Kiadó: Heavy Psych Sounds / Írta: Schmidt Péter / 9

Hát ezt is megértük: tíz évvel a Curious Volume után végre új Pentagram-nagylemezt hallgathatunk. Ugyan a főnök, a 71 éves Bobby Liebling énekes mögött az egész hangszeres szekció lecserélődött, a végeredményen ez mégsem hallatszik – konkrétan meg nem mondanám, hogy ezt a lemezt egy 75 százalékban megújult felállás hozta össze. A több mint fél évszázada létező, legendás-kultikus doomster formáció emblematikus hangzásvilága legszebb lidércfényében ragyog, az új tagok jól hallhatóan a lehető legnagyobb tisztelettel közelítettek a Pentagram hagyományaihoz. A Trouble és a Saint Vitus mellett a zenekar az amerikai doom vonulat legfontosabb ősforrásai közé tartozik, akik olyan definitív albumokkal tették le korábban a névjegyüket, mint a Day Of Reckoning, a Relentless és a Be Forewarned.

A Lightning In A Bottle nótáiban a régi erények újra teljes pompájukban fénylenek fel, doom mércével mérten többnyire egész tempós és lendületes megfogalmazásban tálalva azokat. Nyers, organikus, cicomamentes a produkció – más mondjuk nem is illene Liebling mester jellegzetes, néhol már szinte kántálás-szerű vokalizálásához. Az igencsak viharvert fejszerkezetű fickó semmivel sem jobb énekes, mint teszem azt Alice Cooper vagy Ozzy, de ehhez a zenéhez és obskúrus tematikához teljesen jól passzol a stílusa. A Saint Vitus és a Legions Of Doom irányából ismerős Henry Vasquez húzós, ötletes dobolása szépen adja az alapokat a feelinges doom rock/metal nóták alá, amikben rendre helyet kapnak elszállósabb-borultabb, jammelősebb betétek is. A nyers, füstös, sabbathosan zsíros témák között néhol még mélyebbre ásó, ősrockos-hendrixes mozzanatokat is felfedezhetünk – amolyan időgép tehát ez a lemez, de annyira él és vibrál az egész, hogy porosnak, avíttasnak még véletlenül sem mondanám a muzsikát.

Gondoltam, hogy nem lesz fércmunka az új Pentagram, de hogy ennyire egységesen erős lemezzel álljon elő a brigád, arra ezzel együtt sem számítottam. Kellemes meglepetés.