PRONG - New York-i underground (1989)

PRONG – New York-i underground (1989)

Magazin
HammerWorld
2023. okt 5. / 20:08
1989, HW006, nka, old school, Prong

656 MEGTEKINTÉS

A név mintha valami képregényhőst takarna. Első hallásra ki gondolná, hogy egy zenekarról van szó, s ha eszünkbe is jutna ilyesmi, akkor is inkább egy subidubi tinizenekarhoz illene, mint az utóbbi évek egyik legérdekesebb New York-i underground csapatához. Mégis, a nagyváros keleti részéről, a betondzsungel egyik legkeményebb környékéről származó trió neve: Prong. A furcsa név választásának magyarázata pedig, hogy Tommy Victor gitáros/énekes, Mike Kirkland basszusgitáros/énekes és Ted Parsons dobos irtózott a megszokott metal-kliséktől, s mindenáron olyan név után kutatott, amelynek ezekhez semmi köze. Egy, úgy tűnik, sikerült is…

A Prong története 1986 tavaszán kezdődött, amikor Tommy Victor a legendás New York-i klubban, a CBGB-ben megismerkedett az ott dolgozó Mike Kirklanddel, azóta is mindketten a klubban dolgoznak. Mike több, mint elégedetlen volt akkori bandájával, a Damage nevűvel és Tommy is éppen lehangolt állapotban volt, zenekari ügyeit illetően. Elhatározták, hogy puszta szórakozásból megpróbálják a közös zenélést. Ehhez már csupán a megfelelő dobos hiányzott, amilyet égen-földön keresve sem találtak. A Swan együttes dobosa ugrott be a koncertek idejére, majd később úgy döntött, hogy a Prong az igazi. Neve: Ted Parsons.

Ezen felállás eredménye egy intenzív, agresszív hangzású csapat lett, egyénisége miatt beskatulyázhatatlan. Nem hardcore, nem is thrash, inkább egyszerre mindkettő, sőt valamivel több is. Tommy Victor a következőképp határozza meg a Prong hangzását:

„Az elmúlt 15 év kemény zenéinek összegzése, a korai heavy metaltól a punkon és a posztpunkon át egészen a thrash/hardcore-ig. Egyesítettük mindazon zenei tapasztalatokat, melyeket az évek során szereztünk és új egésszé gyúrtunk át.”

Élő zenetörténet a kemény rock világában? Minden eddig ismeretes irányzatot összehozni egy sajátos értelmezésben? Ezek alapján látható, hogy a Prong a nehezebben járható utat választja, s szinte egyedül áll a műfajok közti mezsgyén.

,,Ez így igaz, a metal egyre terjed, s időközben egyre több irányzatot olvaszt magába. Sok minden van, amit nem szeretünk az átlag heavy metalban, mint például a banális férfiaskodás, a macho viselkedés. Ez szerencsére ma már nem kötelező, hiszen a műfajon belül rengeteg különböző irányzat él békességben.”

Az első Prong-korong a Primitive Origins címet viselte magán és Amerikában a Mr. Bear kiadó, Európában a Spigot jelentette meg ezt a minialbumot.

„Akkoriban rengeteg felesleges energiánk volt, hiszen épp hogy beindult a csapat. Abból a szempontból tetszik az album ma is, hogy azt a sok energiát mind sikerült belepréselni a barázdákba. Másfelől viszont nem sok köze van a ma Prongjának zenéjéhez.”

Az elmúlt év során jelent meg a második album, Force Fed címmel. Európában igen jó kritikákat kapott a lemez, s ez jóval ismertebbé tette a zenekart itt, mint Amerikában, ahol bizony a lapok keresztülnéztek a Prongon. Idén eddig csupán egy maxijuk jelent meg, a Third From The Sun, de ez már előrejelzi, mi várható a hamarosan megjelenő harmadik albumtól: a Prong muzsikája még élesebb és direktebb lett, mint amilyen a Force Fed idején volt. Ezt mutatja a Chrome nevű csapat Third From The Sun dalának feldolgozása is:

„Ted ötlete volt, hogy ezt a számot feldolgozzuk, s mindnyájan belelkesültünk, mert a dal olyan, mintha egyenesen a Prongnak találták volna ki. Kemény, effektek nélkül is életerős és hihetetlenül intenzív érzést közvetít. Mindaz benne van, amilyen a Prong szeretne lenni.”

A srácok legnagyobb problémája, hogy New Yorkból származnak, s így hatalmas konkurenciával kell megküzdeniük. Mint már előttük oly sokan, ők is igyekeznek előbb Európában megvetni lábukat, és csak később koncentrálni a hazai közönségre.

„Az amerikai underground mozgalom mindig is Európára, és főleg Angliára figyelt. Az amerikai közönség nem tudja határozottan, mit is akar hallani. Azt eszik meg, amit megetetnek velük. Ezzel szemben Európában mindig keresik az újat, toleránsabbak a rajongók. Sok amerikai banda szeretne átjutni Európába játszani, mert itt a rajongókat jobban érdekli a zene. Ahhoz, hogy Amerikában észrevegyenek, komoly reklámra van szükséged. Európában a szokatlanabb, újszerű zenéknek is van esélyük. Az emberek itt New Yorkban úgy el vannak kényeztetve, hogy fél óra után már unatkoznak a koncerteken, Európában pedig alig akarnak leengedni a színpadról.”

„Az állandó turnézásnak esetünkben az az akadálya, hogy minket nem tartanak el gazdag szüleink, sőt az iskolából sem tudunk lógni a turnék idejére, hiszen mindannyian dolgozunk már. Csak úgy akarunk hosszabb koncertsorozatba kezdeni, ha biztosak lehetünk benne, hogy időközben nem halunk éhen és mikor visszajövünk még mindig lesz állásunk. Nem vagyunk rocksztárok.”

Ezt valóban nem lehet ráfogni egy olyan csapatra, melynek kétharmada is a CBGB klubban melózik. Tommy hetente három éjszakát ül a keverőpult mögött, beleszámítva a híres vasárnap délelőtti hardcore matinékat is, Mike pedig mindenes a klubban.

Mike: „Körülbelül háromezer bandát láttam már a CBGB-ben. Éjszakánként négy csapat, évente kétszázötven – ez rengeteg. Habár ez az a munka, amit mindig is szerettem volna. Egyszerűen nem tudnám elképzelni, hogy valami olyat csináljak minden nap, amit ki nem állhatok. Ennél sokkal rosszabb munkahelyeim is voltak már.”

Tommy: „Ezt most azért mondod, mert neked nem kell állandóan emberekkel érintkezned. A zenészek általában tökéletesen hülyék, akik nem látnak tovább zenekaraiknál. Minél több zenészt ismersz meg, annál biztosabb vagy benne, hogy az intelligenciahányadosuk 60 körül járhat. Persze vannak kivételek, akik máshogy gondolkodnak, mint az átlag és kreatívabbak is. A matinéra járó skinek például elég jó fejek.”

Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek látják-e a zenekar létszámának négy főre emelését, a válasz határozott..

„Semmi esetre sem. Nem tudom elképzelni, hogy felállásunk bármiképp is megváltozna. Semmilyen körülmények között nem akarunk még egy gitárost. Nem tudnék senkihez sem alkalmazkodni. Hogy őszinte legyek, basszusgitárosként kezdtem, és minden eddigi gitárost az őrületbe kergettem! Az éneklést továbbra is megosztjuk Mike-kal, bár kipróbáltunk pár énekest már, de egyikük sem illett a csapatba. Így hát maradunk, akik vagyunk azt hiszem megszólalásunk három zenésszel is elég feszes, kemény.”

Nemcsak a zene, a zenészek is csak a lényegre törnek, minél egyszerűbben, minél hatékonyabban próbálnak meg működni. Ez manapság igen ritka jelenség, főleg egy olyan környezetben, ahol a szokatlant, újszerűt észrevenni nem akaró közönség mellett kell követni a saját elképzeléseket. Tisztelet illeti ezért a Prong zenészeit!

(Andrea Nieradzik)

Kedves Olvasónk! A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával dolgozzuk fel az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!

METAL HAMMER HUNGARICA No. 6 (1989/6) – TARTALOM
HAVI METAL – Büszkeség
POISON – Mi van a make-up mögött?
SUICIDAL TENDENCIES – Egyenes beszéf
FORRÓ DRÓT – Kivált, beszállt, feloszlott, megjelent stb.
SÚGD MEG NEKÜNK – Vagy ha nem, akkor legalább írd meg
HANGPRÓBA – Nem sajnáltuk a pontokat!
SOKKOLÓ KORONGOK – De hol vannak a rossz lemezek?
GUNS N’ ROSES – Mindenki kedvencei
LIZZY BORDEN – Eldobta a fejszét
ERIC ADAMS – Fejedelmi hang
DANCE – F*k ‘n’ Roll
OVERKILL – Útban a pusztulás felé
LEE AARON – A fémkirálynő
VIRUS – Bacilusgazdák garázdálkodása
ÉLŐ FÉM – Black Sabbath, Stormwitch, Sepultura stb.
SEPULTURA – Andreas saját szavai
KERESZTREJTVÉNY – Furfangos keresztek
ROCKKULTÚRA – Vers a dalban – vetélkedő
VIDEOVÍZIÓ – Hard ‘n’ Heavy Videomagazin
PRONG – NYHC
DEMONSTRÁCIÓ – Jönnek a fiatalok
GITÁRMÁNIA – Szekér special
BEYOND – Kiszabadultunk!!!
SZPONZOR – Szerezz pénzt!
MR. BIG – Ez óriási
TESTAMENT – Vagy inkább Testallica?!