Megjelent a Pennhurst zenekar második lemeze, a Törésvonal, ami ráadásul egy rendkívül meggyőző anyag lett. A sikeres, Barba Negrában tartott lemezbemutató után ültünk le beszélgetni egy kicsit a zenekar motorjával, Horváth Imre gitárossal és Csárádi Róbert énekessel.

(Szöveg: Szénégető Richárd · Fotó: zenekari archívum)

–

Srácok, három év telt el az első lemezetek, az Őrizetlenül óta, de van egy olyan érzésem, volt egy lemez a kettő között, amit nem osztottatok meg velünk! Hatalmas az ugrás a két album között! Mi történt veletek ebben a három évben?

Horváth Imre: „Három év alatt rengeteget tanultunk és fejlődtünk zeneileg és emberileg is. A koncertek, a közös próbák, a tapasztalatok mind hozzáadtak ahhoz, hogy tudatosabbá váljunk a dalszerzésben és a zenekar működtetésében. Úgy érezzük, az évek alatt kiforrott a saját hangunk, és sokkal érettebbek lettünk, mint az Őrizetlenül idején. Nem volt ’titkos’ köztes lemez, csak magunkkal versenyeztünk, hogy a második albumunk még jobban szóljon, még többet mondjon. Ez az ugrás Simon István hangmérnök munkájának és a No Silence Stúdióban eltöltött időnek is köszönhető, ami fantasztikus élmény volt.”

Csárádi Róbert: „Tudjuk, hogy szokatlanul hosszú idő egy aktívan működő zenekar esetében, mi viszont úgy érezzük, hogy jót tett az idő a lemezünknek. Ha ezt mondjuk egy évvel ezelőtt kellett volna befejeznünk, szerintem bőven alulmaradt volna a jelenlegi állapotához képest. Értékesebbnek tartottunk egy lassan elkészülő, de általunk jobban megfontolt kidolgozott anyagot, mint azt, hogy évente-kétévente szinte kötelező jelleggel lehozzunk valamit. Ennek természetesen az a hátulütője, hogy a hallgatók számára sokáig nem tudtunk újat mutatni. Ezért is kellett négy dalt publikálnunk a lemez megjelenése előtt, hogy jelezzük: igen, még mindig működik a zenekar.”

Az Őrizetlenül mellett se menjünk el, pár gondolatot azért arról is ejtsünk! Milyennek halljátok így, három évvel a megjelenése után?

HI: „Az Őrizetlenül mindig különleges marad számunkra, hiszen az volt az első lépésünk a nagylemezek világában. Visszahallgatva ma is büszkék vagyunk rá, mert akkoriban mindent beleadtunk, amit csak tudtunk. Persze most már halljuk, hogy hol voltunk még tapasztalatlanabbak, hol lehetett volna jobban megfogni a dalokat, de éppen ez a szép benne. Az Őrizetlenül a pillanat, ahol elkezdtünk egy utat, a Törésvonal pedig annak a következő, tudatosabb állomása.”

CSR: „Szerencsére az az érzésünk, hogy a mostani lemezünkkel megugrottuk az elsőt. Ha nem így gondolnánk, még mindig ülnénk rajta és lázasan dolgoznánk.”

.
A Törésvonal esetében úgy álltam neki a hallgatásnak, hogy ha a debüt szintjét hozzátok, már egy szavam sem lesz. Ehhez képest sikerült előrébb lépjetek. Mintha kicsit dühösebb és csalódottabb lenne a lemez, jól érzem?

HI: „Abszolút jól érzed! A Törésvonal szövegeiben és zenei világában is mélyebbre mentünk, és bátrabban kimondtuk azokat a dolgokat, amiket korábban talán kevésbé mertünk. Az elmúlt három év nem volt egyszerű, hiszen mindannyiunk életében akadtak kihívások, személyes törések. Ezek a tapasztalatok viszont nagyon inspiráltak minket, és a düh, a csalódottság vagy akár a reménykeresés mind ott van a dalokban. Ez az album egyfajta tükrünk lett.”

CSR: „Azt a célt tűztük ki magunknak a lemez elkészítése során, hogy mind zeneileg, mind szövegileg olyan üzenetet tartalmazzon, amit érdemes átadni. Mélyen bennünk lakozó dolgokat, érzéseket, indulatokat. Közös nevezőt mindannyiunkban.”

Változtak a saját, személyes zenei hatásaitok is, vagy csak máshogy álltatok a dalszerzéshez ezúttal?

HI: „Mindkettő. A zenei hatásaink folyamatosan bővülnek, hiszen mindannyian szeretünk új zenéket hallgatni, inspirálódni más műfajokból is. Ezúttal viszont sokkal tudatosabbak voltunk a dalszerzésben: nem akartunk megfelelni semmilyen külső elvárásnak, csak a saját hangunkat akartuk megtalálni. Nagyobb hangsúlyt fektettünk az érzelmi mélységekre és a dinamikára is, ami szerintünk hallatszik a lemezen.”

CSR: „Elsőre még csak annyi volt a hozzáállásunk, hogy jobbat akartunk létrehozni, mint az első lemez. Ez később finomodott, a dolgok lassan körvonalazódtak. Mindig az éppen elkészült dal adta az irányt.”

Azért kérdezem, mert míg korábban azért ráhúzható volt a Pennhurst zenéjére, hogy erre, vagy arra a bandára hajaz, addig most ez egyre nehezebb feladat. Ez tudatos törekvés volt?

HI: „Igen, ez teljesen tudatos volt. Már az Őrizetlenül után is éreztük, hogy szeretnénk tovább lépni, és valami igazán egyedit alkotni. Nem titok, hogy a zenekarok, akiket hallgatunk, nagy hatással voltak ránk korábban, de most már eljutottunk arra a pontra, hogy a saját utunkat járjuk. Nem akartunk senkihez sem hasonlítani – a Törésvonal ezért is lett ennyire őszinte, nyers, és a saját képünkre formált.”

CSR: „Természetesen a saját hangunkat keresni egy zeneileg ennyire telített világban korántsem egyszerű feladat. Folyton érik az embert olyan hatások, amikre sokszor csak a tudatalatti emlékezik, és a dal akaratán kívül is elkezd hasonlítani más művekhez. Nehéz ezt kiküszöbölni, sokszor nem is lehet. Ugyanakkor, mint sokan mások, mi is megpróbálkozunk vele, mert szerintem minden művész célja, hogy valami eredetit alkosson.”

Hangzás terén is sikerült egy nagyot lépjetek előre. Mennyire volt kialakult elképzelésetek arról, mit akartok visszahallani, és mennyi alakult a stúdióban?

HI: „Már a stúdióba lépés előtt volt egy nagyon konkrét elképzelésünk arról, hogy hogyan szeretnénk, hogy szóljon a lemez. Simon István pedig elképesztő szakértelemmel segített abban, hogy ezek az elképzelések valóra váljanak. A közös munka során persze voltak pillanatok, amikor új ötletek születtek, és ezekkel csak még jobb lett a végeredmény. Az, hogy ilyen erős lett a hangzás, annak a tudatos előkészületeknek és Simi hozzáértésének is köszönhető.”

A lemezbemutató a Barba Negra Blue Stage-en volt, igencsak forró hangulatban. Nem túlzás, ha azt mondom, egy bitang megszólalású és látványos show-t kapott, aki aznap este megjelent. Cél, hogy a zenekart élőben ennyire látványossá is tegyétek, amikor csak lehet?

HI: „Igen, ez egy fontos célunk! Úgy gondoljuk, hogy a koncert az a hely, ahol a zenekar igazán életre kel. Szeretnénk, hogy a közönség ne csak hallgassa a zenénket, hanem átélje, részese legyen annak a világnak, amit a színpadon teremtünk. A látvány, a megszólalás és a közönséggel való kapcsolat nálunk mindig kiemelt szerepet kap, és ezt a jövőben is igyekszünk tovább fokozni.”

CSR: „Ahogyan a lemez írása közben a saját hangunkat kerestük, úgy kerestük ezzel párhuzamosan a vizuális arculatunkat is. Igyekeztünk és a továbbiakban is igyekezni fogunk megteremteni azt a színpadképet, ami megfelelő kifejező erővel bír, ami támogatja a zenét, a szöveget, így alkotva egy komplex üzenetet. Törekszünk továbbá arra is, hogy aki eljön egy koncertünkre, a zenénk mellett látványszinten is egy olyan élményt kapjon, amiért remélhetőleg úgy érzi majd, hogy megérte eljönni, mert valami olyat is kapott, amit szimplán otthoni zenehallgatással nem kaphat.”

Mivel lennétek elégedettek, ha hol látnátok a zenekart mondjuk öt év múlva?

HI: „Az a célunk, hogy öt év múlva még több emberhez jusson el a zenénk, még nagyobb színpadokon állhassunk, és még többen énekeljék velünk a dalainkat. Nem titok, hogy a csillagos ég a határ, és mindent megteszünk azért, hogy a Pennhurst egyre sikeresebb legyen. Bízunk benne, hogy a következő évek kemény munkájával eljutunk odáig, ahol már nemcsak mi, de a közönségünk is büszke lehet ránk.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)