A vajdasági Phrenia november végén érkező Your Heaven Is My Hell című új albuma megosztotta ugyan a stábunkat, de az elektronikával tűzdelt, dallamos modern metal kedvelői biztosan nem fognak csalódni a lemez hallatán. Gordán Julian énekes-gitáros és Pásztor Sándor basszusgitáros válaszolt kérdéseinkre.

(szöveg: Szénégető Richárd · fotó: kiadói archívum)

Előző lemezetek, a Separated még 2021-ben jelent meg, magazinunk mellékleteként. Milyennek ítélitek meg most ezt a lemezt és mennyire vált be ez a terjesztési forma? Sikerült új emberekhez eljutni?

Gordán Julian: „Fontos rólam tudni, hogy minden elkészült album után úgy érzem, hogy ez az eddigi a legjobb lemezünk! (nevet) De örülök ennek, hiszen ez azt jelenti, legalábbis a számomra, hogy mindig tudunk valami újat létrehozni, képesek vagyunk a folyamatos fejlődésre és megújulásra, ami számomra nagyon fontos. Köszönhetően a CD-mellékletnek a Separated lemezünk rengeteg emberhez eljutott, így én nagyon elégedett vagyok, ráadásul sok pozitív visszajelzést is kaptunk ez által, ami kifejezetten jól esett.”

Ugyan folyamatosan jelen voltatok, jöttek ki single-k, mégis kíváncsi lennék: az eltelt három évből mennyi idő volt a lemez megírása? Nem sok ennyi kihagyás manapság?

Pásztor Sándor: „Egy nehéz időszak végét és egyben kezdetét is jelentette a Separated album megjelenése a számunkra és bár a három év nem tűnik rövidnek, ebben az időszakban inkább kreatívan szerettünk volna építkezni és egy picit feltöltődni. Valójában az album végső formáját idén nyerte el, annak ellenére, hogy már tavaly tulajdonképpen befejezetünk minden fontosabb munkálatot. Több helyszínen zajlottak a felvételek: A lemez dobjait, énekeit Gyulán rögzítettük a No Silence Studiosban, ahol egyébként a keverés is zajlott. A basszusgitárokat, gitárokat és billentyűket (szokásunkhoz híven) a próbatermünkben vettük fel. Mivel korábban mindent saját magunk készítettünk el, így egy teljesen új élmény volt számunkra ez az új forma, de be kell valljam nekem nagyon bejött. A dalok mindegyikének megvan a saját története, hangulata és ahhoz, hogy átadjuk a hallgatóknak azt, amit valóban szeretnénk közvetíteni a dalainkkal, fontos volt az idő tényező.”

„hiszek benne, hogy egy jól megírt lemez, egy koherens alkotást tud képezni, ami KIérdemli az időt és figyelmet.”

Szerintetek van értelme még albumformátumban gondolkodni? Ha a zenehallgatási szokásokat nézzük, te mire szavazol?

P. S.: „Fogós kérdés, mert a mai streaming világában a dalok gyorsan pörögnek, és az emberek ritkán hallgatnak végig egy teljes albumot, én mégis hiszek benne, hogy egy jól megírt lemez, egy koherens alkotást tud képezni, ami kiérdemli az időt és figyelmet. Ugyanakkor minden dalt egyben egy albumként kiadni már nincs értelme. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az első öt dal egyenként jelenik meg, mintegy bevezetés gyanánt, hogy a közönség lassan megismerkedhessen az új hangzással és hangulattal, lássa, hogy mire számíthat.”

A Your Heaven Is My Hell egy határozottan mai, modern, friss hatású lemez, ami nem úszik a külföldi trendek után, hanem jelen időben szólal meg. Kik az aktuális zenei hatásaitok? Talán nem járok túl messze, ha azt mondom, az utolsó két Bad Omens lemezt nagyon szerettétek.

G. J.: „Egyáltalán nem jársz messze a valóságtól, a legutóbbi Bad Omens-lemezt rongyosra hallgattam, de itt még ki kell emeljem a Bring Me The Horizont is hiszen hosszú évek óta inspirálnak minket, nagyon szeretjük őket.”

A kilenc új dalból, ami a lemezre került, mennyit éreztek ’slágergyanúsnak’, és hány dal esélyes arra, hogy a koncertprogramba kerüljön?

P. S.: „Az újonnan megjelenő dalok közül, úgy érezzük, legalább négy-öt biztosan megállja a helyét élőben is, ezekben van meg az a plusz energia, amitől a közönség is igazán tombolni tud majd. A ’slágergyanús’ címke talán egy kicsit túlzásnak hat, ugyanis mi sosem így állunk egy dalhoz, és inkább boldogok vagyunk, ha elnyeri a tetszését valakinek, de persze vannak olyan refrének és riffek, amelyeket már mi dúdolunk a próbákon. A My Hell és a Digital Cage, valamint a You Are Your Own Worst Enemy is személyes nagy kedvenceim.”

Van a dalok között olyan, ami valamilyen okból kiemelten fontos neked, nektek?

G. J.: „Őszintén mindegyik dal közel áll hozzám valamilyen szempontból, hiszen annak ellenére, hogy nem én írom a dalszövegeket, ami elsőre furcsán hathat, mivel általában az énekesek szoktak ebben brillírozni, a dal többi részének írásakor ennek hangulatában és a hatásában az én érzéseim is benne vannak. Abban az esetben, ha mindenképpen és csak egyet szabad kiemelnem közülük, akkor az az Egyedül című szerzeményünk lenne. Ez a dal számomra egy nagyon fontos darabja az albumnak, ugyanis egy nagyon nehéz helyzetben voltam éppen, amikor az énekfelvételeket készítettük. Nagyon meg voltam törve lelkileg, tele voltam fájdalommal és szomorúsággal. Szerintem ebben a dalban énekeltem valaha a legérzelmesebben.”

Ilyenkor, amikor lemezt készítetek, minden megírt dal a lemezre kerül, vagy a végén válogatás van és csak azok, amiket tényleg elég erősnek éreztek?

G. J.: „Az az igazság, hogy régebben egy csomó dalt megírtunk, majd elkezdtük kiválogatni közülük a legjobbakat és azokat tettük végül a lemezre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ilyenkor megírtunk kb. 80 dalt, amiből 10-12 dal került csak a korongra. (nevet) Manapság sokkal tudatosabban készítjük a dalainkat és addig finomítgatjuk őket, amíg azt nem mondjuk rá, hogy ez egy király muzsika.”

Vannak már tervek 2025-re? Mik a következő lépések?

P. S.: „A következő évben több koncertet tervezünk, és szeretnénk minél több fesztiválon is fellépni. A közönséggel való közvetlen kapcsolat sokat jelent számunkra, és a koncerteken még inkább közel tudunk kerülni az emberekhez. Emellett tervben van egy különleges kollaboráció is, de erről majd csak a későbbiekben beszélünk!” (sejtelmes mosoly)

Hol látnátok legszívesebben a zenekart öt év múlva?

P. S.: „Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy boldogok lennénk, ha öt év múlva a zenénket Európában és a világban is még többen hallgatnák. Talán egy nagyszabású turné és több nemzetközi elismerés lehetne az álom, ugyanakkor fontos számunkra, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz és igyekezzünk lépésenként kiépíteni azt a bizonyos utat. Nehéz dolgunk van, de szeretjük a kihívásokat és évről évre fejlődünk annak érdekében, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból és a dalokból is. Ráadásul mi inkább a hosszabb építkezésben hiszünk, mint a gyors sikerekben.”

Melyik lemez volt az legutóbb, ami lenyűgözött, esetleg inspirált is?

G. J.: „Mai napig számomra a Bring Me The Horizon That’s The Spirit lemeze a befutó. Tudom, hogy nem túl friss kiadvány, de imádom és úgy érzem nagy hatással volt rám és a zenekarra is egyaránt. Ezenfelül nagyon csípem még a Bad Omenst, az Architectset, az Electric Callboyt és a Sleep Tokent.” 

(Az interjú eredetileg a novemberi digitális különszámunkban jelent meg.)