Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
A Skid Row óriási! S, hogy ezt ki mondja? Például Jon Bon Jovi. De rajta kívül is rengetegen jósolnak fényes jövőt a New Jersey-ből származó srácoknak, akik épp a rockvilág leigázására készülnek. És ezúttal nemcsak a jól megfizetett lemezgyári szakértők zengenek ódákat róluk, hanem a rivális csapatok képviselői is. Tony Harnell, a TNT amerikai származású énekese arra a kérdésre, hogy ki esélyes felfutásra 1989-ben, a következőket válaszolta: „Ez az év minden bizonnyal a Skid Row éve lesz, mert félelmetesen jók!”
A Sebastian Bach névre hallgató, rekedt hangú frontemberrel megáldott fiatal, sikerre éhes csapat alapítói és fő dalszerzői: Dave „Snake” Sabo és a furcsa nevű Rachel Bolan. Humor, báj és persze céltudat jellemzi őket. Mindezeken túl tarsolyukban lapul az Atlantic által megjelentetett bombázó első album is.
Vajon a zenekar izgatott-e amiatt, hogy nevüket a legesélyesebb befutók közt emlegetik a szakma nagyjai is? És egyáltalán miért nevezik Dave-et kígyónak (Snake)? Mindezt és még többet is meg lehet tudni a következő interjúból, amelyet Dave-vel és Rachellel készített a MH.
Épp a Skid Row pár új, de már lassan klasszikusnak számító nótáját hallgattuk, amikor Rachel telefonált New Yorkból.
„Nektek már megvan az album? Bárcsak nekem is lenne” – nevetett fel. S azok számára, akik mindent tudni akarnak, gyorsan elmesélte, hogy a korong felvételeit 1988. július 9-én kezdték meg a Wisconsin állambeli Geneva-tónál található Royal stúdióban. „Az egészet egy farmon rendezték be, így könnyedén tudtunk a zenére koncentrálni, nem volt semmi a környéken, ami elterelhette volna a figyelmünket. A producer nem kisebb személyiség volt, mint Michael Wagener, aki az utóbbi időben a White Lionnal is dolgozott többek között. Élvezet volt vele a munka, teljesen idomult hozzánk, szinte a csapat hatodik tagjává vált. Szerencsére ő is olyan természet, mint mi, nem szívesen dolgozik már bevált formulákkal, szeret kísérletezgetni.”
A zenétekben nagyon sok a támadó él, nem?
„Igen, mondhatjuk így is. Nem valami letisztított sémájú, úgynevezett ‘lombik-rockot’ játszunk, hanem hagyjuk, hogy az érzelmeink, gondolataink magukkal ragadjanak. És Michael roppant jól el tudta csípni ezeket a pillanatokat.”
SEX PISTOLS
Vajon ez a hétköznapi gondolkodás már a zenekar megalakulása előtt kialakult?
„Így van. amikor ’86 elején Snake és én megcsináltuk a csapatot, eleve olyan társakat kerestünk, akik ugyanúgy nem fogadtak el bármit bárkitől, mint mi. Nem szabad feladnod magad, hiszen nem is muszáj valljuk mi. A zenénkben is ez fejeződik ki. Ezzel együtt mi nem terveztük meg, hogy egy újabb Sex Pistols akarunk lenni, egyszerűen ilyenek vagyunk.”
Snake and Rachel már akkoriban többször összefutottak, mikor még más bandákban játszottak. Aztán leültek egyszer, összedobták ötleteiket, de a Skid Row-albumon megjelent dalok már mind a legutóbbi hónapok termé- kei. Akármennyire is kínos, meg kell említenem Rachelnek, hogy a rocktörténelem folyamán létezett már egy Skid Row nevű csapat, méghozzá Gary Moore első zenekara viselte ezt a nevet.
Vajon tudták ezt Rachelék?
„Igen, bár ez csak akkor kattant be, mikor már hónapok óta kiötlöttük a nevet. Aztán gyorsan tisztáztuk is, a dolgot, nehogy jogi bonyodalmakat okozzon. Gary azt mondta, hogy nem bánja, hiszen ő már évek óta nem használja. Nekünk nagyon tetszik a Skid Row név (a külvárosnak azt a részét nevezik így, ahol a munkanélküliek és az alkoholisták élnek a szerk.), mert úgy illik ránk. Csavargók vagyunk, s inkább játszunk egy zenekarban, minthogy dolgozzunk. Egyszóval jól jellemzi a gondolkodásmódunkat, lelkiállapotunkat.”
Úgy tűnik, mintha mostanában New Jersey lenne a rock’n’roll otthona…
„Igen, az utóbbi időben tényleg olyan, mint egy melegágy, rengeteg zenész kerül ki innen. Korábban csak LA volt a központ, most mintha ez változna egy kicsit. New Jersey-ról mindig azt hitték az emberek, hogy gyárakon és szeméttelepeken kívül semmi sincs itt. Hát majdnem igaz… Bár Jersey most éppen kezd felkerülni a rock’n’roll térképére, hiszen egy csomó eredeti banda került elő az itteni klubokból. Mi mindannyian 16 éves korunk óta játszunk az itteni színpadokon. Michaelnek sikerült tudásunk legjavát kihoznia belőlünk.”
EGY BOLAN-RAJONGÓ
És mit gondol a 22 esztendős Rachel arról, hogy sokan a Skid Row-t tartják 1989 nagy reménységének? Úgy tűnik, ez kissé zavarba hozza…
Ez roppant furcsa. Mi erre még csak nem is gondoltunk. De tulajdonképpen úgysem ezeken a kijelentéseken múlik. Úgy akarunk bemutatkozni mindenütt, hogy mialatt mi jól érezzük magunkat, mindenki, aki eljött, szintén jól szórakozzon. Sok jó csapat van most, mint például a Faster Pussycat, a Guns’n’Rosest már nem is említem. Úgy tűnik, hogy kezdünk visszatérni a hagyományos rockhoz, és ez nagyon klassz. A kemény ritmusú rock jön vissza. A Kissen és az Aerosmithen nőttünk fel mi is, és ezeket nem pótolhatja semmi.”
Szerette-e vajon Rachel, névrokonát, Marc Bolant, aki a legendás T. Rex gitárosa volt, és mellesleg jó barátom?
„Viccelsz, ő volt az ideálom! Ezért is vettem fel a nevét. Te tényleg ismerted Marcot? Akkor legközelebb leülünk valahol és mesélsz majd róla, meg- szállott rajongója vagyok. Szerettem a T. Rext és mindent, ami vele kapcsolatos. Nemrég jöttem össze valakivel, akinek olyan régi John’s Children lemezei vannak, amiken még Marc játszik.”
A Skid Row-ék a Bon Jovi előzenekaraként turnéznak az Államokban, de szervezés alatt áll pár koncert a Mötley Crüe-val is.
„Még mindig nem hisszük el ezt a Jovi-turnét, ennél keresve sem találhattunk volna jobbat. Egy igazi nagy party minden este!”
Talán csak nem Jon repülős mutatványára voltatok kíváncsiak ennyire?
„Á, mi sokkal jobbat csinálunk. Engem egy ágyúból lőnek ki, miközben csak egy pelenka van rajtam” – nevet Dave. „Komolyra fordítva a szót, repesünk a boldogságtól, hogy így összejött minden. Már maga az első nagylemez óriási izgalmat jelent. Hiszen az eddigi évek során mind erre a pillanatra vártunk. Ami fizikailag lehetséges, azt idén megtesszük, hogy tudassuk az emberekkel létezésünket. Ez most a legfontosabb. Ha kell, még a lemezboltokban is játszani fogunk!”
KÍGYÓBÉBI
És, honnan kapta Dave a becenevét?
„Bárcsak lenne valami őrült sztori benne, de olyan egyszerű… A Frank Zappa-féle Baby Snake LP után hívtak a barátaim Davey Snake-nek. Sokkal jobban hangzana, ha mondjuk óriási szerszámom után neveznének így, de sajnos nem amiatt…”
És minek köszönhető az örök lázadás hangja a Skid Row muzsikájában?
„Ó, ez egészen egyszerű” – mondja Dave. „Ilyenek vagyunk, örök elégedetlenkedők. Kicsit őrült srácok! Rachel és én alig pár háznyira lakunk egymástól, és legelőször egy lemezboltban futottunk össze. Most már három éve együtt írjuk a dalokat. Először csak helyi rajongóink voltak, aztán kezdtünk egyre több embert vonzani a környékbeli klubokba. De a Jovi-turnéig, egy jótékonysági koncertet leszámítva még nem játszottunk a nyugati oldalon. Dalszerzésen és klubkoncerteken kívül még nincs sok tapasztalatunk, szóval a Bon Jovi koncertkörút olyan, mint egy álom. Ilyen sztorikból csinálják a jó filmeket!”
És rátok is jellemző a vad bulizás, az elfogyasztott whiskytenger?
Nem, egyáltalán nem. Sem mi, sem más a bandából nem kábítózik. Bulizni szeretünk, de tudjuk, hol a határ. Túl sokat dolgoztunk ezen a zenekaron ahhoz, hogy most engedjük ilyen hülyeség miatt kicsúszni a kezünkból az egészet. Ez a legfontosabb életünkben, bolondulunk ezért a csapatért. Ha nem játszanék itt, az első dolgom az lenne, hogy mennék a boltba megvenni a lemezt. Reméljük nyáron Európába is átjöhetünk, alig várjuk, hogy ott is játszhassunk!”
Chris Welch
METAL HAMMER HUNGARICA No. 1 (1989/1) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
ANTHRAX – Miért maradt el az Európa-turné? Ian és Frank mentegetőzik
SKID ROW – New Jersey-ből jöttünk
MAGYAR HÍREK – Langyos drót
HÍREK
ÉLŐ FÉM – Koncertek és tapasztalatok
DORO – Miről is szól a szőke énekesnő szólóalbuma
EDDIE TÖRTÉNETE – Hogyan változott át a külvárosi csavargó robotrendőrré?
OSSIAN – Metal-kezelés alatt a sörivók
GARY MOORE – Egy háborús veterán emlékezik
DON DOKKEN – Don túlélési receptjei énekeseknek
VIVALDI – Egy olasz zeneszerző reinkarnációja
GITÁRMÁNIA – Hogyan fejlesszük gitárjátékunkat? Mindezt és még többet elárul Szekeres Tamás
SOKKOLÓ KORONGOK – Miért jó, ami szerinted rossz
DEMO
UDO – A smirglihangú törpe visszatér
BADLANDS – A Jake E. Lee Blues Band
EXODUS – A Zetrodus visszavág
JUDAS PRIEST – A Metal Istenek is halandókként kezdték
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw001/
