Újabb remek hármas koncert a Dürerben. Az Alva kezdte a murit, és ők játszották a legsúlyosabb, legborultabb zenét. Noha már 4 éve léteznek, ez volt mindösszesen a 6. koncertjük, és annak felén ott voltam. És egyre sűrűbb a zenéjük. Átjön, hogy nagyon komor, nehéz dolgokról szólnak a dalok, így ez a koncert egyszerre volt fájdalmas és megtisztító.
Itt van ugye Kövi Lóránt (ex-Flop, Pear Jam), túlzás nélkül a hazai grunge underground legendás énekese, akiből a zene rendre előhozza az örvényt. Szabó Attila szinte végig faarccal penget olyan megtekert riffeket, témákat, amik jelzik, hogy teljesen máshogy van bedrótozva, mint kb. bárki más – még talán Kim Thayilhoz (Soundgarden) és Adam Joneshoz (Tool) lehet leginkább hasonlítani. Urbán Tamás basszer, amellett, hogy szintén nagy mágus a hangszerén, második frontemberként is működik, és még remek vokálokat is hoz. A legutóbbi bulin még csak beugrós, de alighanem véglegesítésre kerülő dobos, Markó János (ex-Basement) meg… hát, annak az embernek a vére ez a zene. Az elődei is királyok, de János totál éli ezt a grunge-stoner-doom mixet. Melyből, bár egyre jobban beépül nálam, egyelőre még hiányzik a Sláger, de volt pár pillanat, amiben hovatovább valami derű is megcsillant, s ez erősítette a súlyos részek katarzisát.
Az Eilema képezte a hidat a két „szélső” fellépő között, náluk voltak vidámabb, rock & rollos témák is, mint amilyen a Butterfly, de akadtak borultak is. Jó volt látni a zenészek közti összevigyorgásokat, de azt is, amikor elkapta őket a hév, és belefeszültek a témákba. A két éve megjelent debütalbum (Attracted to Light) jó érzékkel válogatott dalai mellé került némi új is, és bár nagyon jól estek a könnyedebb, sokszor Guns N’ Roses-módra ízes-feelinges témák, még mindig a súlyosabb-sötétebb oldalukat képviselő Sleepy-Mother-Worm Inside hármas hatott rám a legjobban. A középsőnek köszönhetően még két nap múltán is fájt a nyakam.
Eilemáéknál volt kétoldalt vetítés is, ami szintén sokat hozzátett az összképhez. Gyurácz Németh Iván a koncert egy pontján bevallotta, hogy ezt a bulit úgy 2020 óta szervezik, szóval örülök, hogy végre összejött, és nem vitte el a covid vagy bármi egyéb.
Úgy esett, hogy a Slowmesh III-as albuma épp ezen a napon jelent meg (Hammer mellékletként), úgyhogy menőzhettem kissé, hogy én bezzeg velük éneklem az új nóták refrénjeit. De hamarosan mindenki más is így lesz ezzel, aki meghallgatja, mert eszement dallamérzéke van a csapatnak.
Ezalkalommal a rock & rollosabb, bulizós nótákra koncentráltak Szabó Dávidék, és minden, amit játszottak, sütött. Ráadásul baromi profin álltak fel, a hangzás is lemezminőségű volt (középen mindenképp, de mikor oldal-elöl fotóztam, a hangerő átlépte a fájdalomküszöböt). Cserébe az első sorokban főleg hölgyeket lehetett látni. Biztos, hogy az az egyik oka ennek, hogy olyan fülbemászó melódiái vannak a srácoknak. Ugye anno a Liquid Love című dalukhoz készített egy keverést az egyik legendás hajmetal producer, Beau Hill, aki olyanokkal dolgozott együtt, mint Alice Cooper, Ratt, Winger stb. És ez tényleg ezekéhez fogható sláger, de az a durva, hogy a többi nótájuk sem gyengébb. Ezen a koncerten nekem talán a Nu Stoner Band volt a csúcspont a III-as albumról, na meg a Masterpiece, amiben az Eilema-torok Iván is vendégszerepelt.
Az van, hogy boldog lennék, ha lenne egyszer egy olyan Slowmesh koncert, amin a komolyabb-nehezebb dalaikat játsszák, mert azokból is van jó pár, és hasonlóképp szuperek. De így sem volt hiányérzetem, mert annyira jól esett ez a jó kedélyű, gördülékeny, de közben kő profi buli. Tényleg, a szó nemes értelmében szórakoztató volt. Soha rosszabbat!
További koncertfotókért katt ide!
