Az olasz gothic/doom metal kiválóság Shores Of Null új albumával (The Loss Of Beauty) turnézik Európában, és május 1-én a Swallow The Sun és az Avatarium társaságában lépnek fel a Barba Negrában. Uzseka Norbert Raffaele Colace gitárosnak és Davide Straccione énekesnek tette fel kérdéseit.

Hogy megy a turné, mik a tapasztalatok? Járnak még az emberek a koncertekre, vagy a covid kiölte a kedvüket?

Raffaele: „Üdv a Hammerworld olvasóknak! A turné kivételesen jól megy. Megindító látni, hogy az emberek milyen lelkesek még mindig. Jó újra találkozni régi ismerősökkel, és új rajongókat is szerezni. Szóval nagyon élvezzük a turnét, és jó látni, hogy minimálisra csökkent a Covid-19 hatása a látogatottságra.”

Ez az első interjúnk veletek, így kérlek, foglald össze röviden a zenekar eddigi történetét.

Raffaele: „Rómában alakultunk úgy tíz éve. Volt két dalom, a Night Will Come és a Time Is a Waste Land, amiket megmutattam Gabbónak (Gabriele Giaccari gitáros), akinek annyira bejött mindkettő, hogy nyomban neki is láttunk a dalírásnak, amiből aztán az első lemezünk, a Quiescence lett. Emiliano Cantiano dobos és Davide Straccione énekes akkor csatlakozott, amikor összeraktuk az első demónkat, Matteo Capozucca basszusgitáros pedig közvetlenül a stúdiózás előtt lépett be a bandába. És azóta sem változott a felállásunk, bajtársias a légkör.”

Hogy jellemeznéd a zenéteket valakinek, aki még sosem hallotta?

Davide: „Keserédes és melankolikus, alapvetően doom és gothic metal, némi dallamos death és black metal hatással. A melódia alapvető része a zenénknek, de a súlyosság is. A gitár adja a zenénk gerincét, de a vokálokra is nagy hangsúlyt fektetünk, ami mostanra már a védjegyünkké vált.”

Szerintem van a zenéteknek valami kimondottan olasz hangulata, függetlenül attól, hogy angolul énekeltek. Te ezt hogy látod?

Davide: „Remélem, nem rossz értelemben 🙂 Viccet félretéve, nem is tudom, lévén olaszok, ez valahogy nyilván megjelenik a zenénkben, és ettől talán különbözik is a zenénk a többi hasonló csapatétól, de az biztos, hogy ami csak hatással volt a zenénkre, az nem Olaszországból jön. Amúgy a kedvenc olasz dalszerzőm Fabrizio De Andrè.”

Az első albumotok a Candlelightnál jelent meg, később viszont a Spikerothoz szerződtetek. Mit kell tudni róluk?

Raffaele: „Amikor a Candlelight visszajelzett, hogy kiadná a debütalbumunkat, iszonyat boldogok voltunk. Nagy álmunk vált valóra, hogy egy ilyen rangos kiadóhoz kerültünk. Ott lehettünk a Candlefesten, meg Londonban koncertezhettünk már a lemez megjelenésekor, szóval az első pillanattól nemzetközi közönségnek játszhattunk. Ez óriási segítség volt.

Ugyanakkor a második lemezünkre (Black Drapes For Tomorrow) megváltoztak a dolgok. A Candlelightot felvásárolta a Spinefarm, és az album promóciója nagyon gyenge volt. De más gondok is akadtak: nem válaszoltak az emailjeinkre, a videóink késve kerültek fel. Úgyhogy szerződést bontottunk, és a Beyond The Shores lemezzel egy kisebb kiadóhoz szerződtünk, ami viszont több szabadságot adott nekünk, és saját kezünkbe vehettük a promóciót. Ez sorsfordítónak bizonyult, mert a Spikerotnál olyan eredményeket értünk el, amilyeneket nem is reméltünk. Az egész csapatnak nagy köszönet jár, különösen Martinának ill. a Sanda Movies tehetséges csapatának, akik olyan kisfilmet készítettek az albumhoz, amit azonnal rengetegen megnéztek. Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy az új albummal is a Spikerotnál maradunk, és továbbra is rengeteget segítenek nekünk.”

Olvastam, hogy az új albumot ugyanakkor vettétek fel, mint a Beyond The Shores-t, ami egyetlen, 38 perces szerzemény. Ez elég szokatlan megoldás. Miért és hogy történt mindez?

Raffaele: „Valójában a Beyond The Shorest a The Loss Of Beauty után írtuk. De még hezitáltunk, hogy odaadjuk-e utóbbit a Candlelightnak, mert féltünk, hogy ezt sem promózzák majd rendesen. Úgyhogy gondoltunk egy merészet, és elkezdtünk kísérletezni, hogy teljesen más módon írjunk zenét, mint addig. Mindössze négy hét alatt megírtuk az anyagot, és olyan elégedettek voltunk vele, hogy el is döntöttük, hogy ezt már nem a Candlelight fogja kiadni, dacára, hogy a szerződésünk három albumra szólt. Végül még ügyvédi segítségre is szükség volt, hogy fel tudjuk bontani a szerződést. De szerencsére sikerült. Paradox módon, ha minden rendben ment volna a Candlelighttal, a Beyond The Shores talán soha meg sem született volna.”

Az az album még 2020 novemberében megjelent. Miért vártatok ennyit a The Loss Of Beauty kiadásával?

Raffaele: „2020 februárjában készen voltunk két teljes albummal. Márciusban pedig lecsapott a pandémia. Eredetileg jóval korábban kijött volna a The Loss Of Beauty, de minden olyan bizonytalan volt, annyira lassan tértünk vissza a normalitásba, hogy inkább kivártunk. Már csak azért is, mert alapvető fontosságú volt, hogy tudjunk turnézni az albummal, úgyhogy türelemmel vártuk a megfelelő pillanatot. Ami most jött el, hiszen végre turnén vagyunk olyan remek zenekarok társaságában, mint a Swallow The Sun és a Draconian. Ez volt a tökéletes alkalom, hogy kihozzuk végre a lemezt.”

Össze tudnád foglalni röviden az album üzenetét?

Davide: „Az album címe szinte az ellentéte annak, ami a lényeg: nem a Loss, az „elvesztés”, a veszteség számít, hanem a Beauty, a szépség. Sokkal inkább szól az album a szépség kereséséről, mintsem annak elvesztéséről. Nagy hatással volt rám az, amit a japán kultúra wabi-sabinak nevez, aminek a lényege, hogy elfogadd a dolgok múlandóságát és tökéletlenségét. Így az album amolyan felhívás, hogy keresd a szépet az apró dolgokban, különösen a váratlan és múlékony pillanatokban, olyasmikben, amiket az átlagember észre sem vesz, holott itt vannak körülöttünk. Ezt tökéletesen közvetíti a borító, ami Sabrina Caramanico olasz fotográfus műve – aki az előző album borítóját is fényképezte. Ez is koncepció volt, hiszen a két anyag erősen kapcsolódik egymáshoz.”

Roppant látványos videóklipjeitek vannak, melyek sokkal teátrálisabbak és filmszerűbbek, mint az átlag metal klipek.

Raffaele: „A kezdetektől abban a szerencsében volt részünk, hogy Olaszország egyik legjobb filmes cégével, a Sanda Movies-szal dolgozhattunk. Lélegzetelállító klipeket készítettek már többek között olyan bandáknak is, mint a Fleshgod Apocalypse. Nagyon adnak a részletekre, és még a színpadképünkhöz is használtunk általuk megálmodott háttereket. Hihetetlenül jó velük dolgozni. A Beyond The Shores albumhoz pedig olyan kisfilmet készítettek, amivel több díjat is elnyertek, és ez is nagyban segített, hogy sok új rajongót avassunk. De ha ez nem lenne elég, Martina, a csapat vezetője egyúttal Gabbo felesége. Szóval rendkívül szerencsések vagyunk, hogy ő is közénk tartozik.”

Felteszem, a lemezfelvételek óta eltelt három évben íródtak új dalok is. Lehet már tudni, milyen lesz a következő anyag?

Raffaele: „Lehet, hogy hihetetlen, de miután megcsináltunk két teljes albumot, és rengeteg időt-munkát öltünk a promócióba, egyszerűen nem volt időnk új zenét írni. Volt közben Rómában egy akusztikus koncertünk, amit aztán digitális formátumban ki is adtunk, meg a debütalbum, a Quiescence vinyl kiadása is lekötött minket. Meg ahogy telik az idő, egyre jobban megérik az, hogy milyen hangzást akarunk elérni. Gabbónak is, nekem is vannak új ötleteink, amiken dolgozgatunk, de kész dal még nincs. A Shores Of Null lényege, esszenciája mindig jelen van, az nem változik, de amúgy szeretjük folyton meglepni a rajongóinkat. Nekünk magunknak is fontos, hogy új érzéseket, elemeket hozzunk a zenénkbe.”

Mire számíthatunk a Shores Of Nulltól élőben? Milyen lesz a budapesti koncert?

Raffaele: „Játszottunk mi már Budapesten korábban is, és mindig remek koncertjeink voltak. Most viszont két olyan csoda zenekarral megyünk, mint a Swallow The Sun és az Avatarium, úgyhogy nagyon várjuk!”

Szegeden is jártatok korábban kétszer, azokra a bulikra hogy emlékszel?

Raffaele: „Az első európai túrákon jártunk ott először, barátainkkal, a Doomraiser zenekarral. A vámnál volt némi várakozás, így csak félórával a kiírt kezdésünk előtt értünk a klubba. Másra nem volt idő: felcuccoltunk és belevágtunk, és a közönség nagyon jól reagált, áramlott az energia, és koncert után is sokakkal találkoztunk. Emlékezetes buli volt. Másodjára egymagunkban turnéztunk, és jó volt visszatérni a már ismerős helyre és ismerős arcok közé.”

Davide, te egyúttal a Zippo nevű stoner/prog rock csapatban is énekelsz, és velük is játszottál már többször Budapesten. Mi a helyzet a Zippóval?

Davide: „A Zippóval Budapest konkrétan a második otthonunk volt. Csodás népekkel ismerkedtünk össze, és olyan remek bandákkal játszottunk együtt, mint a Stereochrist, a Haw, a VL45, a Sunday Fury stb. Azoknak az underground buliknak olyan energiája volt, hogy azt sosem fogom elfelejteni. Viszont sajnos a Zippo már nem aktív, mindannyiunknak vannak más zenekarai, munkái, így nem is tudom, összejövünk-e még valaha. Négy albumot adtunk ki, s mindegyikkel jártunk Magyarországon is. Mind a négy különböző, még ha a gyökere mindnek a stoner rock is. De idővel egyre több prog rock, sőt post rock/metal elem is beérkezett.”

Utolsó kérdésem a múltra vonatkozik: mik voltak eddig a legjobb és legrosszabb pillanatai a pályátoknak?

Raffaele: „Nehéz kérdés. A legrosszabb mondjuk, ahogy sok más zenekarnak is, nyilván a pandémia éve volt. Nem tudtunk koncertezni, mindent át kellett szervezni, és olyan szokatlan dolgokat kitalálni, mint az online koncertek, hogy valahogy kapcsolatban tudjunk maradni a rajongóinkkal. De ebben az időszakban született a Beyond The Shores, aminek köszönhetően a korábbinál szélesebb közönségréteget tudtunk elérni.

Másfelől a legjobb része épp most történik. Az, hogy a barátaimmal turnézhatok, és olyan zenekarokkal játszhatunk, akiket mindig is nagyra tartottunk, megvalósult álom. Még a 40. születésnapomat is a színpadon ünnepeltem, az is örök élmény. És zenekarilag is az volt a legjobb, amikor végre újra elkezdhettünk koncertezni. Semmi sem fogható ehhez.”

https://www.facebook.com/events/448043166769726/

https://www.facebook.com/shoresofnull
https://www.shoresofnull.com/