A metal műfajának újabb legendája fejezi be pályafutását, a Black Sabbath, majd a Slayer után a ’80-as évek közepén Brazíliából indult Sepultura tagjai is úgy döntöttek, hogy abbahagyják a koncertezést. Mielőtt azonban sor kerülne erre, utoljára még egyszer alaposan körbejárják a világot, hogy többek közt Budapesten is elköszönjenek rajongóiktól. Az okokról Derrick Green énekes nyilatkozott lapunknak.

(szöveg: Gyuricza Ferenc/Gyuricza Tamás Marcell – fotó: Edu Defferrari, zenekari archívum)

Alaposan sokkoltátok a zenei világot tavaly decemberben, amikor bejelentettétek a Sepultura végét, hiszen kívülről nézve úgy tűnt, minden rendben veletek. Az utóbbi években tényleg kiváló albumokat készítettetek, és a koncertjeitek nézőszámai is jól alakultak. Kérlek, mondd el nekünk, hogy mindezek ellenére miért döntöttetek úgy, hogy ennyi volt, s nincs tovább!

„Nehéz erre mint mondani, mert valóban a karrierünk egyik csúcspontján vagyunk, s nagyon jól megvagyunk egymással is, nincsenek személyi ellentétek, sem bármilyen más természetű problémák köztünk. Viszont ez a helyzet arra is lehetőséget kínál, hogy akkor álljunk le, amikor méltósággal és büszkén nézhetünk bele a rajongók szemébe, hogy köszönetet mondjunk nekik az elmúlt négy évtizedért. Nem azért kell befejeznünk, mert rosszra fordultak volna a dolgaink, vagy valamelyikünk ki akarna lépni a zenekarból, mindössze ennyi történt. Olyan pillanatban akarjuk abbahagyni zenélést, amikor jól érezzük magunkat, és még a karrierünk is rendben van. Nem szeretnénk robotokká válni, hogy gépiesen készítsünk egy albumot, majd turnézni menjünk azért, hogy utána ismét csinálhassunk egy albumot, amivel aztán szintén turnézunk. Számos zenekarról tudok, akik belekényszerültek ebbe a mókuskerékbe, és ezért egyáltalán nem okoz örömet számukra a zenélés. A bejelentés előtt legalább másfél évvel tervezgettük már a búcsúturnét, csak a legjobb időpontra vártuk, ami szerintünk most jött el. A Sepultura negyven éve alakult, s ez az évforduló méltó arra is, hogy befejezze a működését.”

Közös döntés volt, hogy abbahagyjátok?

„Természetesen. Mármint együtt döntöttük el, hogy itt lenne az ideje, és egyik1ünknek sincsenek emiatt rossz érzései.”

Közrejátszott a döntésetekben az, hogy a zenekar korábbi tagjai, a Cavalera testvérek, vagyis Max és Igor elkezdtek újra Sepultura-dalokat játszani?

„Nem, ennek semmi köze nincs hozzá. Egymás között, mármint a zenekaron belül sem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, mint ahogy velük sem beszéltünk erről. Nem érdekelt bennünket.”

Már javában tart a búcsúturné, aminek az első koncertjeit Brazíliában adtátok, ahonnan annak idején indult a zenekar. Mi volt a rajongók reakciója arra, hogy utoljára láthatják a Sepulturát?

„Ha azt mondom, hogy eddig érzelmekkel teli koncertjeink voltak, talán akkor állok legközelebb az igazsághoz. Nagyon izgatottak voltak az emberek, de egyben szomorúak is. Főleg Brazíliában éreztem ezt, de akkor még mi magunk sem tudtuk, hogy mit is várhatunk a turnétól. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen érzések kerülgetnek majd a színpadon, és milyen emlékek jutnak majd az eszembe, de szerintem ezzel mindenki így volt. A brazil koncertek azonban fantasztikusak voltak, annyi energiát kaptunk a rajongóktól, ami az egész turnéra kitart. De a többi helyszín is rendben volt, szerintem soha nem voltak még ilyen jó koncertjeink, mint a búcsúturnén.”

Mindenhol ugyanazzal a programmal léptek fel?

„Eredetileg ez volt a tervünk, de aztán történtek kisebb változások. Közel két órát játszunk, ami eléggé megterhelő, de úgy gondoltuk, ennyit muszáj, mert úgy kell elköszönnünk a közönségtől, hogy ne maradjon bennük hiányérzet. Teljesen új színpadképet találtunk ki, az viszont minden helyszínen ugyanaz.”

Amikor bejelentettétek a búcsúturnét, azt mondtátok, hogy az utolsó koncertek Európában lesznek. Azóta már változott ez, jelenleg úgy tűnik, hogy Brazíliában lesz az utolsó két fellépésetek. Miért döntöttetek így?

„Szerintem ez teljesen logikus. A Sepultura Brazíliából indult, és ott is kell, hogy befejezze a karrierjét. Ahogyan a mondás is tartja: a bölcsőtől a sírig.”

Jól tudom, hogy lesz egy olyan koncertalbumotok is, aminek a felvételei a búcsúturnén készülnek?

„Minden koncertet rögzítünk, és a legvégén majd ezekből a felvételekből állítunk össze egy albumot. Azt szeretnénk, ha minél több helyszínről kerülnének rá dalok, ennek azonban az a feltétele, hogy a felvételek jók legyenek.”

Azt el tudod képzelni, hogy a jöveben újra összeálljatok még egy-egy koncert erejéig, ahogy azt a Slayer is tette?

„Erre nem igazán tudok mit felelni. Minden idegszálunkkal a jelenre, a búcsúturnéra összpontosítunk, ezért egyáltalán nem foglalkozunk a távoli jövővel. Nem álmodunk róla, s nem is aggódunk miatta.”

Akkor ne is kérdezzelek arról, hogy esetleg stúdióalbumot készítenétek-e még Sepultura név alatt…?

„Ki tud erre most válaszolni? Amikor a búcsúturnét tervezni kezdtük, egyáltalán nem gondoltunk ilyesmire. Azóta viszont történtek dolgok, néhány körülmény megváltozott. Van egy új dobosunk, akivel sokkal jobban érezzük magunkat, mint bárki mással előtte. Lehet, hogy Greyson (Nekrutman) megérdemelné azt, hogy stúdióban is megmutathassa, mire vagyunk közösen képesek. Szóval nem elképzelhetetlen, hogy veszünk fel vele új dalt, de ki tudja…?”

Az mennyire lepett meg benneteket, hogy Eloy Casagrande a búcsúturné előtt kivált a zenekarból?

„Mindenkit meglepett. Senki nem gondolt számított erre, és elég érdekes volt maga a szituáció is, ahogyan a tudomásomra jutott. Éppen szálltam volna be a repülőgépbe, amikor hívtak a többiek. Úgy volt, hogy lesz egy közös próbánk, amibe pár nappal előtte Eloy is beleegyezett. Szóval, lehetett volna egy kicsit professzionálisabban is kezelnie a helyzetet.”

Miért éppen Greyson került a helyére?

„Mert nagyon tehetséges dobos. Én láttam már azt megelőzően is játszani őt a Suicidal Tendenciesben, hogy Eloy lelépett volna tőlünk, és teljesen lenyűgözött a tehetsége. Azóta az is kiderült róla, hogy nagyon jólelkű ember, így még jobban örülök, hogy rá esett a választásunk.”

„Egy művésznek mindig a kihívásokat kell keresnie, hiszen az viszi előre. Kész lettem volna bármit megtenni annak érdekében, hogy a Sepultura énekese legyek.”

Beszéljünk egy kicsit személyesebb kérdésekről. Mennyire változtatta meg az életedet, hogy 1998-ban a Sepultura tagja lettél?

„Mindent megváltoztatott. Mindig arra vágytam, hogy tagja lehessek egy híres, nagy zenekarnak. Kihívásként éltem meg ezt az egészet, de szerintem ez így van jól. Egy művésznek mindig a kihívásokat kell keresnie, hiszen az viszi előre. Kész lettem volna bármit megtenni annak érdekében, hogy a Sepultura énekese legyek. Senkit nem ismertem a zenekarból, és azt sem tudtam, hogy Brazíliában mi vár rám, hiszen azt megelőzően még sohasem jártam ott, és internet sem volt még akkoriban. Beültem egy könyvtárba, és ott kezdtem el utána olvasni annak, hogy mire is számítsak. Azóta persze teljesen beleszerettem Brazíliába, ami mára már a második otthonommá vált. Nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, hogy a részese lehetek egy ilyen zenekar történelmének.”

Mi a legszebb élményed, ami a Sepultura zenekarhoz köt?

„Talán az, hogy olyan nagyszerű embereket ismerhettem meg, mint a zenekar és a stáb tagjai. Nagyon jó kontaktus alakult ki közöttünk, és persze számos más szereplője is van a zenei világnak, akiket szintén a barátaimnak mondhatok. Nagyon jó érzés az is, hogy rengeteg rajongónk van, akik mindannyian támogatnak bennünket. Nekik köszönhetem, hogy már több mint nyolcvan országban járhattam. Gyermekként mindig is utazni akartam, egész világot bejárni, a Sepultura tagjaként erre lehetőségem is nyílt.”

Mi volt a legnehezebb feladatod, amit a zenekar tagjaként meg kellett oldanod?

„Talán az, hogy fenntartsam a zenekar és a családom között az egyensúlyt. Rengeteg dolgot fel kellett áldoznom amiatt, hogy a Sepultura ügyei rendben legyenek. A zenekari tagságom nagyon sok időt elvett a családomtól, ez olykor nagyon nehéz helyzeteket teremtett. De a turnézás is nagyon fárasztó tud lenni, amikor egymás utáni napokon van öt-hat koncerted, az nemcsak a testedet és a hangodat teszi próbára, mentálisan is nagyon megerőltető.”

Melyik a kedvenc Sepultura-albumod vagy dalod?

„Természetesen a Sepulquarta, mert az a legutolsó, és ahhoz fűződik a legtöbb friss élményem. Nagyon szeretem az Arise albumot is, mert annak idején azzal ismertem meg a zenekart. Amikor annak a dalait játsszuk a koncerteken, mindig eszembe jutnak azok az emlékek, amelyek hozzájuk kötnek. De szívesen gondolok vissza az Against albumra is, hiszen azzal váltam a zenekar tagjává. Gyakran jut az eszembe az is, hogy milyen nehézségeken mentem keresztül a korai időszakban.”

Januárban leszel ötvennégy éves, tehát túl fiatal vagy még ahhoz, hogy lenyugdíjazd magad. Tudod már, hogy mit fogsz csinálni a Sepultura leállása után?

„Eszembe sem jutott, hogy visszavonuljak az aktív munkától. Remélem, hogy sok lehetőséget tartogat még számomra az élet, szeretnék például hangszinkronokkal foglalkozni, reklámmal vagy animációval, az már teljesen mindegy. Nyitott vagyok a zene felé is, de valami mással szeretnék foglalkozni, nem a Sepulturához hasonló dolgokkal, mert érdekel a benne rejlő kihívás. Talán lesz majd zenekar, aki fantáziát lát bennem.”

Ha jól tudom, profi fotós vagy. Hivatásos fotósként is el tudod képzelni a jövőbeni életedet?

„Persze, hiszen imádok fotózni. Szeretnék kiadni egy saját fotóalbumot, de majd csak azután, ha vége a Sepulturának. Rengeteget fotózom a turnék során, és nagyon sokat tanultam is belőle. Jó lenne, ha meg tudnám mutatni másoknak is.”

(Az interjú eredetileg az októberi digitális különszámunkban jelent meg.)