A tradicionális heavy metal magyarországi rajongói számára mindenképpen az idei esztendő legkellemesebb meglepetései közé tartozik, hogy a 2025-ös Rockmaraton fesztivál egyik fő fellépője a Running Wild lesz. A Rolf Kasparek, azaz a legendás hírű énekes-gitáros Rock ’n’ Rolf által vezetett zenekar 34 év után tér vissza hozzánk, hogy felvonva a kalózlobogót a színpadon egyenesen Port Royal kikötőjébe repítse képzeletünket. A zenekar alapítóját Gyuricza Tamás Marcell hívta fel, akinek legnagyobb meglepetésére Rock ’n’ Rolf már rögtön az első kérdésre válaszolva bedobta az év hírét.

Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum

–

Nagyon ritkán lép fel a Running Wild, ezért különösen örömteli számunkra, hogy az idei Rockmaraton fesztiválnak ti lesztek az egyik főzenekara. Utoljára 1991-ben jártatok nálunk, azaz nem mondhatjuk, hogy nagyon elkényeztettétek volna a magyar rajongóitokat…

„Öt koncertünk lesz, öt különböző fesztiválon. A Sweden Rockon, Barcelonában, a Rockmaratonon, Olaszországban és Csehországban, a Rock Castle fesztiválon. Aztán ismét leállunk, mert jövőre megjelenik a következő Running Wild-album. A nyári koncertek után tehát azzal foglalkozom még. Hogy utána mi lesz, azt viszont nem tudom. Valószínűleg végleg abbahagyom a koncertezést, ugyanis nem akarok abba a helyzetbe kerülni, hogy ott állok a színpadon, s már nem tudom eljátszani vagy elénekelni a dalaimat. Nem akarom átélni ezt az érzést, illetve nem akarok a rajongóknak sem csalódást okozni. Ezért az lesz a legjobb, ha még azelőtt abbahagyom, mielőtt ez bekövetkezne. Még nincsenek ilyen problémáim, de azt már érzem, hogy nem megy olyan könnyen a színpadi zenélés. 64 éves leszek hamarosan, egyáltalán nem vagyok már fiatal, és ezt egyre inkább érzem magamon.”

Azt mondod, már nem megy olyan könnyen a színpadi zenélés. Ez az oka annak, hogy egy ideje csak ilyen kevés koncertet vállaltok?

„Amikor új albumon dolgozom, ha dalokat írok, nincs időm koncertezni. Inkább emiatt játszunk ilyen keveset élőben. Az viszont nagyon fontos, hogy amikor fellépünk valahol, s teljesen mindegy, hogy hol, milyen fesztiválon, mindig mi vagyunk a headliner. Olyan nagyra nőtt a Running Wild az évek során, amit sosem gondoltam volna. Ez persze jó is, hiszen így látványossá tudjuk tenni ezeket a koncerteket fényekkel, tűzijátékkal, amire egy turné során nem lenne lehetőség.”

.

Jól értem, hogy a filozófiád szerint inkább legyen kevés koncert, de azok szóljanak nagyot?

„Igen, mindig is ezt szerettem volna. Persze, eleinte nem volt lehetőségünk arra, hogy ilyeneket csináljunk. Amikor a Granite Hearts zenekarom indult, ami lényegében már a Running Wild volt, csak még más néven, akkor már annak is örültem, hogy egyáltalán színpadra léphetek. Később persze egyre több helyre hívtak bennünket. Rendesen turnéztunk is a nyolcvanas-kilencvenes években. Egy idő után viszont úgy döntöttünk, hogy leállunk ezekkel, csak fesztiválfellépést vállalunk. Többek között azért is változtattunk, hogy jobb körülmények között léphessünk fel.”

Egy alkalommal már feloszlattad a zenekart, aztán mégis visszatértetek. Elképzelhetőnek tartod, hogy ez a búcsú sem lesz végleges?

„Nos, amikor 2009-ben a Wacken fesztiválon elköszöntünk a közönségünktől, akkor én valóban úgy gondoltam, hogy vége a Running Wildnak. Teljesen eltökélt voltam abban, hogy nem fogok többet turnézni, aminek több oka volt, ezek egy része magánéleti. Sokáig annak ellenére is tartottam magam ehhez, hogy időközben elkészült a visszatérő nagylemezünk, a Shadowmaker, majd a Resilient, aminek megjelenése után a Wacken Open Air szervezői ismét elkezdtek az ajánlataikkal bombázni. Először nemet mondtam, de aztán végül beadtam a derekam, s 2015-ben újra felléptünk ott. Hatalmas sikerünk volt, aminek köszönhetően még több felkérést kaptunk. Bár nem így terveztem, de mégis visszatértünk a színpadokra.”

A mostani végleges visszavonulási szándékot jelent vagy csupán a színpadtól búcsúzol?

„A színpadnak mindenképpen vége. Ha nem most nyáron, akkor jövőre. 2026-ra talán vállalok még néhány fellépést, de az biztos, hogy nem túl sokat. Albumokat viszont továbbra is fogunk kiadni, mert azt nagyon élvezem.” 

Azt mondod, jövőre jelentkeztek új nagylemezzel. Mit lehet tudni róla?

„Mivel még nincs készen, ezért bármennyire is szeretnéd, nem tudok semmi konkrétumot elmondani. Még albumcímet sem. Mint mondtam, még dolgozom rajta, a nyári koncertek után fejezem be. Tavasszal tervezzük kiadni, ennyit mondhatok csupán. Túl korai lenne még, hogy bármi mást mondjak vele kapcsolatban.”

Úgy fogalmaztál, hogy albumokat szeretnél készíteni. Akár többet is?

„Mindenképpen. Ha erőm engedi, akkor biztosan. Nem vagyok jövőbelátó, azt tehát nem tudom elmondani, hogy mit hoznak a következő évek, de bármi megtörténhet.”

Akár az is, hogy azt a rock and rollosabb, hard rockosabb Giant X projektet is folytatod, aminek 2013-ban jelent meg az eddigi egyetlen albuma?

„Azt nem hiszem. Volt egy ötletünk, meg akartuk mutatni az embereknek, hogy milyen zenéken nőttünk fel, milyen stílus volt ránk hatással, feldolgozásokat azonban nem szerettünk volna csinálni. Azt ugyanis sok másik zenekar megtette már addigra. Mi inkább új, saját dalokat írtunk helyette abban a stílusban. Eljátszottunk a gondolattal, milyen dalokat játszanánk, ha mi lennénk az AC/DC vagy a Kiss. Csupán egy jó móka volt, nem hiszem, hogy lenne folytatása. Amit meg akartunk mutatni az embereknek, azt azzal az egy albummal is meg tudtuk.”

A Rockmaraton fesztiválra milyen programmal érkeztek?

„A klasszikus Running Wild-dalokat fogjuk játszani, hiszen a közönség is azt várja tőlünk. Az összes olyan régi slágert előadjuk, amit mindenki hallani akar. Persze, lesznek új dalaink is, de több meglepetéssel is készülünk. Szeretnénk meglepni azokat az embereket, akik valamiféle különlegességre vágynak. Tehát egyfajta keveréket kaptok, egy kicsit ebből is, abból is. Mivel tényleg nagyon régen voltunk már Magyarországon, ezért próbálunk a kedvében járni a rajongóknak, hiszen miattuk megyünk.”

Az első két albumról nagyon régóta szinte egyáltalán nem játszatok már dalokat koncerteken, csupán egyet, a második album, a Branded & Exiled címadóját. Ennek mi az oka?

„Nincs nagyon értelme azokról az albumokról játszani, mert az akkori stílusunk még nagyon eltért a zenekar későbbi korszakaitól. A közönség által leginkább kedvelt Running Wild dalok az Under Jolly Roger, a Port Royal, a Death or Glory vagy a Blazon Stone albumokon szerepelnek. Időnként átnézem a teljes diszkográfiát, hogy mit lenne még érdemes játszani, és vannak is ötleteim, de nincs annyi időnk a színpadon, hogy minden beleférjen, ezért válogatni kell.

A Branded & Exiled azért került be a programba, mert nagyon szeretem, és van benne az a közönség-énekeltető rész, ami alatt nagyon jól be tudjuk vonni az embereket a műsorba. Az az album egyébként most negyvenéves, ezért talán több dalt is eljátszunk majd róla a nyári fellépéseken. Negyven év, te jó ég! Mondtam már, hogy nem vagyok fiatal, de ez inkább azt jelenti, hogy megöregedtem.” (nevet)

Azt mondod, az 1987 és 1994 közötti időszak volt a Running Wild legsikeresebb korszaka?

„Ha azt nézzük, hogy az emberek az akkor készült albumaink dalait kedvelik a legjobban, s azokat várják a leginkább a koncerteken, akkor igen. Ugyanakkor a legutóbbi albumunk, a Blood on Blood is nagyon jól sikerült, emiatt én azt is ide sorolnám mindenképpen.”

Valóban, arra az albumra is nagyon jó visszajelzéseket kaptatok. Számítottál rá, hogy ennyire fogják szeretni az rajongók?

„Mindenképpen, mivel tudtam, hogy milyen jó album a Blood on Blood. Nagyon sok időt töltöttem a dalok írásával és a lemez elkészítésével, ismertem az értékeit. Nagyon boldog voltam, hogy nemcsak a kritikusok, de a régi rajongóink is felfedezték azokat. Szívesen játszanék róla több dalt is élőben, de már túl sok nagylemezünk van, amiből válogatni tudok. Régebben, amikor évente turnéztunk, ez még teljesen másként működött. Megírtuk a dalokat, felvettük a lemezt, a aztán a koncerteken nagy részét el is játszottuk. Ma már ezt nem tehetjük meg, hiszen a programot 17 albumról kell összeválogatni. Ma inkább az a célom, hogy minden album, amit kiadok a kezeim közül, a lehető legjobb legyen.”

A Running Wild sikerének egyik titka szerintem talán az, hogy nagyon markáns hangzást alakítottatok ki. A mai napig azonnal felismerhető a gitársound. Fontosnak tartod, hogy egyéni hangzásotok legyen?

„Mindenképpen. Tudod, amikor fiatal voltam, minden zenekar más volt valamiben. Ott van a brit heavy metal új hulláma. Az egy összefoglaló stílus, amihez sok zenekar tartozott, mégis mindegyik másként szólt. Az Iron Maiden semmiben sem hasonlított sem a Judas Priesthez, sem a Saxonhoz, s a Def Leppard is egészen más volt, mint az említettek. Nem csak azért, mert olyan dalszövegeik voltak, mintha popzenekar lennének, a hangzásuk is teljesen különbözött a többitől.

Mi is hasonlóképpen jártunk el. Szinte egyszerre kezdtük a Helloweennel, mégis teljesen mások vagyunk. Abban hiszek, hogy akkor vagy jó zenekar, ha az emberek már az első pár másodpercben, még az ének előtt megismerik a dalaidat. Ha olyan zenét csinálsz, amit bárki más, olyan a hangzásod, mint akárki másé, nehezebb lesz közönségbázist teremtened. Ennek ma is így kellene lennie, bármilyen sok zenekar is van a piacon. Kell valami különleges, valami kuriózum, ami miatt felkapják rá a fejüket az emberek. Ahogy azt a Ghost csinálja. Ők egészen mások, mint a többi zenekar manapság, szerintem ezért is olyan sikeresek. Vagy ott a Volbeat. Az ötvenes évek rock’n’rollját, Elvis zenéjét keverik a punkkal, hard rockkal, heavy metallal. Ők is megcsinálták a saját hangzásukat, amikor meghallod, rögtön tudni fogod, hogy ez Volbeat.

Szerintem talán ez az egyik legfontosabb a zenében. S nemcsak a közönség miatt, neked is ad egyféle útmutatást a dalszerzéshez. Egyfajta támaszt jelent ahhoz, hogy hogyan kell megírnod a dalaidat.”

.

Ti voltatok az elsők, akiknél a kalózos image megjelent, aztán egy idő után egyre több zenekar kezdte el használni. Büszke voltál arra, hogy elindítottál egy divathullámot, vagy inkább bosszantott, hogy lopják az ötleteidet?

„Néhány zenekarral ezek közül egészen baráti kapcsolatban állunk, többel közülük játszottunk is már valahol közösen. Amikor elkezdtünk zenélni, még egyáltalán nem gondoltam erre a kalózos image-re. Semmi ilyesmi mesterterv nem járt az eszemben, egyszerűen csak megírtam a Under Jolly Roger dalt, ami azonnal hatalmas siker lett. Emiatt kezdtem el egyre inkább beleásni magam a kalózlegendákba, majd ezért született egyre több ilyen témájú dalunk. Annyira bejött ez a image, hogy jelmezeket készíttettünk, kalózruhákban léptünk fel, és abban voltunk láthatóak a zenekari fotókon is.

Volt néhány ember, aki eleinte le akart róla beszélni, mondták, hogy ne tegyük nevetségessé magunkat, mi viszont úgy gondoltuk, hogy a kalózok totál rock’n’roll-figurák, ahogy azt később Johnny Depp az egész világnak megmutatta. Szóval, így alakult a mi történetünk, annak pedig örülök, hogy mások is felfedezték maguknak ezt a kalózos sztorit. Remek dolog látni, hogy ennyi kalózos zenekar van. A rock’n’roll összehozott bennünket.”

A Karib-tenger kalózai filmekről mi a véleményed?

„Imádom őket, viccesek és nagyon jók egyben. Jack Sparrow fantasztikus karakter. Ami benne van abban a figurában, az ugyanaz, amit én is próbáltam megfogalmazni a Running Wild-dalok szövegeiben. A Karib-tenger kalózai filmek olyanok, mint amit annak idején én is megálmodtam. A hajók, ruhák, díszletek, s a jelenetek is, mind-mind nagyon tetszenek.”

Arra még sosem gondoltál, hogy egy konceptalbumot készíts kalózos témában? A Black Hand Inn albumotok majdnem ilyen lett, de aztán mégsem…

„Túlságosan bekorlátozná a lehetőségeinket, ha csak kalózos témával foglalkoznánk egy albumon. Nem is csak a szövegek miatt mondom ezt, hanem zeneileg is. A kalózos szövegek ugyanis nem passzolnak bármilyen zenéhez. Ha ilyesmit tennék, abból szerintem unalmas album születne, azt pedig mindig szerettem volna elkerülni. Azért szinte valamennyi albumunkon találsz pár ilyen dalt.”

A kalózos történetek mellett a történelmi témák azok, amik a legmarkánsabban megjelennek még a dalszövegekben. Honnan az érdeklődésed a történelem iránt?

„Mindig érdekelt, már gyerekkorom óta. A történelem iránti kíváncsiság folyamatosan része volt az életemnek. Amikor iskolába jártam, akkor még sajnos nem szedtem össze annyi tudást, hogy abból a dalszövegeimet meg tudjam írni, ezért ahogy zenélni kezdtem, arra is rászoktattam magam, hogy utána olvassak azoknak a történeteknek, amikről a dalaim szólnak.”

A zene vagy a szöveg születik meg először a Running Wild-dalok esetében?

„Először mindig egy dallam áll össze a fejemben. A teljes dal megkomponálásához is általában abból indulok ki. A fő dallam alapján találom ki a szöveget is. Egy kalóztémához ugyanis egészen más zene illik, mint bármi máshoz.”

Hogyan dolgozol? Gitáron írod a dalaidat?

„Igen, gitár segítségével komponálok. Beülök a stúdiómba, és csak játszom saját magamnak. Minden eszközöm megvan, hogy kidolgozzam a dalokat. Számítógépes dobalapok, amik a háttérben szólnak, s ahhoz próbálom hozzátenni a gitárt. Rögtön fel is veszek mindent, ehhez komplett hangröngzítő berendezésem van. Ez nagyon jó, hiszen a múltban számtalan alkalommal előfordult, hogy kitaláltam egy jó harmóniát, s mire oda jutottam, hogy felhasználjam egy dalhoz, már el is felejtettem. Most már ilyen nem fordulhat elő. (nevet) Persze, én csak egy vázat rakok össze, a saját részeit mindenki maga írja a dalokhoz. Szóval, mindenki komponál, de nem együtt írunk. Soha nem is tettük azt.”

A beszélgetésünk elején már szóba hoztad a Running Wild elődjét, a Granite Hearts zenekart, amivel 1976-ban indult a karriered, vagyis közel ötvenéve zenélsz már. Változott nálad ezen időszak alatt a dalszerzés módja?

„Természetesen. Időközben nagyon sok tapasztalatra tettem szert, és rengeteget tanultam azóta a zenéről. Talán jobb zenész is vált belőlem, mint amilyen 15 esztendős koromban voltam. (nevet) Ma már sokkal többet tudok a zeneszerzés elméletéről, a technikai ismereteim is gyarapodtak, ezért nemcsak a dalszerzés módja változott, hanem a színpadon, élőben is sokkal jobb teljesítményre vagyunk képesek, mint mondjuk 35 éve. A zenekar felállása is sokat változott, a jelenlegi zenésztársaimmal nagyon jól ki tudjuk egészíteni egymást. Szerintem sosem volt ennyire erős a Running Wild, mint az utóbbi években.”

Annak idején volt egy dalotok a fasizmus ellen, a Fight the Fire of Hate. Azt hogy veszed, hogy ma egyre erősödnek a szélsőséges hangok Európában, egyre több az erőszak és a konfliktus?

„Ez egy nagyon aktuális társadalmi probléma. Az erőszak, a radikalizálódási hajlam mindkét politikai tömbben megvan, a jobboldalon éppúgy, mint a balon, és ez egyáltalán nem vezet jó irányba. Nehéz megmondani, hogy mi lesz ennek a következménye, nem is mernék vállalkozni rá. Igyekszem úgy élni az életemet, hogy távol tartsam magam a politikától, de a véleményem persze megvan.”

Mivel töltöd a napjaidat?

„Többnyire dolgozom. Hetente három napot a próbateremben töltünk, emellett írom a dalokat és intézem a mindennapos teendőimet. Bevásárlás, ilyesmik. Rengeteg hobbim van, és nagyon sok barátom, akikkel összejárok, szóval van mivel lefoglaljam magam.”

Lehet veled találkozni az utcán, egy bevásárlóközpontban vagy mondjuk egy edzőteremben?

„Persze. Mint mondtam, rendszeresen eljárok otthonról, s ilyenkor mindig összefutok ismerősökkel. A városban, ahol élek, nagyon sok család hallgat rockzenét, és nagyon sokan tudják, hogy ki vagyok, még a kisgyermekek is. Rengetegen üdvözölnek az utcán, de nem azért, mert mind beszélgetni akarnának velem, sokan csak rám köszönnek. S aztán mennek is tovább.” 

–
(Az interjú eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámunkban jelent meg.)

Tartalom: A-Z, Behölder, Death SS, Élő Fém (Iron Maiden, Marco Mendoza, Anneke van Giersbergen, Arena), Gruesome, Hangpróba, Helheim, Klasszikus! (Paradise Lost – Draconian Times), Koncertmenü, Messa, Pagan Altar, Running Wild, Sijjin, Sodom, Sokkoló Korongok / Extra, The Great Old Ones, The Haunted, Vicious Rumors.