SAVATAGE - Szex, móka és fém (1989)

SAVATAGE – Szex, móka és fém (1989)

Magazin
HammerWorld
2023. szept 22. / 12:01
1989, HW005, nka, old school, savatage

753 MEGTEKINTÉS

A napfényes Florida Savatage néven ismert négy power metal harcosa nem töltötte tétlenül a nyarat. Amíg mások a parton napoztak, netán szörföztek a tengerben, addig Jon Oliva énekes és kis csapata a stúdióban elkészítette a nemrég megjelent sorrendben ötödik Sava korongot. Erről és még sok másról mesélt a Metal Hammernek Jon Oliva és Steve Wacholz dobos.

Az Lp ott folytatja a Savatage-életművet, ahol brilliáns elődje, a Hall Of the Mountain King (kritikája a Metallica Hungarica No.4-ben található – szerk.) befejezte. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy minőségben az új anyag még túltesz a zenekar felejthetetlen Sirens című lemezén is!

„Ide a rozsdás bökőt! – nevet Steve. – Ez az eddigi legjobb lemezünk. Már az előző is nagyon jól sikerült, annak köszönhetően, hogy a kívülállók tanácsait elengedtük a fülünk mellett. Ezúttal újra léptünk egyet a helyes irányba, ugyanis a dalok alapjait teljesen egyedül, producer nélkül készítettük el. Paul O’Neill, aki legutóbb is velünk dolgozott, most csak utóbb csatlakozott hozzánk, így szinte tökéletes szabadságot élveztünk.”

„Azonban a keverés rengeteg időt vett igénybe – veszi át a szót Jon – Emiatt még a nyári Európa-turnénkat is le kellett mondjuk. Csupán májusban a hollandiai Eindhovenben tudtunk fellépni, a többi koncert mind elmaradt. Ezeket pótoljuk most. Ha akkor végigcsináltuk volna a tervezett körutat biztosan kiestünk volna a felvétel ritmusából és ennek bizony ez a lemez látta volna kárát. Nem nyílt előttünk más lehetőség, mert roppant fontosnak tartjuk ezt az Lp-t. A Mountain King sokakat mellénk állított, és remélem az új korong pedig meghozza végre a nagy áttörést!”

Ezek a srácok aztán tényleg megérdemelnék a sikert. Annak idején 1983-ban az underground heavy metal egyik sarkalatos pillérjének számított a még Avatar név alatt kiadott City Beneath The Surface (A felszín alatti város) című minialbumuk. Ez mindössze 1000 példányban jelent meg az amerikai Par Records kiadó gondozásában – nem csoda hát, hogy ma a gyűjtők életre-halálra keresik eme ritkaságot. Valójában minden egyes Savatage-album leszámítva talán a Fight For The Rock (Harcolj a rockért) címűt igazi HM klasszikusnak számít. Mindezek ellenére a csapat még mindig távol áll a stílus szupersztárjaitól, csupán egy maroknyi, hűséges rajongó áll mögöttük büszkén.

FRISS START

„Ez a szomorú valóság – vallja be Jon is. – A Fight For The Rock visszavetett bennünket, és ez azért alakult így, mert nem a megfelelő emberekkel dolgoztunk együtt, és ráadásul még meg is engedtük nekik, hogy beleszóljanak a munkánkba. Így aztán a Mountain King egy friss startként is felfogható, a világszerte eladott 300 ezer példányával egyetemben. Ez egyáltalán nem kevés, főleg, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy korábban semmi nem akart nekünk sikerülni. Ma azonban a hátunk mögött nemcsak egy segítőkész lemeztársaság, hanem egy erős management (Goldwater/Crash) is áll. A bizakodásra tehát minden okunk megvan. Legutóbbi amerikai turnénkat a Megadeth és a Dio társaságában játszottuk végig majd egy féléven át, idén szeretnénk egy legalább ilyen hatásos felállást kifogni. Mindenkinek rá kell jönnie, hogy a Savatage nem csupán egy jó albumot képes készíteni, és többé már nem nézhetnek át rajtunk! Egyébként még a Scorpions nemzetközi sikeréhez is több lemezük vezetett. Az új Lp annak bakelitbe préselt bizonyítéka, hogy még legalább 10 év áll előttünk. Nálunk minden album fejlődésünk egy bizonyos fokát mutatja, és eltérő az azt megelőzőtől nem úgy, mint néhány bandánál, ahol minden album egy és ugyanaz. A rajongóink abban is biztosak lehetnek, hogy tőlünk nem ‘nyalókát’ kapnak, hanem kemény metalmuzsikát. Még legvérszegényebb lemezünk, a Fight For The Rock is kemény és emellett jellegzetesen Savatage. Az új korong a Sirensnek és a Mountain Kingnek egy olyan ötvözete, amely érettebb és modernebb, mint elődjei.”

Nézzük részletesebben a dalokat. Hogyan mutatnád be ezeket pár szóval?

„Túlnyomórészt Jon és Chris Oliva (gitár) szerezte az új nótákat” – vesz nagy levegőt Steve. – És hozzá kell tegyem, hogy mindketten jobban írnak, mint valaha. Amikor például a When The Crowds Are Gone (Amikor a közönség elmegy) című ballada eszembe jut, azonnal libabőrös leszek!”

Steve bizonyítékul az orrom alá dugja karját, s akár hiszed, akár nem a bőre valóban olyan lett, mint a megkopasztott karácsonyi csirkéé. Minthogy a nap melegen süt, el kell higgyem, igazat mond.

„Jon és Chris felülmúlták önmagukat az új lemezen. Egyszerűen nem tudok náluk klasszabb dalszerzőket elképzelni!”

„Na, épp ezt vártam tőled! – grimaszol Jon – Azt hiszem azonban, a kérdésre nem pont ezt várják tőlünk… Mi is volt a kérdés?”

A dalok, uraim, a dalocskák…

„Ja igen, megvan. A már említett balladára roppant büszkék vagyunk. Ez nem a szokásos ötcentes szirupos szerelmesdal, hanem, egy sikerről álmodozó zenészről szól, aki egy nap rádöbben, hogy megöregedett. Az Of Rage And War című az Lp politikai témájú dala, valójában a mi véleményünket tükrözi a ma katonapolitikájával kapcsolatban. A The Gutter Ballet (A nyomortanya balett) egy rendkívül progresszív tétel, amely akár a jövő HM-jának előfutárja is lehet. A The Hounds (Kutyafalka) egy intenzív nóta, leginkább a Sirensen található I Believe (Hiszem) című dalhoz hasonlítható és tipikus Savatage-kompozíció. Az Lp szennyes dala a She’s In Love (A lány szerelmes), és hogy mibe szerelmes fülig ez a lány, azt könnyen ki lehet találni… A Metalhead (Fémfejű) a Sava-rajongók dala, olyasmi himnusz, mint a Legions (Légió) volt. Van egy rövid instrumentális betét, ami az őrület teljes zenei víziója, valamint egy másfél perces dal akusztikus gitár kísérettel.”

DROGPROBLÉMA

Azonban ne feledkezzünk meg a Thorazine Shuffle (Thorazine kavarás) című szerzeményről sem. Ez egy olyan nyugtatószerről szól, amit elmegyógyintézetekben alkalmaznak leggyakrabban. Ugyan derűsebb megközelítésű a nóta, azért nem kell sokáig keresni a komolyabb rejtett mondanivalót sem. Köztudott, hogy tavaly Jonnak még komoly problémái voltak a kábítószerekkel…

„Életem eddigi legszörnyűbb szakasza volt ez az időszak, és csak örülhetek, hogy ép bőrrel túl vagyok rajta. Egyre depressziósabb lettem a múlt évben, mígnem elkövettem azt az iszonyatos baklövést, hogy az alkoholba és a kokainba menekültem. Arra, hogy egy rockzenész élete nem merülhet ki a szexszel, a zenével és a partikkal, nekem keserves kínlódások árán kellett rájönnöm. Korábban mindig azt hittem, csupán az a fontos, hogy az ember örömet találjon abban, amit tesz, és akkor minden sikerül majd. Soha nem is álmodtam volna előzőleg, hogy a rock’n’roll ennyire személytelen, hideg üzlet mindenféle érzelmek nélkül! Jópáran átvertek minket anyagilag az elmúlt években, szinte hihetetlen, hogy mindezek ellenére még mindig itt állunk egymás mellett. Soha nem fogom elfelejteni, hogy társaim milyen sziklaszilárdan álltak mellém a legnehezebb időkben volt egy pont, amikor már nem voltam messze attól, hogy elmebajosnak tituláljanak. A tavalyi Európa-turnénk elhalasztásának egyik oka is ez volt. Az egyetlen létező kiútnak számomra az orvosi kezelés, a teljes elvonókúra bizonyult, és boldog vagyok, hogy ezt vállaltam. sokkal jobban érzem magam, mint valaha és nincs egyáltalán szükségem drogokra. Mégha páran kinevetnek is emiatt, akkor is úgy tartom, hogy ez egy igen veszélyes üzlet s nagyon könnyen elindulhat valaki lefelé a lejtőn. Miért játszam meg azt, amilyen nem vagyok? Idióta voltam és majdnem tönkretettem a zenekart.”

Kemény szavak ezek egy olyan ember szájából, aki nyilvánvalóan tudja mit beszél – ellentétben számos más muzsikussal. Jon egyértelműen úgy gondolja, semmi szükség a közvélemény megerősítésére abban a tévhitben, hogy minden rocksztár súlyos kábítószeres is.

„Hagyjuk a drogokat, és végül beszéljünk a jövőről… Tudjuk, hogy Európában kicsit kicsúszott a talaj a lábunk alól, ezért is kezdtünk idén itt. Nagyon szeretünk Európában koncertezni és remélhetőleg rajongóink is úgy vártak ránk, mint ahogy mi vártuk a viszontlátást.”

(Szöveg: Götz Kühnemund)

-x-

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!

METAL HAMMER HUNGARICA No. 5 (1989/5) – TARTALOM
HAVI METAL – Dörgedelmek
PRÁGAI METAL FESZTIVÁL – Running Wild, Stormwitch etc. akcióban
ALICE COOPER – Alice kiborítja a szemetet
POKOLI ESTE – Egy este a Pokolgéppel, pályázat, rejtvény
FORRÓ DRÓT – Új Kiss LP, Gillan kivált stb.
VENOM – A legfeketébb fém
HANGPRÓBA – Lion, Mr. Big, Silent Rage és a többiek
SOKKOLÓ KORONGOK – Fantasztikus albumszüret
EXUMER – Él és virul?
QUEEN – Ha ti akarjátok
DRI – A crossover ‘nagyapái’
COZY POWELL – A bérdobos
SÁMÁN – Lassan, de biztosan
METALLICA – Visszaemlékezések
KING DIAMOND – Konspiráció minden mennyiségben
MANOWAR – A királyok kora nem járt le
OSSIAN – A PeCsa-buli
ÉLŐ FÉM – Anthrax, Suicidal, Telegram, WASP, Motörhead
OBITUARY – Death a javából
ROCKKULTÚRA – Led Zep-könyv, dalszövegfordítási vetélkedő, Súgd Meg Nekünk
DEMONSTRÁCIÓ – Az underground él!
HAZAI HEAVY ATYÁK III – Vörös István. Kicsoda?
GITÁRMÁNIA – Az egyik legnépszerűbb rovat
STRESS – Csak semmi izgalom!
SAVATAGE – Móka, kacagás és persze metal
SAJÁT SZAVAIKKAL – Alice és az Annihilator
MOSZKVA MUSIC PEACE FESZTIVÁL – Az év koncertje – ahogy mi láttuk