Nicklas Rudolfsson nem csupán veteránja a death és a doom metalnak, de az egyik legtermékenyebb zenész az egész undergroundban. Runemagick néven 1997-ben kezdett működni, s ugyan 2007 után tartott egy bő tízéves szünetet, előtte is, és az újjáéledés óta is folyamatosan készíti a lemezeket. Bár az utóbbi időben már nem olyan sűrűséggel, mint az első időszakban. Ebben az is közrejátszhat, hogy Rudolfsson időközben további bandákat, projekteket indított útjára, amelyek ugyan nem bonyolítanak arénaturnékat, időt, energiát igényelnek, mivel az aktív svéd zenész ezekkel is űzi a lemezkiadást.
A Beyond The Cenotaph Of Mankind a Runemagick tizenharmadik albuma, mely jelzi, hogy Rudolsson ennyi évtized és kiadvány után sem szenved ötlethiányban. A zenekari tevékenységben osztozik vele a felesége, Emma Rudolfsson, aki a basszusgitárt kezeli, a remek dobos, Daniel Moilanen (aki 2015 óta a Katatonia sorait erősíti), valamint Jonas Blom gitáros. A Runemagick death/doom metalt játszik, ahol nem véletlenül szerepel a szóösszetétel elején a „death” kifejezés, ugyanis a Runemagick masszív death metal, amely doomos tempókon borong. Valójában a death és a doom metal tökéletes alkímiai nászáról beszélhetünk, s ilyenformán kijelenthetjük, ami komoly érzékre vall a zenészek részéről, hogy a két műfaj határai kimutathatatlanok, más szavakkal: Rudolfsson tökéletes ráérzéssel és tehetséggel műveli a death és a doom metal által fémjelzett irányzatot. Ebből következően a svédek lemezein kár a doom/death metal romantikusabb megközelítéseit keresni, ez a csapat mindig inkább a dallamossággal együtt megjelenő vaskosságról, a masszív riffekről és a síri, kísérteties harmóniákról, gitármelódiákról volt ismert.
A Runemagick nem a kiugró dalok terén jeleskedik, inkább az egységes színvonalú lemezek jellemzők rájuk, és ez mondható el a Beyond The Cenotaph Of Mankind 48 perces anyagáról is. A záró címadó tétel elején vészjósló témákat penget Rudolfsson, hogy aztán megkezdődjön a temetői harangkondulás, lassú, kínzó menetelés. Emma basszusgitárosa közös mennydörgési processzust produkál a fenyegető atmoszférájú gitárjátékkal. Moilanen dobolása mindvégig nagyon meggyőző: rendkívül erőteljes, a ritmusok kiemelt pontjait jól kihangsúlyozza.
Nem a meglepetések zenekara a Runemagick, de azt, amihez értenek, most is megbízhatóan hozzák.
