Kiadó: ROAR / Rock Of Angels / Írta: Schmidt Péter / 7
A lassan három évtizede üzemelő ludwigsburgi Sacred Steel elsősorban a germán metal azon purista ágának kedvelőihez szól, akik a Running Wild, a Grave Digger, a Stormwarrior vagy a Paragon neveivel fémjelzett irányvonalát favorizálják. A Ritual Supremacy már a tizedik albuma a Gerrit P. Mutz énekes vezette formációnak – elmondhatjuk tehát, hogy tervszerűen működő, szorgalmas brigáddal van dolgunk. Pláne annak fényében igaz ez, hogy csak Gerrének van még emellett három másik aktív zenekara, és a többiek jó részének sem ez az egyetlen időtöltése. Árnyalja ugyan a képet, hogy az előző korong óta kilenc év telt el, azonban a korábbi anyagok tényleg elég gyorsan követték egymást, és feltételezem, hogy mostantól újra magasabb fordulatszámon recseg majd a banda. Ebben két új tag is segíti őket: gitárosként Jörn Langenfeld, a bőgős poszton pedig Antonio Ieva került képbe – utóbbi korábban ugyebár a Brainstorm soraiban volt aktív.
A tagcserék és az eltelt majdnem egy évtized ellenére amúgy sem a zenei irány, sem a muzsika intenzitása és tempója nem változott – annyi viszont hallatszik, hogy e relatíve hosszú idő teret engedett az ötletek alaposabb kidolgozásának és a kiérleltebb produkció megvalósításának. Főleg a korong második felében érhető ez tetten, ahol mondjuk a Covenant Of Grace vagy a záró Let The Blackness Come To Me már némileg túl is mutatnak a Sacred Steel alapvetően zsigeri megközelítésének. Vagy említhetném még középtájon a közel nyolc perces Entombed Within The Iron Walls Of Dist, ami a leghosszabb szerzemény itt. Azért az alap persze továbbra is a thrashes, US poweres beszűrődéseket sem nélkülöző sarkos germán fém, meg a jó Gerre sajátos hanghordozású nazális orgánuma, amit azért kétségkívül szokni kell, ha szűz füllel indítod el a lemezt.
A Sacred Steel diszkográfiájában egyértelműen a felső harmadba tartozik a Ritual Supremacy, úgy nagytotálban meg egy becsületes és jószándékú, de nem kiemelkedő germán heavy/power anyagként tudnám definiálni. Részemről ez most hét pont, amiben benne van az elkövetők lelkesedése és elkötelezettsége iránti respektem is. Jó hír lehet a híveknek, hogy a zenekar november 25-én Bécsben játszik – a felvezetést pedig az a svéd Portrait celebrálja, akik tavaly az év egyik legjobb albumával rukkoltak elő.
