg. Az aktuális lapszámunkban megjelenten túl a beszélgetés során további kérdések és válaszok is elhangzottak, amelyeket alább olvashatsz.
Ha visszatekintesz az időben, miként tudod felidézni a Spectral Voice korai időszakát? Milyen zenekart akartatok megalakítani?
„A cél egy komor, rendkívül súlyos death/doom-formáció létrehozatala volt, olyan zenekarok nyomdokain, amelyek összekötöttek bennünket Paullal – Eternal Darkness, Rippikoulu, Thergothon, Rottrevore, Disembowelment stb. Ez idő tájt Amerikában, de főleg Denverben, nem nagyon létezett jó death metal, míg Európában egy új színtér vált ki e régi hangzásból (Detest Records, Me Saco Un Ojo, a Killtown Deathfest és az egész koppenhágai kör). A 2010-es évek eleje nagyon izgalmasan telt: felvételek cserélgetése, underground fesztiválok, ezenkívül olyan új zenekarok felbukkanása, mint a Grave Upheaval, új területek felé vitte el a műfajt. Minket nagyon isnpiráltak ezek a fejlemények, és mivel lebilincselőnek tartottuk, mi is a részesei akartunk lenni.”
A lemezborító rendkívül különös és hátborzongató – kivételes munka. Mit érdemes tudni a koncepcióról és a művészről?
„Manifester készítette a borítót, mint mindig. Miután visszajöttünk a stúdióból, Manifester leült az anyaggal, és úgy döntött, hogy nem akar hozzáadni még egyet az írószerekkel készült szöges, tövises borítók garmadájához, amelyekkel telítődött az underground. Megemlítette, hogy ki akar próbálni egy szobrot, és mi ennek hallatán azonnal izgatottak lettünk. Már három évtizede foglalkozik ezzel a művészeti ággal, őrült műveket alkotott Észak-Amerikában és Európában. A természetes anyagok és organikus formák a Vadon kiterjesztései, melyek előtt tiszteleg az album, egyszersmind a halál diadala, mint kreatív erő előtt. Manifester rendkívül keményen dolgozott ezen a művön, nyolc hónapon keresztül majdnem minden nap, mi pedig nagyon büszkék vagyunk, hogy a lemezünket díszíti.”
A 2000-es évek undergroundjának egyik kulcsszava a ’fúzió’. Rengeteg zenekar vegyíti a metal különféle változatait, sőt, a metalon kívüli zenei formákat is. Mi a véleményed erről a jelenségről, és mi e tekintetben a Spectral Voice álláspontja?
„Vegyesek az érzelmeim a téma kapcsán. Egyrészt úgy vélem, ez egy nagyszerű dolog, amit megfelelő kohézióval lehet végezni. Másrészt ez az egész valami olyan méretes jelenséggé nőtte ki magát, ahol az emberek eltávolíthatják a metalt a metalból, miközben a közösségi médiában még mindig ezt a ’címkét’ használják.
Ami a kései 2000-es, korai 2010-es éveket bizonyos szempontból izgalmassá tette, az a meggyőződés és a komolyság érzése volt. Lehetett érezni, hogy a death metal továbbfejlődött a merő old school-imádatból egy olyan integráció felé, ahol azok a régi elvek a hangzásbeli lehetőségek határainak a kiterjesztésével párosultak. A death és a black metal fuzionált, majdnem úgy, mintha a death metal zsigeri és agresszív tendenciáit a black metal spirituális éthosza itatta volna át. Legalábbis ezt lehetett érezni.
Manapság, miután még több ember vesz részt ebben, az egész még inkább széttöredezetté, izolálttá vált, leválva a nagyobb kulturális közegektől. Ez nem feltétlenül rossz dolog, mindenesetre más. Az emberek az algoritmusokon keresztül ismerik meg ezt a zenét, vagy, ha beléjük nyomják, ami elég nehézkessé teszi bármilyen kulturális kontextus meglétét, s végül sokkal több zenekarral leszünk körülvéve, mint valaha, s több olyan csapattal, amelyek csak a zenei/szórakoztatóipari szegmenshez kapcsolódnak, amiről a szubkulturális/ellenkulturális rész le van választva.
Ezt a jelenséget külön kezelném a ‘kívülálló’ példájától, aki lehet, hogy el van szigetelve a nagyobb ‘színtértől’, azonban a műveit kulturális/erkölcsi perspektíva alapján állítja elő. Ugyanakkor ez nem csak a metalra vonatkozik, azt hiszem ez minden médium esetében fennáll, mivel elhalványul a kollektív identitás, és az individualitás kultusza emelkedik. Csak várnunk kell, hogy lássuk, hová visz el bennünket.”
(HW)
A Hammer duplaborítós 354. lapszáma országosan kapható az újságárusoknál, a hipermarketekben, és a benzinkutakon, valamint digitális formában a Laptapír rendszerében.
HAMMERWORLD No. 354 / 100 oldal / 1990 Ft
Interjúk: Alcohol ★ Alestorm ★ Alva ★ Band-Maid ★ Bátky Zoltán ★ Borknagar ★ Dimmu Borgir ★ Dust Bolt ★ Exhorder ★ Exit Eden ★ Fate Gear ★ Hanabie. ★ Hooligans ★ Ihsahn ★ Jelusick ★ Job For A Cowboy ★ Lovecrose ★ Madder Mortem ★ Necrophobic ★ Nemophilia ★ North Sea Echoes ★ Omega Diatribe ★ Ossian ★ Prong ★ Rivers Ablaze ★ Saxon ★ SFV ★ Slash feat. Myles Kennedy ★ Sonata Arctica ★ Sonic Bear Punch ★ Sorcerer ★ Spectral Voice ★ Spike/The Quireboys ★ Subsignal ★ The Flower Kings
Rovatok: A jó, a rossz és a csúf ★ Élő Fém ★ Gasztrometal ★ Hangpróba ★ Klasszikus! ★ Médiaradar ★ Sokkoló Korongok/Extra ★ Zenészfüllel
OLVASÓI HANGPRÓBA – https://hammerworld.hu/HP/
–
SÚGD MEG NEKÜNK! – A magazinnal kapcsolatos véleményedet írd meg az mhh@hammerworld.hu e-mail címre!
TÁMOGATÓI CSOMAGOK – https://hammerworld.hu/gyujtoi-kiadas/
