Kiadó: Better Noise Music / Írta: Kánya Ferenc / 8
A svéd hadtörténeti power metal brigád három évvel a The War to End All Wars után újra csatasorba állt, és a Legends című tizenkettedik nagylemezével ezúttal nem csatákra, hanem ikonikus történelmi alakokra fókuszál. A ’22-es War to End lemez után – vagy talán már korábban? – a zenekar kissé kifulladt. Az első világháborús tematikát három teljes albumon keresztül húzták-vonták, de már korábban, epizódszerűen elkezdődött ez a dolog, és a legvége Symphony to End All Wars, a War to End nagyzenekaros változata volt. Frissülés kellett, ahhoz pedig változások kellettek.
A nagyobb horderejű ezek közül az, hogy a Sabaton 2025 tavaszán elhagyta a Nuclear Blastot, ahol közel 15 évig volt otthon, és leszerződött a tengerentúli Better Noise Music kiadóhoz… Nem szakítás volt ez, hanem tudatos stratégiai váltás. A háttérben az áll, hogy a csapat azt érezte, elérte a plafont a korábbi kiadónál, a Better Noise viszont az amerikai mainstream rockszíntér egyik legdinamikusabb független szereplője, ami most új műfajok felé nyit. A Sabaton tehát nem stílust vagy irányt tervezett váltani, hanem piacot.
A személyi fronton történt változás nem volt szükségszerű, annyi történt, hogy Tommy Johansson gitáros tavaly kilépett, helyére pedig visszatért Thobbe Englund, aki korábban a Heroes és a The Last Stand idején játszott a bandában. Nyilvánvaló, hogy ez a váltás sem hoz radikális stílusmódosulást. Englund játéka más, én azt gondolom, hogy technikásabb, de kevésbé hajlik a csillogó túlzásokra, mint utód-elődje. Mérsékelt váltás, a Legends ezt hozza el.
Az albumot négy kislemez vezette fel áprilistól szeptemberig a Templars, a Hordes of Khan, a The Duelist és a Crossing the Rubicon nótákkal. Nézettséget tekintve mindegyik közepesen teljesített Sabaton-mércével, de azért egymillió megtekintés az első hónapban elég stabil rajongói bázist jelez. Már ezzel a négy nótával is kihallott, hogy zenei megközelítés maradt az epikus, menetelős, kórusokkal és szintetikus díszítéssel megtámogatott metalhimnuszoknál, de a tematika célkeresztje ezúttal az egyéni sorsokon van, nem a háborún magán.
A Legends narratívája ezúttal nem egységes, a dalok különböző korszakokból és helyekről válogatnak legendás alakokat – köztük Caesar, Jeanne d’Arc, Genghis Khan, Vlad Tepes és Gustavus Adolphus –, és mindegyik figura a „stratégiai hős” archetípusa. Zeneileg tehát a lemez hozza a Sabaton megszokott formáit: feszes tempók, szépen épülő, nagyívű dalok, himnikus refrének, kiváló szólók és Brodén karcos baritonja – több vokálszólammal, kórusokkal megtámogatva. A nyitó Templars oratórium-szerű bevezetője és a Till Seger svéd nyelvű zárása ad egy keretet, de nincs koncepciós egység, a dalok önállóan is működnek.
Nekem személy szerint a tempós, szigorú, metalos Maid of Steel domborodik ki a lemezből, a rockrádiók szerint meg valószínűleg a Crossing the Rubicon, amelyben Jonny Hawkins énekes és Mark Vollelunga gitáros vendég az amerikai modern rockos Nothing More zenekarból, de a lemez egészében véve leginkább homogén.
A War to End után nem történt paradigmaváltás, de a Legends egyértelműen egy izgalmas, változatos, tematikusan gazdag anyag, mégha zeneileg biztonsági játék is. A Sabaton diszkográfiájában mindenképp a Heroes környékére tenném – passzol is egymáshoz a két anyag. A Sabaton rajongói rendkívül hűségesek, ők ezúttal sem fognak csalódni. Aki viszont új dolgokra vágyik a svédektől, annak ez nem a Rubicon átlépése.
„Hajlamosak vagyunk túl szigorúan megítélni a Sabaton munkásságát, én is. Pedig fontos szerepük volt/van a metalszíntér alakulásában, még akkor is, ha már jó ideje nem mutatnak semmi újat.”
– Gyuricza Ferenc / 7
„Kicsit talán fogy a puskapor és lassul a gépezet, de a Sabaton növekedésének nem ez a lemez fog gátat szabni, akármit is pofázok itt.”
– Szénégető Richárd / 7
„Szerintem a Sabatonnak az a nagy szerencséje, hogy már korábban megalapozta a népszerűségét… Mert ezzel az albummal nem hinném, hogy rajongók ezreit vonzaná magához. Persze, lehet, hogy tévedek. Egy biztos, én inkább elmegyek egy könyvtárba, ha szeretnék többet megtudni a történelem híres alakjairól.”
– Zubor Olly / 7
„Előre is elnézést, mert tudom, hogy sokan imádják. De ez rettenetesen középszerű. Az ének és az angol kiejtés kifejezetten idegesítő. De mindenkinek egészségére váljon, aki szereti.”
– Cselőtei László / 6
„Őszintén szólva a Carolus Rex óta meglehetősen hézagosan követem a Sabaton dolgait, a Legends hallatán pedig nem érzem azt, hogy bármilyen igazán fontos történésről lemaradtam volna. Die hard fanok biztosan éreznek nüansznyi változásokat ebben-abban, de nagytotálban ez a lemez akár a Rex után közvetlenül is kijöhetett volna.”
– Schmidt Péter / 6
„Van az úgy, hogy egy zenével, zenekarral kapcsolatban valamiért már a kezdeti időktől kezdve nincs meg a kémia, de nincs ezzel semmi baj. Én mindenestre nem akarok csatákról, háborúkról dalokat hallgatni 2025-ben. Nézz már ki az ablakon, ember!”
– Pintér Miklós / 5
„Valami régi marketing tankönyvből rémlik egy példa, hogy XY nagyon szereti a rántott húst, de hogy van ám annak is határa, hogy mennyit bír belőle megenni. A Sabatonnak valószínűleg nagyon jó receptje van, hiszen már mióta működik jelentős méretű közönségnél. Hálás vagyok nekik, hogy továbbra is bevonzanak új arcokat a metalba. Viszont már rég nem nekem főznek.”
– Uzseka Norbert / 5
„Megkockáztatom, hogy ezt a produkciót egy bizonyos rajongási fok alatt a Sabaton-hívők sem tudják érdemben díjazni.”
– Gáti Viktor / 4
