Kiadó: Nuclear Blast / Írta: Gyuricza Ferenc / Értékelés: 8

Sok értelmét nem látom annak, hogy egy zenekari tag – legyen énekes vagy hangszeres – olyan szólóalbumot készítsen, ami a zenei világát tekintve kevésbé tér ez a „fő munkaadójától” megismerttől, megszokottól. Ezért általában szkepszissel is fogadom ezeknek a kísérleteknek a hírét, s ezt a tartózkodó álláspontot fenn is tartom a végeredmény megismeréséig. Az Epica énekesnőjeként ismert Simone Simons szólóalbumával kapcsolatos bejelentésre is csak azért kaptam fel a fejemet, mert abban szerepelt Arjen Lucassen, mint zeneszerző neve, márpedig az egykori Vengeance gitárosra nemcsak az Ayreon és egyéb projektjei miatt érdemes odafigyelni, de azért is, mert markáns zeneszerzői attitűdje ez idáig mindenhol teret nyert magának, akármihez is nyúlt. 

Simone azóta több helyütt is lenyilatkozta már, hogy hosszú ideje tervezte ennek az albumnak az elkészítését, és sokat dolgozott rajta. A Vermillion egy progresszív rock elemeket is bőven felvonultató szimfonikus metal album lett, azzal az operás énekstílussal, ami többek közt az Epica sajátja is. Hogy mégsem egy újabb Epica album született Simone neve alatt, az egyértelműen Lucassen érdeme. Arra vonatkozóan nincs egyértelmű információ, hogy ki kezdeményezte kettejük közül ezt a közös munkát, ám tény, hogy az album inkább áll közelebb a hórihorgas holland mágus munkásságához, mint a vele már korábban (lásd: egyes Ayreon albumok, illetve azok élő bemutatói) is együtt dolgozó énekesnőéhez. A Vermillion dalainak felépítése, hangszerelése, varázslatos dallamai, elbűvölően szép, finom melódiái, finom díszítései számos esetben éppen az Ayreont, ambient megoldásai pedig olykor a szintén Lucassen nevével fémjelzett Ambeont idézik, de arra a The Gentle Storm projektre is emlékeztetnek, amely ugyancsak Lucassen életművének része, s amelyben egy másik holland énekesnő, Anneke van Giersbergen volt Arjen partnere. A keleties dallamvilág, amely már rögtön a nyitódalban felbukkan, szintén ott volt a The Gentle Storm eszköztárában, de vannak más párhuzamok is. Hallgasd meg az In Live We Trust című dalt, vagy akár az albumot záró, visszafogottan elegáns, csellóval és zongorával is kísért Dark Night of the Soult, szinte biztos, hogy az énekdallamai mögül kihallod majd Anneke elbűvölően szép hangját. 

A Vermillion egy progresszív rock elemeket is felvonultató szimfonikus metal album, aminek atmoszférája néha filmzenés hangulatot is kelt, de ez sem meglepő, számos ilyen projekt van már a kortárs rockzenei színtéren, elég csak arra a Kamelotra utalni, ami szintén ott található az énekesnő portfólióján.  Simone énekesként hibátlan munkát végzett, képzett hangja, fantasztikus előadói teljesítménye előnyére vált az albumnak, bár abban is van valami, hogy azért összességében kissé modoros, negédes hatást gyakorol a hallójáratokra. Éppen ezért esik jól az Alissa White-Gluz szerepeltetése, akinek durva éneke olyan kontrasztot ad, ami rögtön kirobbant ebből a világból, de ugyanezt teszi az albumon szintén közreműködő Mark Jansen harsh éneke is a The Core című dalban, igaz, ez a megoldás az Epica albumokról is jól ismert.

–

“A dalokat a Lucassen – Linstruth szerzőpáros jegyzi, és én azt gondoltam, hogy olyasmi lesz az album, mint a Guilt Machine egyfajta kiterjesztése, de ezzel alaposan mellélőttem, inkább a Star One bizonyos dolgait idézi, amikor idéz valamit. Változatos, gazdagon hangszerelt, korszerű megszólalású, súlyos hangvételű, ugyanakkor teátrális, művészi anyag. ”
– Kánya Ferenc   9

“Gyakorlatilag egy Ayreon lemez, csak ezúttal mindent Simone énekel. Lucassen- és Epica fanoknak kötelező! ”
– Kiss Gábor   9

“A szimfo metal távolról sem a szívem csücske, de az Epica és Simone alkotott jópár kedveset számomra a múltban. Lucassen zenéjével pedig nem lehetett mellé lőni.”
– Gáti Viktor   8

“Néhol olyan grandiózus, mintha az opera metalt a Therion felől közelítené meg, de azért vannak könnyen megjegyezhető dallamok, ahogy kimondottan finom részek is. Nem érzem fölöslegesnek ezt az anyagot.”
– Uzseka Norbert   7

“Csodálatos hang, kiváló hangszerelés és megszólalás, változatos dalok. Elmondható, hogy jó munkát végzett a Simone Simons-Arjen Lucassen páros. Hogy akkor mégis, mi a probléma? Nos, a hiba egyedül bennem keresendő. Mostanában nem vagyok ráállva, ráhangolódva az ilyen nagyívű, női énekes, szimfonikus dolgokra.”
– Zubor Olly   7

“Bombaszt és bombaszt és bombaszt… Annak idején a Nightwish által elindított hullám sokadik felcsapódása. Nem állítom, hogy néha nem szép az ének, de túl sok a szirup, a cukormáz, a zselatin.”
– Milán Péter   6

“Csalódott Nightwish rajongóknak biztosan tökéletes ez a szirupos, giccses kliséhalmaz, aminek vannak ugyan jó pillanatai, de amikor véget ér, nehéz lesz felidézni belőle bármit is.”
– Szénégető Richárd   6

“Ha valamit nem szeretek, akkor ez az operás, nagyon modoros, magát éterinek, finomkodóan előkelőnek, ugyanakkor monumentálisnak beállító, de valójában csak rendkívül erőletetett, mindenféle húzást és természetességet nélkülöző metal az. A hideg kiráz tőle. ”
– Cselőtei László   5