Kiadó: ROAR / Rock Of Angels / Írta: Schmidt Péter / 8
Mindössze pár hónappal ezelőtt akadtam bele a Los Angeles-i Saber 2021-es debütáló albumába, és egyből komoly benyomást tett rám az a fajta tüzes intenzitás, amivel a fajtajelleg szerint gyárilag sem bárgyú US heavy/power vonalas muzsikát művelik. Gőzöm sincs, huszonéves fejjel mi visz rá szépreményű kaliforniai fiatalembereket arra, hogy a Lizzy Borden, a Savage Grace, a Helstar, illetve a korai Agent Steel és Queensryche nyomdokain kezdjenek el muzsikálni, de hogy jól tették ezt, az mindenesetre biztos.
A Without Warning egy rövid – szűk félórás -, figyelemre méltóan lendületes bemutatkozás volt nagyjából a fent említettek szellemiségében megfogalmazva, ám néhol szinte már thrashes intenzitással elővezetve. A kaliforniai napfény azért meg-megcsillant a hasítóan acélos témákon (érts ezalatt némi behatást a korai Mötley Crüe irányából), de a végeredmény ezzel együtt sem volt puhánynak vagy kompromisszumosnak mondható.
Az újra csak a Haunt-főnök Trevor William Church hathatós segítségével készült folytatás hasonló szellemben fogant – kicsit ugyan letisztultabb a produkció és visszafogottabb a tempó, de alapvetően ugyanazt a történetet meséli most is a csapat. A frontember, Steven Villa hangja leginkább egy agresszívebbre vett fiatal Geoff Tate és a leghasítóbb formáját mutató Rob Halford keverékeként írható le, aki nagyon jókat énekel az olyan dalokban, mint a nyitó Lost In Flames, a relatíve napfényesebb, kicsit Lizzy Borden-ízű Madame Dangerous, a merengősebben, korai Queensryche-hangulatokkal indító Shadow Of You vagy záró, priestesen zakatolós Steel Breaker. De nagyon erős a gitármunka is, amiben a szólókkal telepakolt US metal vonalas játék mellett a Randy Rhoads és Vivian Campbell fémjelezte megközelítés is tetten érhető (Phoenix Rising, On The Hunt). A Time Tells All refrénje alatt pedig – amolyan stiláris kakukktojásként – a korai Mötley Crüe zakatolása köszön vissza.
Ez az album sem hosszú, 29 perc mindösszesen, de kifejezetten erős dalokkal lett megpakolva – az eredetiséget ne itt keresd, de ha félórányi „best of eighties” eszenciára vágysz, akkor maximálisan jól fogsz szórakozni.
