Kiadó: Shadow Kingdom Records / Írta: Schmidt Péter / 6

2013 óta praktizál a Kentucky államból származó Savage Master, akik meglehetősen szorgos munkával jutottak el immáron az ötödik nagylemezükig. Zenei szempontból egyértelműen a nyolcvanas évek európai metaljából táplálkoznak (Priest, Accept, Saxon elsősorban), erre tromfolnak rá egy kis US metal/US power ízzel és misztikus-okkult szövegvilággal.

A banda frontján Stacey Savage személyében egy karcos hangú hölgy tevékenykedik, míg a hangszeres férfi kollégák a fellelt fotók tanúsága alapján egységes maszkos-csuklyás kiállással riogatnak, nyilván az obskúrus hatást fokozandó. Stacey hangja egyébként egész jónak mondható, nekem valahol szegény Jill Janust (RIP) juttatja eszembe az egykori szép emlékű Huntress éléről.

Az albumon 39 percben hallható tizenegy dal meglehetősen egyszerű vonalvezetésű, zakatolós fémzene, ami önmagában még rendben is volna – pláne akkor, ha kicsit több fantáziával áldotta volna meg a Metal God a muzsikusgárdát. A riffek, témák többsége ugyanis sajnos eléggé elcsépelt és jellegtelen, még ha azért akadnak is jobban elkapott szerzemények (pl. Warriors Call, Never Ending Fire, Devil’s Child – ez utóbbi nem azonos a Priest-nótával).

További szívfájdalmam a kimondottan alapra vett, szimpla dobjáték, ami bizony sokkal több pörgetést-díszítést is elbírna az itt hallhatóaknál. Igazából nem sok kellene ahhoz, hogy akár két ponttal is többet biggyesszek oda a kritika mellé, mert a felvállalt irány alapból rendben van, akárcsak Stacey énekesi teljesítménye – talán legközelebb a dalszerzés terén is megugornak majd egy magasabb szintet. Addig viszont maradjunk egy kerekdeden gömbölyödő hatosnál, többet ez nálam most nem ér sajnos.

–

(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)