Nate Garrett, a Spirit Adrift énekes-gitáros-agytrösztje hívta létre ezt az egyszemélyes formációt, azzal a nem titkolt céllal, hogy egyik régi nagy kedvence, a lassan másfél évtizede nem létező Type O Negative zenei örökségének mentén alkosson új muzsikákat.
Nate Garrett, a Spirit Adrift énekes-gitáros-agytrösztje hívta létre ezt az egyszemélyes formációt, azzal a nem titkolt céllal, hogy egyik régi nagy kedvence, a lassan másfél évtizede nem létező Type O Negative zenei örökségének mentén alkosson új muzsikákat.
A Pennhurst jött, berúgta az ajtót, az asztalra csapott és jelezte: itt vagyunk és itt is maradunk, innentől kötelező számolnotok velünk, ha tetszik, ha nem.
A Pennhurst jött, berúgta az ajtót, az asztalra csapott és jelezte: itt vagyunk és itt is maradunk, innentől kötelező számolnotok velünk, ha tetszik, ha nem.
John Corabi szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt már beszélt lapunknak újbóli csatlakozása okairól és körülményeiről, ezért most inkább a zenekar körüli aktualitásokról kérdeztük őt.
John Corabi szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt már beszélt lapunknak újbóli csatlakozása okairól és körülményeiről, ezért most inkább a zenekar körüli aktualitásokról kérdeztük őt.
A Death Is Calling mind hangzásában, mind stílusában visszarendeződést mutat a banda korai dalainak irányába. A muzsika tempós, ellentmondást nem tűrő, összetett és erőszakos thrash riffhányás, néhol kisebb-nagyobb elhajlásokkal a muzikalitás felé.
A Death Is Calling mind hangzásában, mind stílusában visszarendeződést mutat a banda korai dalainak irányába. A muzsika tempós, ellentmondást nem tűrő, összetett és erőszakos thrash riffhányás, néhol kisebb-nagyobb elhajlásokkal a muzikalitás felé.
Akármilyen őrült messzire kalandoznak is, a progos, pszichedelikus, jazzes témáktól, át az atmoszférikus vagy drone részeken a kő metal zúzdákig, mindig van egy baromi eltalált kis dallam, akármi, ami újra és újra felbukkan.
Akármilyen őrült messzire kalandoznak is, a progos, pszichedelikus, jazzes témáktól, át az atmoszférikus vagy drone részeken a kő metal zúzdákig, mindig van egy baromi eltalált kis dallam, akármi, ami újra és újra felbukkan.
A poszthardcore, a djent és a hardcore tankönyveit hallhatóan tényleg átlapozta a banda, de azon felül, ami a papírra van vetve, nem tud mást hozzátenni a tanultakhoz.
A poszthardcore, a djent és a hardcore tankönyveit hallhatóan tényleg átlapozta a banda, de azon felül, ami a papírra van vetve, nem tud mást hozzátenni a tanultakhoz.
Az album zeneileg és szövegileg is jóval színesebb, mint a horror punk kategória alapján esetleg várnád. Mindegyik dal képes úgy beleragadni a füledbe, hogy éjjel amiatt ne tudj aludni, hogy az jár a fejedben.
Az album zeneileg és szövegileg is jóval színesebb, mint a horror punk kategória alapján esetleg várnád. Mindegyik dal képes úgy beleragadni a füledbe, hogy éjjel amiatt ne tudj aludni, hogy az jár a fejedben.
Nem is csak arról van szó, hogy a régi dalokat picit kipofozták volna, hanem totális ráncfelvarrás után tárulnak elénk, a zenekar mai hangzásvilágával és látásmódjával, így biztosítva számukra a megérdemelt figyelmet.
Nem is csak arról van szó, hogy a régi dalokat picit kipofozták volna, hanem totális ráncfelvarrás után tárulnak elénk, a zenekar mai hangzásvilágával és látásmódjával, így biztosítva számukra a megérdemelt figyelmet.
A csapat zenéje leginkább a dallamos death metal kategóriába illik, s minthogy női ének (vagyis hörgés) van benne, felmerülhet az Arch Enemy párhuzam, de az Isn’t nem annyira zúzós.
A csapat zenéje leginkább a dallamos death metal kategóriába illik, s minthogy női ének (vagyis hörgés) van benne, felmerülhet az Arch Enemy párhuzam, de az Isn’t nem annyira zúzós.