Kiadó: H-Music / Írta: Uzseka Norbert / Értékelés: 10
Öt évet kellett várni az At Night I Fly második albumára. Az első Mirror Maze is rendkívüli anyag volt, ahogy azt a tagoktól el is várhattuk. Elvégre Bátky „BZ” Zoltán énekes (Wall Of Sleep, After Cyring, ex-Stonehenge/Wendigo, stb) és a Dreyelands hajdani legénységének egy része szövetkezett itt össze. Nyilván a második lemezre sem dobták félre a progresszív rock/metal vonalat, és a tagok eddigi pályája alapján is lehetett rá számítani, hogy ismét remekművet alkotnak. De egy dolog az elvárás, és egy másik a beteljesülés.
Az van, hogy lehet a collision/fusion/division-t „csak úgy” is hallgatni. Nem mondom, elég sűrű anyag, de annyi emlékezetes dallam, hitetlenkedő fejcsóválásra késztető téma van benne, hogy pusztán szórakozásból is élmény pörgetni. Ha azonban rászánod az időt, hogy fejhallgatóval, a szövegeket olvasgatva vedd végig az anyagot, akkor jön majd át igazán az album ereje, súlya.
Pedig sem zeneileg, sem szövegileg nem mutat olyat az ANIF kettes anyaga, amit még nem hallottunk korábban. Igen, sokat tanultak a Dream Theatertől és a még korábbi prog rock nagyoktól, ideértve a Pink Floydot is. Igen, az emberi kapcsolatokról, különösen a fájdalmas tapasztalatokról, vagyis, ahogy a lemez címe mondja: az összeütközés, összefonódás, szétválás hármasáról is sok dalt írtak már. Ami kimagaslóvá teszi ezt az albumot mindezek dacára, az a koncentráltsága, az érettsége. Az, hogy mind zeneileg, mind szövegileg esszenciális leképezése a fentieknek. Ha szereted a progresszív rock/metalt, nincs az az isten, hogy ne ejtsenek rabul Horváth András Ádámék témái. Ha pedig valaha is volt részed szakításban, nehéz pillanatokban, úgy belső, mint külső okokból, ha megbántottak vagy megbántottál valakit, ha valami véget ért, és máshol, máshogy, mással újra kellett kezdened, akkor BZ szövegei telibe fognak találni. Igen, vannak ilyen dalok, ilyen albumok, amik úgy gyógyítanak, hogy akár újra megforgatják a kést a régi sebekben, de a végén azt érzed, hogy jobban vagy, hogy segített, hogy lekerült a válladról, a szívedről, a lelkedről a súly egy része. Hogy könnyebben tudsz lélegezni, tükörbe vagy a másik szemébe nézni.
De szólnék magukról a dalokról is. A lemezt a két részes Osiris nyitja, igen komoran, hiszen Ozirisz az ősi egyiptomi hitrendszer szerint az az isten, aki elbírálja a holtak lelkét. A zene tökéletesen közvetíti ezt a hangulatot, egyúttal van benne valami városi is („Hypnotized under the city lights”, énekli BZ). Már itt kiderül, hogy Kővágó Zsolt szintis ugyanannyi szerepet kap, mint Horváth András Ádám gitáros, s még az ő játékában érzek leginkább Dream ill. ősprog párhuzamokat. András érzésre nem is szólózik többet nála, pedig elképesztően hangulatos, ízléses a játéka. De ez Springer Gergely basszerre és Vaczó Gábor dobosra is igaz. Olyan muzsikálás megy itt, mely elegáns, érett, a témák minden rétegzettsége mellett sem hivalkodó. Félreértés ne essék: vannak odavágós riffek, van egy-egy villantás, de a lemez egésze a koncepciónak van alárendelve, s az mégsem temeti maga alá a zenét. Olyan tökéletes összefonódásban és harmóniában van a muzsika és a mondanivaló, amihez hasonlót ritkán tapasztalni. Nincs egy pillanat sem, amikor azt érezném, ezt itt csak azért rakták oda, hogy alátámassza a szöveget, de olyan sem, hogy akármi egyébről is énekelhetne BZ, annyira általános a zenei megfogalmazás.
Az Osiris nehéz kezdése után jön a Chains, melybe a legtöbb vokál került, már-már AOR vagy épp Savatage szinten. Meglehet, a szöveg témája (kapcsolati erőszak) miatt a Marillion Brave-je is eszembe jut róla, de máshol meg a Rush, szóval önmagában ez az egy dal is mennyi mindent rejt! S mindenekfölött azt a „Don’t you cry” sort, amitől jobbérzésű ember azonnal el is sírja magát, de még a zorkók hátán is végigfut majd a hideg.
De a The Sacrificial Lamb még erre is rátesz egy lapáttal slágeresség terén, jól is esik utána a Slave csaknem doomba hajló kezdése. Ebből aztán olyan monumentális dal kerekedik, sűrű, tán közel-keleties hangulattal, hogy szintén el lehet benne veszni. A Mitosis is számtalan témát épít egybe, van köztük, ami a Pain Of Salvationt, egy másik az Eastet idézi, de például az a pár hangnyi, rövid szólóbetét is mennyit tesz hozzá, mennyire nem fölösleges díszítés, és milyen jól bizonyítja, amit fentebb írtam, hogy valami elképesztő ízléssel megírt dalok ezek.
Aztán a búcsúzásról szóló Different Skies megmutatja, hogy bizony, van itt még helye a katarzisnak: a Wait for Sleephez mérhetően szép kezdést követően épp úgy van benne hátborzongató részlet („Dim the lights…”), mint felemelő, plusz itt hallható a Budapest Art Orchestra 24 tagú vonóskara, Pejtsik Péter (After Crying) vezényletével. Kétlem, hogy ennél nagyívűbb, egyúttal felszabadítóbb dalt hallani fogsz még ebben az évben.
És akkor még ott van a három és fél perces, instrumentális The Sky Above, benne funky és jazz, és baromi jó, majd a 10 perces, mindent magával vivő Distress. Egyszerre segélykiáltás és ünnepélyes, feloldozást, harmóniát hozó dalmonstrum.
Valójában nagyon nehéz album ez. Ha beleállsz, nyílt füllel, elmével és szívvel hallgatod, akkor meg fog viselni. De tényleg katarzist hoz, és ez ritka kincs.
–
“Pofátlanul sikerült a MirrorMazenél is jobb lemezt csinálni. Sok dologra számítottam, de erre nem. Egyszerre komplexebb, dallamosabb, jobb, több. Gratulálok, srácok!”
– Szénégető Richárd 10
“Minden hangon érződik a tisztaszívű őszinteség és a – gondos, nem görcsös – kigondoltság. Nagyszerű dalcsokor, akarom mondani antológia. A Distress pedig nem kevesebb, mint egy korszakos magyar prog remekmű.”
– Gáti Viktor 9
“Finom, érdekes, hangulatos, de nem annyira egyenletes a nóták színvonala, mint vártam volna. Szerepel az albumon egy-két 10 pontos alapvetés, de 6-7 pontos, átlagos szerzemények is. Ezzel együtt a magyar prog rock színtér kiemelkedő produktuma.”
– Cselőtei László 8
“Rendkívül átgondolt és kimunkált, a tökéletességre törekvés szándékával kidolgozott album. Nagyszerű alkotás, mint bármi, amihez Bátky Zoltánnak köze van. Tele hangulatos, „elszállós” dallamokkal, fogós melódiákkal, izgalmas zenei betétekkel. A kérdés csupán az, hogy idehaza van-e kereslet egy ilyen minőségi produkcióra? ”
– Gyuricza Ferenc 8
“Rengeteg meló van ebben az anyagban, végtelenül színes, profin összerakott cucc, jó dalokkal.”
– Kiss Gábor 8
“Érettebb, megkockáztatom: jobb dalokat tartalmaz ez az idei anyag, mint az öt évvel ezelőtti Mirror Maze. A hallgatása közben sokszor visszatükröződött innen-onnen a Dream Theater, a Circle II Circle vagy az Evergrey képe, de semmi komoly, egyrészt ez ebben a műfajban szinte elkerülhetetlen, másrészt a zene élvezeti értékéből nem vesz el.”
– Kánya Ferenc 7
“Akadnak kifejezetten érdekes zenei részek a lemezen. Talán ennek is köszönhető, hogy nekem elsősorban a szépen elnyújtott instrumentális jammelések jönnek be a leginkább.”
– Zubor Olly 7
“Nekem ez elég színtelen-szagtalan ügy, amit a “prog-metal“-dobozba szokás helyezni.”
– Milán Péter 6
