Még ha annyira nem is, mint a Lynyrd Skynyrd, de a progmetalos körökben jónevű kaliforniai Redemption is az átokverte zenekarok táborába tartozik. 2014-ben Bernie Versailles gitáros (lásd még: Agent Steel, Masters Of Metal, Engine) esett egy súlyos kórság következtében kómába, míg a zenekarvezető/gitáros Nick Van Dyknél pár éve rákbetegséget diagnosztizáltak. A kómából szerencsésen visszatért Bernie azóta is otthon lábadozik, Nick viszont töretlenül nyomja tovább a zenekart – tisztelet neki a kitartásáért. Ráadásul menet közben a kiadók között is tettek egy tiszteletkört, 2017-ben pedig énekescsere történt: Ray Aldert (Fates Warning, Engine) az Evergrey-frontember Tom S. Englund váltotta, a 2018-as előző album már vele készült. Többen fogadták kissé fintorogva a váltást, és előzetesen én is tartottam a dologtól, azonban az a lemez végül engem szépen meggyőzött. Nagyrészt annak köszönhetően, hogy Tom végre nem az Evergreyben már csontig rágott dallamvariánsait mentette át ide is, hanem valószínűleg kész énektémákat kapott, vagy legalábbis Nick szoros kontrollja alatt dolgozta ki azokat. Az új lemezen szintén őt hallhatjuk, illetve a billentyűs Vikram Shankar is teljes jogú tagként van itt – a végeredmény mégis más jellegű lett, mint legutóbb.
Nagytotálban komplexebb, tüskésebb most a muzsika, kicsit nehezebben adja magát az egész dolog: két dal eleve a negyedórás játékidőt közelíti, és arányaiban is több a súlyosabb, megtekertebb progpower téma. Feldolgozások terén a banda mindig jól teljesített, és ahogy korábban a U2- vagy a The Who-átiratuk izgalmasra sikeredett, úgy most a Peter Gabriel nélküli Genesistől átgyúrt Turn It On Again és a Genesis nélküli Peter Gabrieltől átértelmezett Red Rain lettek egészen jók. A saját nóta The Emotional Depiction Of Light pedig kétféle keveréssel is felkerült a lemezre – ezen húzást mondjuk feleslegesnek gondolom, lényegi különbség nincs a verziók között. Gitáros/billentyűs dallamos progpower vonalon a Redemption mindig komoly versenyzőnek számított, és ez most sincs másképpen, azzal együtt sem, hogy voltak azért ennél izmosabb anyagaik korábban. Englund viszont nálam okés továbbra is.
Legjobb dalok: Seven Minutes From Sunset, Resilience és All This Time. Új Redemption tehát pipa, felkészül a Symphony X!
