A szokatlan SIG:AR:TYR név egy kanadai zenészt takar, Daemonskald, aki egyedül készíti lemezeit immáron 2005 óta (2003-ban volt egy The Stranger című demó). Sok évvel ezelőtt hallottam egy-két korábbi lemezét, de úgyszólván semmire sem emlékszem belőlük, így csaknem tiszta lappal ülhettem neki a Citadel Of Stars című ötödik albumnak. Hősünk nem ad ki túl gyakran lemezt, utoljára a Northen jelent meg 2016-ban, és továbbra is a Hammerheart szavazott bizalmat az észak-európai hagyomány elkötelezett követőjének.

Az egyórás terjedelmet maximálisan kitöltő Citadel Of Stars olyan, mintha az epikus Bathory kései verzióját alkotta volna meg e magányos bárd. A lemez lassan, komótosan csordogál, sokszor inkább vánszorog, de amikor ritkán gyorsabb tempóra vált Daemonskald, a zene akkor is inkább statikus marad. Monumentális északi black/heathen metal ez meglehetős darabossággal, szögletességgel előadva, amiben a ritmusoknak nagy szerepe van (nagy valószínűséggel dobgépppel készültek). Daemonskald valami nagyon komort, fenségeset akart alkotni, egy valódi mizantróp művet, ami sikerült is, a hangzás nagyon nyers, az ének black metalos rikácsolás, a dallamvilág, a gitárok mélabús skald-témái kellemesen duruzsolnak a fülbe, ám nagy szerzeményeket nem hallok.

Daemonskald a gitárszólókat is szereti, számos alkalommal kezdi nyűni a magas húrokat, egy idő után sok is lesz a jóból. Vélhetően, sőt, biztosan egy meghatározott hangulatvilág létrehozatala lebegett a kanadai zenész előtt ezzel az albummal, ami olyan, mint egy hatalmas összefüggő felhőzet, amiből eső gyanánt kesernyés északi melódiák hullanak egy hajdanvolt kor mementóiként.